A GKI prognózisa 2011-re

A magyar gazdaság fontos mutatói javulnak a világgazdasági válság enyhülésével párhuzamosan, de a valós helyzet nem jobb, mint a kormányváltáskor volt. A külső konjunktúra eddig kissé kedvezőbb volt a vártnál. A belföldi kereslet visszaesése véget ért. A kormány olyan megszorítások bejelentésére kényszerült, amelyeket ellenzékben, és az elmúlt egy év alatt is el akart kerülni. Ezek a bejelentések óvatos bizalmat keltettek a külföldi befektetőkben és nagy nyugtalanságot az érintettekben. A külső egyensúly tovább javul. Az államháztartás hiánya – az államosított nyugdíjpénztári vagyon nélkül számítva – időarányos. Az árfolyam és az adósságkockázati felárak visszaerősödtek a kormányváltás előtti szintre. Az elmúlt év „nem szokványos gazdaságpolitikája” következtében tovább gyengült tőkevonzó és növekedési képesség visszaszerzésének mikéntje viszont nem látszik. Az államháztartás strukturális hiánya lényegesen nő. A kisvállalkozások és a középrétegek pénzügyi tartalékai egyre inkább kimerülnek. A szociális feszültségek fokozódnak.

A világ összevont GDP-jének növekedési üteme, mindenekelőtt az ázsiai és a latin-amerikai felzárkózó országok növekedési ütemének mérséklődése miatt, a 2010. évi 4,9%-ról 2011-ben 4%-ra lassul. A dinamika hordozói így is az ázsiai felzárkózó gazdaságok. Az EU-ban a szerény mértékű fellendülés folytatódik, a GDP 2010-ben és 2011-ben is 1,8%-kal emelkedik, de Németországban az ütem a 2010. évi 3,7%-ról 2011-ben 2,6%-ra mérséklődik. Az EU-ban a foglalkoztatás csak lassan emelkedik, a bérdinamika alacsony lesz, az infláció a világpiaci energia- és élelmiszerár-emelkedés miatt gyorsul (3%-ra). Az elmúlt időszakban az EU jelentősen elmélyítette a közös gazdasági kormányzást. Ugyanakkor a válság nyomán az EU-n belüli politikai, gazdasági és szociális feszültségek éleződnek. Az új, valóságos döntési centrumot az Eurogroup és a kívülről csatlakozó országok fogják jelenteni, ebből Magyarország rövidlátó döntése miatt kimarad. A válság nyomán megnövekedett államháztartási hiányok csökkentése elkezdődött, az EU összevont GDP-arányos államháztartási hiánya a 2010. évi 6,5%-ról 2011-ben 4,7%-ra mérséklődik. Az amerikai Fed irányadó kamatlába 0% és 0,25% között van, az Európai Központi Banké 1,25%, a hosszú lejáratú állampapírok hozama ennél lényegesen magasabb. A GMU és az USA rövid lejáratú kamatlába közötti különbség 2011 első negyedévében nőtt, ez folytatódik. Az euró erős, 2011-ben 1,4 dollár közeli éves átlagos árfolyam várható, jelentős ingadozásokkal. A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára éves átlagban 110 dollár lesz. A világgazdasági dinamikát az ennél érdemben magasabb ár érintené érzékelhetően. A nyersanyagok világpiaci ára 2011-ben is (a tavalyihoz hasonlóan) kb. 25%-kal emelkedik.

Májusban idei mélypontjára esett a GKI-Erste konjunktúraindex értéke. Az ipari várakozások két évnyi, csaknem töretlen javulás után meglepő mértékben romlottak. Az építőipar tartósan a legpesszimistább ágazat, a várakozások romlása májusban is folytatódott. A kereskedelmi és szolgáltató cégek várakozása hullámzó, az utolsó hónapokban inkább romló (bár májusban minimálisan javuló). A Széll Kálmán Terv bejelentése óta különösen látványosan zuhant a magyar gazdaság kilátásainak megítélése. A foglalkoztatási hajlandóság és az áremelési szándék egyaránt visszafogott. A GKI fogyasztói bizalmi index értéke a 2010. októberi csúcs óta lassan, de folyamatosan csökkent, márciusban zuhant, majd májusban folytatódott a lejtmenet. A lakosság saját pénzügyi és az ország általános gazdasági helyzetét is lényegesen rosszabbnak tartja a korábbinál. A lakosság a saját zsebén és a perspektíváin egyre inkább érzi a kettős beszédet alkalmazó politika valós hatásait.

