A sócsapda

A leleményes magyar közétkeztető, aki még ilyen körülmények között is szeretné, ha a gyerekek megennék az ebédet, csak rövid ideig bizonytalan azzal kapcsolatban, az étel legyen-e íztelen vagy a pénztárcáját terheljék büntetések. Ha a rendelet nem engedi, hogy elég sót tegyen azt ételbe, a problémát megoldja „okosban”. A recept a következő: az alapanyag-beszerzési listán szerepelteted a sómentes fűszerkeveréket, a takarítószerekén pedig a kősót … kell tovább mondani?

A szabályozás abszurd, de talán kevésbé meglepő eredménye a gyakran látott jelenet is: a menzán a gyerek előhúzza zsebéből a sótartót, abból ízesíti a levesét – ő megteheti azt, amit a szakács néni nem!

Zoltai Anna
elnök
KÖZSZÖV

A jószándékú, ám az egyébként is több sebből vérző közétkeztetésnek komoly gyomrost jelentő 2014-es táplálkozás-egészségügyi rendelet ugyan sok vita után, de az érintettek közötti egyezség nélkül jelent meg. Zoltai Anna, a KÖZSZÖV elnöke szerint már akkor lehetett tudni, hogy a rég elavult tápanyagtáblázatokra építő szabályok betartása sziszifuszi munka, a sótartalom tekintetében pedig lehetetlen.

Merthogy a magyar közétkeztetésnek viszonylag rövid idő alatt mélyen csökkentenie kellett a készített ételek sótartalmát, így ma gyakran előfordul, hogy már az alapanyagként használt termékek összesített sótartalma – mielőtt hozzájuk nyúlnának – meghaladja a készételben elvben megengedettet.

A dietetikusokat foglakoztató cégek napjainkra eljutottak addig, hogy számszakilag az étlapokon, azaz papíron, minden rendben van – a só kivételével! Annyi és olyan alapanyagból rakják össze az étlapot, amit a rendelet elvár, viszont az a fránya só akkor sem kerül az elvárt határérték közelébe, ha még többet osztanak és szoroznak sem. A nagyobb közétkeztetők fejlesztő séfeket alkalmaznak és kísérleti konyhákat üzemeltetnek, próbálkoznak, mégsem képesek a sótartalom-előírást teljesíteni.

A szakember szerint az eljáró hatóságok és a szakmai háttérükként szolgáló OGYÉI tisztában vannak a problémával, de nem tudnak segíteni a szakmának: az elmúlt 8 év alatt sem tudtak előállni egy, a rendeletnek megfelelő étlap- és receptkönyvvel, a fogyasztók számára is elfogadható ételekkel.

Az ételt íztelennek érző fogyasztók lemorzsolódnak, sok közétkeztető a túlélésért küzd, de már most büntetik őket a só miatt.

És jön a csattanó: ebben a helyzetben indult be egy új, menzakonyhákat minősítő hatósági rendszer, amely a rendelet betartását értékeli, százalékosan. A minősítésben a többi elvárással szemben különösen nagy hangsúllyal jelenik meg a só határértéknek megfelelése; az értékelés eredménye fontos szempont lehet a közbeszerzési eljárásokban.//