A személyes tapasztalat segíti a megváltozott munkaképességű dolgozók elfogadását – kutatás

A kutatás tanúsága szerint nagy elfogadottságra számíthatnak a jól látható, egyértelmű fizikai korlátozottsággal élők, mint például a mozgás-, látás- vagy hallássérültek, illetve a cukorbetegséggel vagy szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők.

A nem mindig azonnal felismerhető, például pszichoszociális, értelmi vagy neurológiai nehézségekkel élő munkavállalók elfogadása még kevésbé természetes. Ennek hátterében részben az állhat, hogy ezek az állapotok gyakran rejtettek, így viselkedésbeli megnyilvánulásaik egyes helyzetekben váratlanul hathatnak. Ugyanakkor épp ezek a tapasztalatok indíthatnak el egy tanulási folyamatot – állítja a kutatás, amely a társadalmi attitűdök mellett a vállalati és munkavállalói oldal visszajelzéseit is vizsgálta.

A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy azok, akik már találkoztak megváltozott munkaképességű munkatárssal egy üzletben vagy vendéglátóhelyen, jellemzően pozitív élményként emlékeznek vissza erre – sőt, sok esetben kifejezetten jobbnak ítélték meg az ilyen kiszolgálást. Minden második válaszadó szívesen venné, ha megváltozott munkaképességű ember szolgálná ki.

Ez megerősíti, hogy a személyes találkozások kulcsszerepet játszanak az elfogadás erősítésében. A tolerancia mértéke szorosan összefügg azzal, hogy valaki milyen mértékben került már kapcsolatba ilyen munkavállalóval – az első benyomás tehát nemcsak számít, de sokszor hosszú távon is hatással van a gondolkodásra.

A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató szolgáltató vállalatok számára kihívást jelenthet, hogy a vendégek könnyebben fogadják el, ha valamilyen háttérpozícióban (takarító, mosogató, rakodó, konyhai személyzet) látják őket, mint a vendégtérben vagy a vásárlók kiszolgálásánál.

A kutatás során a válaszadók vélt társadalmi attitűdjére is rákérdeztek. Ez segített elkerülni a társadalmilag elvárt válaszokat, és árnyaltabb képet adott arról, hol tartunk most. Ez alapján úgy tűnik, hogy míg sokan személyesen nyitottak és támogatóak, a társadalom egészéről alkotott képünk nem ennyire optimista – ezen is segíthet, ha minél több pozitív tapasztalat születik.

Bizakodásra ad okot, hogy a Kantar Hoffmann által megkérdezett McDonald’s étterem- és területi vezetői szerint a valóságban kevesebb az előítéletes vagy negatív reakció, mint amit a társadalomról általában feltételezünk. Lényegében nem, vagy csak elvétve találkoznak a megváltozott munkaképességű munkavállalókat érő lekezelő vagy támadó megnyilvánulásokkal. Azaz a válaszadók összességében rosszabb képet festenek a magyar társadalomról, mint amit az étteremvezetők első kézből tapasztalnak.

A McDonald’s-hoz hasonlóan a téma iránt elkötelezett egyéb vállalatok akár hosszabb távon is formálhatják a vendégek látásmódját, kiépíthetik empátiájukat.

Az étteremlánc megváltozott munkaképességű munkatársaival folytatott fókuszbeszélgetésekből kiderült, a McDonald’s hitelesen tudja képviselni ezt a törekvést, mivel sok olyan támogatást nyújt nekik, amelyek nemcsak lelkileg fontosak, de a mindennapi életük menedzseléséhez is elengedhetetlen.

Ezek közül kiemelkedik a rugalmas beosztás, amely egyebek mellett a gyakran munkaidőben esedékes orvosi vizitek, kontrollvizsgálatok, kezelések miatt elengedhetetlen. Emellett az is előny, hogy a munkahelyüket is hasonlóan rugalmasan választhatják meg, hiszen a lánc országos jelenlétének hála azok is találhatnak a közelükben éttermet, akik számára a közlekedés nehézségekbe ütközik. Végül lelki oldalról fontos számukra a közeg befogadó, nem diszkriminatív, támogató hozzáállása.

*1000 fő megkérdezésével, a 16-70 éves magyar lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség alapján reprezentatív kutatás, mely kiegészült a McDonald’s érintett dolgozóiból, munkatársaikból és feletteseikből vett mintasokaság egyéni, illetve fókuszcsoportos megkérdezésével.