A kormány tavalyi, tehát 2011-ben már érvényesülő gazdaságpolitikai lépései nem segítették a növekedést, miközben középtávon súlyos egyensúlyhiánnyal fenyegettek. A kormány erről a növekedésorientáltnak mondott, de csőddel fenyegető gazdaságpolitikáról 2011 tavaszán a Széll Kálmán terv, majd a konvergencia-program bejelentésével egy, a pénzpiacoknak és a befektetőknek jól hangzó, adósságcsökkentést előtérbe helyező politikára váltott. Ez irányultságában helyes fordulat lenne, de nem került sor a gazdaságpolitikai váltás deklarálására. Az elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására és a klasszikus általános költségvetési restrikcióra koncentrálnak. A megszorítások egy része ésszerűtlen, a hatástanulmányok és az érdekegyeztetés hiányzik.

Emiatt a megvalósítási kockázat nagy. A munkára ösztönzés helyes céljából csak a transzferek csökkentése látszik, a foglalkoztatási, oktatási, társadalompolitikai program kidolgozása nem. Paradox, hogy a közfoglalkoztatásra szánt források csökkentésével egyidejűleg növelik az erre rászorulók számát. A kormány megelégedni látszik azzal, ha a munkahely-teremtés célját csak statisztikailag – például a segélyezettek formális közmunkára kötelezésével – sikerül elérni. Többszázezer, többségében alacsony képzettségű inaktívat kitolni egy erősen túlkínálatos munkaerőpiacra biztos kudarccal fenyeget. Ugyanakkor a kormányzat által a különböző programokban kilátásba helyezett egyensúlyjavítás mértéke (a valóban szerkezeti változások és a klasszikus restrikciós-megszorító lépések együttes hatásaként) összességében meghaladja a szükségeset. Ezért valószínű, hogy a vállalt 2012. évi hiánycél nagyjából elérhető lesz, ha jórészt nem is az állam működését hatékonyabbá tevő reformok, a növekedést segítő fejlesztések, hanem ehelyett nagy arányban egyoldalúan kényszerítő, kemény – akár az általános leépülést is vállaló – állami fellépés árán. Emellett fennmaradt a befelé forduló nemzeti gazdaságpolitika. Mindez a már tavaly megroppant jogbiztonság körülményei között egy evickélő, a pénzügyi válságot elkerülő, de érdemi növekedésre nem képes gazdaságpolitikát, a társadalmi feszültségek éleződését vetíti előre. A kisvállalkozások terhei emelkednek, a hitelezés szigorodik, a válságadók korlátozzák a nagy cégek aktivitását.

Az ESA módszertan szerint nem a költségvetési törvényben szereplő 2,94%-os deficitet kell 2011-re kimutatni, hiszen a magán-nyugdíjpénztári államosítás egészét 2011. évi (egyszeri) tőkejövedelemként kell elszámolni. A közteher-bevételeknél (főleg a társasági adónál és az áfánál) mintegy 150 milliárd forintos elmaradás várható. A kiadásoknál végrehajtott zárolás ezt ellensúlyozza. A magán-nyugdíjpénztáraktól átkerülő 528 milliárd forint és az EU-támogatások 350 milliárd forintos növekménye lehetővé teszi, hogy az adócsökkentés ellenére a kiadások az adóbevételeknél sokkal dinamikusabban emelkedjenek. Ilyen lesz (egyszeri tételként) a MÁV és a BKV összesen 400 milliárd forintos adósságkonszolidációja és a PPP-programok visszaalakítása. A GKI végeredményben 2% körüli többletet jelez előre 2011-re. Ez azt jelenti, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása nélkül kb. 7%-os hiány lenne a büdzsében. Az Európai Szemeszter keretében valószínűleg elsősorban a strukturális hiányt fogják értékelni, amely az egyszeri bevételeket és kiadásokat figyelmen kívül hagyja. (Az Európai Bizottság számításai szerint ez a 2009-es 2%-ról 2010-ben 3,1%-ra, 2011-ben 5,2%-ra nő!) Az Európai Bizottság 2011. tavaszi előrejelzése a konvergencia-programban tervezett intézkedésekkel kapcsolatos megvalósíthatósági kockázatok, illetve többlet kiadási igények miatt 3,3%-ra tette a 2012-re várt magyar ESA hiányt, így nem szűnik meg a túlzottdeficit-eljárás Magyarországgal szemben.

