A pékek attól tartanak, hogy a jobb gabonát exportálják

Az idei aratás után a malom- és sütőipar számára a legnagyobb problémát az jelenti, hogy
a növekvő önköltségeit nem tudja érvényesíteni a liszt, illetve a péksütemények átadási áraiban. Különösen nehéz a helyzet azokkal a kiskereskedelmi láncokkal, amelyek éves ártartási kötelezettséget íratnak alá a beszállítóikkal – nyilatkozta egyebek mellett lapunknak Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara élelmiszeriparért felelős alelnöke.

Éder Tamás
élelmiszeriparért felelős alelnök
Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

– A malom- és sütőipar számára nyilvánvalóan az a kedvezőbb, amikor a búzatermés zöme étkezési minőségű. A gabonabetakarítás időszakában az országban sok helyen kedvezőtlenné vált az időjárás, és ennek eredményeként nagyot romlott a búza minősége. Mivel ez nemcsak Magyarországon volt jellemző, szinte egész Európában gyengébb a termés átlagos minősége. Ennek árfelhajtó hatása már érezhető a piacon.

A problémát a malom- és sütőipar számára az jelenti, hogy a növekvő önköltségeit nem tudja érvényesíteni a liszt, illetve a péksütemények átadási áraiban. A kiskereskedelmi láncok még a piacilag egyértelműen indokolható önköltség-növekedést is csak hosszú hónapokig tartó „ártárgyalásokat” követően hajlandók elfogadni, és akkor is csak a költségnövekedésnél kisebb mértékű átadási áremelést készek érvényesíteni. Különösen nehéz a helyzet azoknak a láncoknak az esetében, amelyek éves ártartási kötelezettséget íratnak alá a beszállítóikkal. Nyilván az egyes szereplők gazdasági érdekérvényesítő képességében eltérések tapasztalhatók a piaci súlyuk adta alkupozíció erősségében meglévő különbségek miatt. A rendkívül szétszabdalt sütőipar esetében az egyes szereplők alkuereje nagyon gyengének mondható, így az ő esetükben célszerűnek tűnne különböző horizontális együttműködések ösztönzése, különös tekintettel az értékesítési oldalon.

– Hogyan alakulnak az átvételi árak?

– Úgy tűnik, hogy az idén a búza piaca – kis túlzással – kettészakadt. A szezon kezdete óta folyamatosan növekszik az étkezési minőségű búza ára, míg a takarmányé inkább csökken. Ez jól jelzi a piacon fellelhető mennyiségi arányokat. Ugyanakkor ennek eredménye az is, hogy a termelők közül sokan azért várnak az értékesítéssel, mert abban reménykednek, hogy a jó minőségű búzájuk ára tovább növekszik, míg a gyengébb minőséget betakarítók abban reménykednek, hogy idővel mégsem az általuk most alacsonynak ítélt áron, hanem annál drágábban tudják eladni terményüket. Ez a kivárás korlátozza a malmok és takarmányipari cégek vásárlásait is. Úgy tűnik, hogy most nem jellemző az alapanyagok hosszú távra történő megvásárlása.

– Már híre ment a lisztár változásának. Igaz ez?

– Az étkezési búza árának növekedéséből értelemszerűen következik, hogy a piacon előbb-utóbb lisztáremelkedésnek kell bekövetkeznie. A kereskedelmi partnerek minél tovább állnak ellen a piaci körülményekkel objektíven alátámasztható áremelési törekvéseknek, annál nagyobb kárt okoznak a malomiparnak. Márpedig a piacnak nem az a szerepe, hogy a kereskedők segítségével megvédje a fogyasztót a költségek növekedéséből fakadó áremelkedéstől, hanem az, hogy a valós piaci jelzéseket torzítás nélkül közvetítse a fogyasztók felé.

– A nagy mezőgazdasági termelők támogatásait érintő változások létnek életbe. Érintheti ez a termelési költségeket?

– Mivel továbbra sem ismerjük, hogy a kormány által jelzett „munkahely-teremtési” támogatások mit tartalmaznak majd valójában, így a SAPS-támogatások degresszív alkalmazásáról szóló döntés teljes hatását a nagy mezőgazdasági termelőkre nem látjuk még pontosan. Az ugyanakkor viszonylag egyértelmű, hogy a nagy területeken csak intenzív szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó cégek jövedelemtermelő képessége csökken.

Czauner P.