A vásárlóerő növekedésének üteme Magyarországon általában meghaladta az átlagos európai növekedést

Szerző: Tisza Andrea Dátum: 2019. 06. 24. 21:20

Míg Magyarország teljes népessége 2018-ban a 2006-osnak a 97%-át teszi ki (az akkori mintegy 10,08 millióhoz képest jelenleg mintegy 9,78 millió fő), az euróban mért egy főre jutó vásárlóerő a 2006-os évhez képest 2018-ra jelentősen megnőtt: 5462 euróról 6654 euróra, ami a 2006-es érték 122%-a – állapítja meg a GfK tanulmánya. Ez egyébként az európai átlagnak közel 47 százaléka, amellyel Magyarország a 30. helyre került, közvetlenül Lengyelország mögé.

A magyarországi egy főre jutó vásárlóerő ingadozásai kevés kivétellel az európai hullámzást követik: a magyar átlag általában ugyanazon években csökkent, illetve növekedett, mint az európai.

A 42 európai ország átlagát megmutató, egy főre jutó európai vásárlóerő az elmúlt évtized során minden évben növekedett, még ha csak kis mértékben is – bizonyos években (pl. 2012-ben, 2013-ban, 2016-ban) 1% alatti ütemben, de jellemzőbben 2–6% között. Ez alól egyetlen kivétel a 2008-as év volt, amikor az egy főre jutó európai vásárlóerő összességében is csökkent. (Ez a tény is tükrözi 2008-as válság súlyosságát.)

A vásárlóerő növekedésének üteme Magyarországon általában meghaladta az átlagos európai növekedést, noha néhány év kivétel volt ez alól: 2012-ben és 2014-ben az európai vásárlóerővel szemben a magyarországi érték csökkent; 2008-ban pedig a magyar vásárlóerő az európait több mint kétszeresen meghaladó mértékű zuhanást produkált (az előbb említett 15%-ot, szemben az összesített európai mutató „mindössze” 6,4%-os csökkenésével).

A vásárlóerő eloszlása az országon belül sem egyenletes. A keleti és nyugati, illetve északi és déli területek közötti különbségek mellett még sok más – sokszor egymástól nem független, egymás hatását kölcsönösen erősítő – dimenzió mentén figyelhetők meg jövedelmi egyenlőtlenségek; többek között például a településméret tekintetében.

Kiskereskedelmi vásárlóerő

Magyarországon az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő növekedése még az általános (teljes) vásárlóerő növekedési ütemét is meghaladta: az előző évi érték 114%-a, míg ugyanekkor a teljes vásárlóerő valamivel kevesebbet, 12%-ot nőtt. Tavaly is tovább nőtt a mutató; összességében a kiskereskedelmi vásárlóerő 2018-ban a 10 évvel korábbi érték 161%-a.

Az, hogy a kiskereskedelemben elkölthető jövedelem nagyobb mértékben növekszik, mint a teljes elkölthető jövedelem, azt mutatja, hogy a lakosság az elkölthető jövedelmének növekvő hányadát tudja kiskereskedelmi vásárlásra fordítani. Az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő 2008-ban a teljes egy főre jutó vásárlóerő 43%-át tette ki: ez 2018-ra 49%-ra nőtt. Ez az arányszám Budapesten jellemzően valamivel alacsonyabb – 2018-ban 46%.

A tanulmányból kiemelendő néhány adat, miszerint a ruházati cikkekre fordítható jövedelemarány a teljes kiskereskedelmi vásárlóerőn belül Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Nógrád megyében. Budapest összes non-food vásárlóerő-indexe a teljes kiskereskedelmi indexnél jóval magasabb (127,1, szemben a teljes 116,0-tal); azaz a lakosság itt az FMCG-vel szemben nagyobb arányban tudja jövedelmét egyéb cikkek vásárlására fordítani. Az összes kereskedelmi költés 14%-a ruházatra mehet el az elméletileg elkölthető jövedelemből. A non-food termékkategóriákra – háztartás, elektronika, ruházat stb. – fordítható jövedelem a kiskereskedelmi vásárlóerő valamivel nagyobb felét teszi ki, 52%-át.

– A regionális tervezés, a területi eltérések figyelembevétele nemcsak a pontosabb célkitűzéseket teszi lehetővé, hanem a rejtett potenciálokat is segít kimutatni – hangsúlyozta Kui János, a GfK industry sales területének vezetője. //