A termelők egyfajta árgaranciát kaptak

Az első időszak a csatlakozás előtti (1994–2004) korszakról szólt, amikor az ország vezetésével egyetemben az agrárágazatban érdekelteknek együtt kellett volna felkészülniük a csatlakozást követő kihívásokra. Elmondhatjuk, hogy ez az időszak sok esetben inkább a pillanatnyi válsághelyzetek kezeléséről szólt, mint a felkészülésről. Sokakat meglepetésként ért a szervezettség azon magas szintje, amely a versenytársakat jellemezte; itt elsősorban Dániát, Hollandiát, Németországot értjük, és azt a hátrányt, amely ezekkel az országokkal szemben ma is tapasztalható. Senki nem számított arra, hogy néhány év leforgása alatt nettó importőr országból nettó exportőrökké válhatunk. Nehéz volt azt is belátni, hogy a régi tagállamokba még akkor sem tudunk szállítani, ha minőségileg jobbak a termékeink, és árban nem magasabbak az ottaniaknál. Ez a kialakult piacvédelmi mechanizmusoknak, marketingeszközöknek tudható be, amelyekkel ezek az országok rendelkeznek ma is.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény alapján jött létre a szervezet, és végzi munkáját a vágósertés és vágómarha, valamint a vágóló termékpályán. Fő területként az érdekegyeztetés, támogatások kezelésében végzett munka elengedhetetlenül fontos volt az ágazat működésében. Ami viszont a VHT és az ágazati szereplők munkáját is nagyban segítette, az a rendeleti háttér alapján a kötelező tagság volt. Ezt viszont a támogatás alapját jelentő piacszabályozási folyamatok tették szükségessé.

A termelők egyfajta árgaranciát kaptak arra nézve, hogy a VHT elnökségi ülésein elfogadott garantált és intervenciós árakat az iparvállalatok a sertések átvételekor kötelezően betartják. Ebben az esetben a támogatás címzettjei a feldolgozók lettek. A feldolgozók a belföldi és az export-értékesítéseik után is megkapták a támogatásokat (árkiegészítéseket). Élőállat- vagy húsimportra az iparvállalatoknak csak továbbfeldolgozásra, limitált nagyságrendben volt lehetőségük. Tekintettel arra, hogy Magyarország lényegében önellátó, nettó exportőr ország volt, és a szaktárca akkori vezetői mindent el is követtek annak érdekében, hogy ezt fenntartsák.

A VHT feladatkörei a következők voltak: kapcsolattartás a tagsággal, érdekegyeztetés a termelők, feldolgozók és kereskedők között, valamint érdekegyeztetés és -érvényesítés a hatóságokkal, az agrárium vezetésével. Támogatások kifizetése, az előírt feltételek meglétének ellenőrzése. Az ágazati szereplők, fogyasztók tájékoztatása (marketingfeladatok végzése az AMC pénzügyi és szakmai bevonásával). Hazai és nemzetközi képzések szervezése.

Sertések minősítésénél: a műszerek megvásárlása, üzemeltetése, egyéni füljelzők gyártatása, azok térítésmentes eljuttatása a felhasználókhoz, adatbank kialakítása, üzemeltetése, adatszolgáltatás a minisztérium részére. Ezekhez a szaktárca által biztosított támogatásokból és saját (tagdíj és intervenciós alap) forrásaiból volt financiális alapja a VHT-nak.

Az elnökséget és a tanácsadói hátteret a 11 fő termelői, 9 fő feldolgozói, 2 kereskedői képviselő és 1 fő fogyasztóvédelmi (OFE) munkatárs jelentette. Ebben az időszakban az elnökség 23 tagból állt, és maguk közül választottak, rotációs elven, elnököt.

A VHT-n belül működő szakmai bizottságok: árbizottság, termelésszabályozási bizottság, minősítési és oktatási bizottság, marketingbizottság.

Az időszak két meghatározó vezetője ­Hegedűs Géza és dr. Zádori László volt.

A második időszak az EU-csatlakozást követően 2004-től napjainkig terjed. A két időszak között a legnagyobb különbségek abban vannak, hogy a VHT-tagság és díjfizetése önkéntes alapú. Konkurenciát jelentenek az EU tagállamai és a nagy sertéstermelő, húsmarhatartó államok. A feldolgozók és a kereskedők önálló értékesítést, beszerzést végeznek, származási országtól függetlenül. A felkészülést jelentő előírás-változások miatt, illetve a tőkehiány, a körbetartozások és az egyéb nehézségek miatt sokan hagynak fel az állattenyésztéssel, vágással, feldolgozással. Mára az ágazati koncentráció elérte az EU-s átlagszintet. Az elnökség 5 fő termelői, 5 fő feldolgozói, 1 fő termelői és egyben feldolgozói képviselőből, azaz összesen 11 fő elnökségi tagból áll. Az elnökség munkáját a következő bizottságok segítik: ad-hoc bizottságok, koordinációs bizottság, marketingbizottság.

