A szállodamenedzsment első magyar profija

Szállodáink kényszerpihenője idején, szusszanás közben, érdemes megemlékezni a szakma egyik legnagyobb magyar egyéniségéről, Gellér Mihályról, akinek áprilisban ünnepelhettük születésének 150. évfordulóját. A 20. század első felében nálunk még nem volt szokás a szállodák vezetőit menedzsernek nevezni, de az Ő esetében mégis helyénvaló lett volna ez a szóhasználat.

Gellér Mihály

Amint azt akkoriban sokan tették, Gellér Mihály is fiatalon, 18 éves korában, külföldi tanulmányútra indult, hogy Európa majd Amerika nagyvárosainak neves vendéglátóhelyein sajátítsa el a szakma gyakorlati ismereteit. Dolgozott a „világelső” Waldorf Astoriában is, ahol végigjárta a szállodai munka minden területét. Képességeit jelzi, hogy 32 évesen a szintén New York-i – és világhírű – Astor St. Regis Hotel igazgatója lett. Bár állásából adódóan az amerikai állampolgárságot is megszerezte, 1912-ben mégis hazatért, s 1914-ben, az újonnan épült Astoria Szálloda tulajdonosaként itthon folytatta sikeres karrierjét.

A kinti előzmények szerepe nemcsak a hotel névadásában nyilvánvaló, hanem az itt alkalmazott újdonságok terén is: minden szobában városi és interurbán telefon, központi fűtés és hideg-meleg víz, a csengők helyett pedig villamos jelzőberendezés került. Néhány évvel később már a Palace Szálló is a vezetése alá került. Az igazán „úttörő” vállalkozása azonban a szigeti vendéglátó-komplexum kialakítása volt. 1925-ben Gellér hosszúlejáratú, 25 éves szerződést kötött a fővárossal „a margitszigeti gyógy- és vendéglátóhelyek bérletére, üzemeltetésére és gyümölcsöztetésére.” E nagyszabású terv megvalósítására jött létre a Palatinus Park Rt., amelynek elnök-vezérigazgatója lett.
Az elkövetkező években fokozatosan átalakult e városrész képe – „Gellér Mihály hatalmas áldozatokkal és nagy szakértelemmel tündérszigetté változtatta a felső Margitszigetet” – írta Vállalkozók Lapja 1934-ben. Felépíttette a Dália Szállót, megnagyobbíttatta a Margaréta Hotelt, és 1934-ben, mindössze 3 hónap alatt teljesen újjáépíttette a Palatinus Nagyszállót, amellyel „a főváros egyik legcsábítóbb idegenforgalmi intézményét valósította meg, ahol a külföldiek megtalálják mindazt, amit a nemzetközi világ divatos fürdőhelyein találhattak csak meg eddig”. A részvénytársaság a szállodák mellett különböző vendéglátó- és szórakozóhelyeket is átalakított és létrehozott: a Nagyvendéglő helyén az előkelő Piccadilly éttermet, a sziget alsó részén a Casinót, a Poló bárt és a Rózsakert éttermet. Érdekes kísérlet volt a Palatinus Strand bejáratánál – valószínűleg amerikai mintára – megnyitott utcai Strandbüfé.
Gellér Mihály 1940-ig vezette ezt a rendhagyó vállalkozást, s ekkor visszavonult az aktív szerepléstől. (Kép: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)