A szagtérképezés lehet a várostervezés új eszköze?

A kutatók egyre inkább felismerik az illatok és tágabb értelemben az érzékszervi tapasztalatok jelentőségét a mindennapi életben

McLean „smellscape” munkája ötvözi az adatokat a művészettel. Szaglással kapcsolatos sétákat vezet szerte a világon, és az adatok láthatóvá tételéhez akvarellt, animációt, szobrászatot és illatszórást használ. A szagtérképek gyakran élénk színűek, és örvények és pontok jellemzik őket, amelyek az állandó mozgás érzetét keltik anélkül, hogy túlterhelővé válnának.

Az emberi test szaglórendszere összeköttetésben áll az agy memóriaközpontjával. Ahogy a multiszenzoros termékek és élmények egyre elterjedtebbé válnak, az illatok egyre erőteljesebbé válnak, és sokszor bizonyos gondolatokat és emlékeket idéznek fel az ember múltjából. A Springwise megfigyelte, hogy az illatokat arra használják, hogy emlékeztessék az embereket egy narancshéjból készült lámpa eredetére, és arra, hogy egy klasszikus festményt új módon keltsenek életre.

Mclean nincs egyedül. A kutatók egyre inkább felismerik az illatok és tágabb értelemben az érzékszervi tapasztalatok jelentőségét a mindennapi életben. A Restorative Cities: Urban design for mental health and wellbeing című új könyv szerzői azt tárgyalják, hogy az érzékszervi előnyök hogyan használhatók fel az egyén egészségérzetét és jólétét mind mentálisan, mind fizikailag befolyásoló panaszok ellensúlyozására. Egy nemrégiben megjelent interjúban a szerzők azt mondják, hogy

„a várostervezésben túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a látásra és bizonyos mértékig a hangokra. Ha azonban végiggondoljuk, hogyan fejlődött ki az ember, akkor tudjuk, hogy az emberek valójában minden érzékszervüket használják – plusz egy hatodik érzéket, amely a hely hangulatának megbecsülése.”

Springwise