Az államadósság 2011-ben a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása révén a GDP 75%-a alá csökkenhet. Enélkül kissé tovább emelkedne. A vállalati államosítások és adósság-átvállalások hosszabb távon – a meghirdetett fő céllal ellentétesen – növelik az államadósságot. Az államadósság finanszírozása 2009 nyara óta a piacról történik. (Ugyanakkor az IMF-EU hitelekből korábban létrejött kincstári tartalék több mint felét elviszi a MOL-tranzakció. Ez növeli a következő évek hitelfelvételi szükségletét a magán-nyugdíjpénztárak államosítása viszont csökkentette azt.)

2011-ben éves átlagban 4,2%-os – az energia-, üzemanyag- és élelmiszeráraknál 6-7%-os -, az év végén az áprilisi 4,7%-os csúcsnál alacsonyabb, 4-4,5%-os áremelkedés várható. A Monetáris Tanács politikájában változás nem látható. 2011 első hónapjaiban a kedvező nemzetközi befektetői hangulat és a magyar egyensúlyi helyzettel kapcsolatos pozitív várakozások csökkentették a kamatfelárat, de az még így is nálunk a legmagasabb a régióban. A 2010 második félévi leminősítések után idén felminősítés (a negatív kilátások stabilra változtatása) valószínű. A tavalyinál enyhébb árfolyam- és hozamingadozások valószínűek. Összességében a tavalyi átlagnál erősebb – a május véginél kissé gyengébb – 272 forint körüli (260-280 forint közötti) euró-árfolyam, továbbá a jegybanki alapkamat 6%-on való stagnálása várható.

A bruttó keresetek 2011-ben 4%-kal – a versenyszektorban a korábban gondoltnál kissé jobban, 4,5%-kal, a költségvetésiben 2,5%-kal – nőnek, ami átlagosan a reálkeresetek 2,5%-os növekedését eredményezi. A versenyszektorban 3,5%-os emelkedés, a költségvetésiben stagnálás várható. A minimálbéresek körében mintegy 3%-kal csökken a reálkereset. A jövedelemkülönbségek nőnek. Az inflációt követve emelkednek a nyugdíjak, a családi pótlék nominálisan sem nő, a munkanélküliek támogatása szűkül, a vállalkozói jövedelmek talán 1-2%-kal bővülnek. Mindezek összességében a reáljövedelem 1%-os emelkedését eredményezik, melyet további 1%-kal emel a magán-nyugdíjpénztárak reálhozamának kifizetése. Az elvárt bér megszűnése, az alacsony jövedelműek foglalkoztatásának költségesebbé válása és a magán-nyugdíjpénztárak ellehetetlenítése miatt növekszik a szürke jövedelmek aránya. Végeredményben a lakosság reáljövedelme 2% körüli mértékben emelkedik. A háztartások vásárolt fogyasztása csak 1,5%-kal nő. A hiteltörlesztési terhek ugyanis magasak, s a bizonytalan jövő is tartalékképzésre, önellátásra ösztönöz. Emellett a többletjövedelem nagyrészt a magas jövedelműeknél képződik, akik inkább megtakarítanak, semmint fogyasztásukat növelik. A hitelfelvételi szándék és lehetőség egyaránt szerény. Csökken a hitelkártyák és a mobil előfizetések száma. A nettó megtakarítási ráta elérheti a tavalyi szintet (4,6%).

Bár a foglalkoztatottak száma 2011-ben 0,5-1%-kal nő, a munkanélküliségi ráta legjobb esetben is csak a tavalyi 11,2%-on marad. A munkaerő-kereslet csak szerény mértékben emelkedik. Markáns bővülés csak néhány feldolgozóipari szakágazatban várható. A beruházásoknál a kétéves visszaesés után a stagnálást alig meghaladó, 1%-os bővülés várható. Az egyetlen dinamikus szektor a feldolgozóipar, ezen belül is a külföldi tőkére támaszkodó autóipar lesz. Az üzleti szektorban a bankadó és a szigorú kockázati limitek miatt a hitelkamatok magasak, de a nem exportra termelő vállalkozásoknak még a drága hitelekhez is nehéz hozzáférniük. Az állami-önkormányzati beruházások szinte csak EU-s forrásokra támaszkodnak, az elnyert pályázati pénzek felhasználása akadozik, ezért itt visszaesés várható. A belföldi kereslet szerény növekedése is csak az EU-forrásoknak lesz köszönhető. A lanyha belföldi kereslet tovagyűrűző értékesítési és finanszírozási zavarokat okoz a magyar gazdaságban, különösen a kkv-szektorban, az eddig még talpon maradt cégek körében is.

