A növényi étrend árnyoldalai: új tanulmány a fenntarthatóságról

A kutatás egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy a mandulatej előállítása rendkívül vízigényes. Egyetlen pohár mandulatejhez 130 pint víz szükséges, ami meghaladja egy átlagos zuhanyzás vízfogyasztását. Az avokádó termesztése szintén komoly etikai és ökológiai kérdéseket vet fel. A gyümölcs népszerűsége olyan mértékben nőtt, hogy egyes régiókban kartellek, gyermekmunka és illegális erdőirtás kíséri a termesztést. Továbbá a beporzáshoz használt vándorméhészet gyakorlata sem tekinthető fenntarthatónak, ami további terhet ró az ökoszisztémára.

A kesudió termesztésének hátterében az erdőirtás és a biodiverzitás csökkenése áll, ami hosszú távon súlyos környezeti következményekkel járhat. Bár a zabtej fenntarthatóbb alternatívának tűnik, a tanulmány megállapította, hogy számos vezető brit márka külföldről importálja az alapanyagot, ami jelentősen növeli a szállítással járó szén-dioxid-kibocsátást.

A kutatás szerint nemcsak az alapanyagok, hanem az erősen feldolgozott vegán termékek, például a növényi alapú hamburgerek és a laboratóriumban előállított húsok is kedvezőtlen hatással lehetnek az éghajlatra. Ezek gyártása sok esetben nagy energiafelhasználással jár, és a szállítási lánc is jelentős szénlábnyomot eredményez.

Az oxfordi kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a fenntartható táplálkozás kérdése összetettebb, mint korábban hittük. A kutatók szerint fontos, hogy a fogyasztók tudatosan válasszanak élelmiszereket, és figyelembe vegyék azok teljes környezeti hatását, függetlenül attól, hogy növényi vagy állati eredetűek. Ez a szemléletváltás elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon fenntarthatóbb legyen az élelmiszer-ellátás és az emberi táplálkozás.