A VHT fő tevékenységei napjainkig: érdekképviselet és érdekegyeztetés a sertés- és húsmarha-termékpályán; brüsszeli érdekképviselet fenntartása 2004. évtől; kapcsolati rendszer kiépítése és fenntartása a szaktárca vezetésével, érintett hatóságokkal; szakmai háttéranyagok készítése a minisztériumok, hatóságok és egyéb szakmai fórumok számára; megbízás szerint rendeletek végrehajtásában aktív közreműködés (148/2007 FVM-rendelet, 132/2007 FVM-rendelet); a VHT Újság 1999–2007 között történő megjelentetése; országos és a helyi sajtóorgánumok tájékoztatása; a honlap működtetése 2007 óta; „Szakmai füzet” -sorozat 2011 óta; jogszabályok, rendeletek előkészítése, véleményezése; közösségi marketingprogramokban aktív közreműködés (OMÉK, KMS védjegy). A szaktárca által a VHT-nak biztosított feladatoknál a regnáló elnökök (Antal Gábor és dr. Németh Antal, illetve az operatív vezetést ellátó Menczel Lászlóné) kimagasló munkájának eredménye.

Az orosz állategészségügyi hatóság magyarországi auditja: 2004-től az orosz hatóság (Rosszelhoznadzor) szakemberei kétéves rendszerességgel Magyarországra jöttek auditálni az orosz piacra szállító vállalatokat. A munkát a szaktárca megbízásából, a minisztérium munkatársainak bevonásával 2012-ig a VHT végezte. Az első évben a teljes, többmilliós költséget a VHT magára vállalta.

A VHT brüsszeli képviseletének létrehozása: A brüsszeli képviselet megalapításának a célját az akkori vezetők úgy fogalmazták meg, „hogy a nemzetközi vérkeringésben csak állandó jelenléttel, aktív lobbitevékenység végzésével lehet eredményesen szakmai munkát végezni.” Az akkori döntés helyességét, hogy a VHT-nak és a BTT-nek közös, állandó brüsszeli képviseletet kell létrehoznia 2004 májusától, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mindenkori szaktárca és munkatársai támaszkodtak, támaszkodnak a képviselet akkori és jelenlegi vezetője, Endrődi György ismereteire, tapasztalataira, kapcsolataira, aki 2012-től a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviseletét is ellátja.

A VHT csatlakozása a meghatározó nemzetközi szakmai szervezetekhez: COPA-COGEKA, IMPA: a volt kelet-európai országok közül egyedül a VHT-t hívták meg tagnak. CLIRAVI: európai húsipari szervezet. UECBU: élőállat-vágással, szállításokkal foglakozó szervezet. Ez utóbbi kettőben közvetett módon, a Hússzövetségen keresztül képviseltetik magukat.

A taglétszám a kezdeti időszakban 800 társas és egyéni vállalkozás volt, akik egy-egy szavazati joggal rendelkeztek. Csúcslétszám: 20 000 szavazati jogosult volt (1998-ban), ez a rendeleti háttér adta lehetőség megteremtését követően alakulhatott ki, amikor a vállalkozásban közreműködő családtagok részére is járt támogatás. Ebben az időszakban is, amelyet a mai napig a sertéságazatban viszonylagosan nagy volatilitás jellemez, szinte folyamatosan csökkent a termelés, a fogyasztás és az ágazat jövedelmezősége, de ennek ellenére a VHT megőrizte tagságát, ágazati lefedettsége magas (70% feletti) szinten maradt.

Amire számíthattak a kis-, a közepes és a nagyvállalatok: piaci lehetőségek szűkülése a versenyképesség alacsony szintje miatt. A szakmai befektetői szándék alacsony aránya, mivel az ágazat nem vonzó a külföldi tőke számára (alacsony jövedelmezőség, lassú megtérülés stb.).

Amire számíthattak volna, de nem számítottak: a piaci pozícióik ilyen gyors elvesztése belföldön. A befektetők – szinte – totális érdektelensége az ágazat iránt. Sertésből a belföldi kínálat radikális csökkenése.

A reprezentatív szakmaközi szervezeti státus elnyerését a 2012. évi CXXVIII. törvény a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló jogszabály tette lehetővé, amelynek hatálya kiterjed a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékre, a terméket termelő, feldolgozó, valamint forgalmazó természetes személyre és családi gazdálkodóra, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre. Az ágazati lefedettség tartós, 70%-ot meghaladó meglétekor biztosíthatja a szaktárca ezt a reprezentatív státust. A rendelet lehetőséget biztosít a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozására.

A KMS jogi státusa: A sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedésekről szóló 1323/2012. (VIII. 30.) Korm. határozat 1.2 d) pontja alapján a vidékfejlesztési miniszter megbízást kapott, hogy tekintse át és fejlessze a „Minőségi Magyar Sertéshús” védjegyet és terméktanúsítási rendszert. A KMS jogi státusa a VHT részére: A Vidékfejlesztési Minisztérium döntése alapján a fentebb említett védjegyet „Kiváló Minőségű Sertéshús” (KMS) védjegyre módosította. A védjegy hasznosítása érdekében a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) és a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) megállapodást kötött.(x)