A mezőgazdasági termelés bővül, mivel a tavalyi 15%-os visszaesés után a szárazság ellenére is némi emelkedés valószínű. A válság utáni helyreállítási periódus a világ iparában lassan véget ér, a készleteket feltöltötték, a kapacitáskihasználás egyre több ágazatban és régióban megközelíti vagy meg is haladja a küszöbértéknek tekintett 80%-ot. Nálunk a termelés még nem érte el a válság előtti szintet, mivel a belföldi értékesítés még csökken. A húzóerő tehát (lassulása ellenére is) az ipari export marad, a termelés összességében 9%-kal nő. Az építőiparban folytatódik az idén hatodik évébe lépő visszaesés (5%-kal). A szolgáltató ágazatok alig fejlődnek, leggyorsabban a részben exportorientált szállítási és idegenforgalmi ágazat. A hírközlési szektor árbevétele 4%-kal csökken. A kiskereskedelmi forgalom a vásárlóerő szerény növekedése hatására – négy év csökkenést követően – mintegy 1,3%-kal, a gépkocsiké ennél jobban növekszik. A korábbi döntések alapján az üzlethelyiség-piacon idén is voltak és lesznek új átadások. Az iroda- és a raktárpiacon viszont csaknem teljesen leálltak a fejlesztések. A használt lakások piaca továbbra is mozdulatlan, az új lakások építése pedig a tavalyi 20 ezerről tovább, 16 ezerre csökken. A jelzáloghitelesek helyzetének könnyítésére hivatott rendszer részletei még nem ismertek. Nem terheli meg durván a költségvetést. viszont csak az adósok kis részének jelent könnyítést. Valószínű, hogy a valódi cél nem is sokkal több, mint hogy megkönnyítse az eddig is sok kárt okozott moratórium megszüntetését, s elfedje, hogy az egy éves csodavárás alatt semmiféle érdemi változást nem sikerült elérni a hitelesek helyzetében.

A folyó fizetési és tőkemérleg aktívuma 2011-ben is magas, a GDP 3,5%-a körüli lesz. Az áruforgalmi mérleg többlete a 2010. évi 5,5 milliárd euróról 2011-re 5,7 milliárd euróra nő, miközben a cserearányok 1%-kal romlanak. Az ország 2009 nyara óta nem szorul új külső finanszírozásra, csak lejáró hitelei nagy részének megújítására. A nettó külső adósság csökken. Az adósság a pénz- és tőkepiacokról finanszírozható, de az IMF-hitelekénél magasabb kamatláb mellett. A MOL orosz tulajdonban volt részének megvásárlása mintegy 5-6%-kal csökkenti az ország (33 milliárd eurós) devizatartalékait.

A GDP 2011-ben 2,5% körüli ütemben nő, de az utóbbi hónapokban erősödtek a negatív kockázatok. A gyorsulás részben a mezőgazdaságból (a szörnyű tavalyinál jobb idei időjárásból) származik, az agrárium és közszolgáltatások nélküli magnövekedés nagyjából azonos a tavalyival.

A kormányzat eddig tett 2011. évi gazdaságpolitikai lépései néhány ponton korrigálták saját, 2010-es cselekedeteinek leginkább csőddel fenyegető elemeit. A fő gond az, hogy ugyan a kormányzat a magán-nyugdíjpénztárak vagyonával elfedve idén mégiscsak létrehozza a tavaly oly hőn áhított 7%-os államháztartási hiányt, de ilyen rendkívüli méretű deficit mellett sem gyorsul érdemben a növekedés, nem emelkednek a beruházások, s alig indulnak be szerkezeti-intézményi reformok. Az államadósság egyszeri okokból csökken, tartós egyensúlyjavulás nem történik. A perspektívátlanságot jól mutatja, hogy miközben Magyarország, ha kényszerből is, de 2013-tól teljesítheti a (jelenleg érvényes) maastrichti egyensúlyi feltételeket, tartósan az eurózónán kívül marad. Ezzel egyben kimarad az EU legfontosabb döntési mechanizmusából is.