A géppark fejlesztése ma kulcsfontosságú ebben az ágazatban

A műanyag csomagolóeszközök piaca a kevesebb anyagfelhasználás és a kényelmi tulajdonságok bővítésének irányába mozdult el, az újrafelhasználás mellett pedig már a bio alapanyagok terjedése is növeli az ágazat renoméját. Ám a megrendelői árnyomás gyakran fékezi a korszerűsítést.

Bár sokak szemében a műanyag első számú közellenségnek számít környezetvédelmi oldalról, a csomagolóipar nemzetközi trendjei azt tükrözik, hogy ez az anyagfajta mutatja minden típus közül a legdinamikusabb fejlődést.

A hajlékony falú csomagolóanyagok iránt kimagasló igény mutatkozik, szinte hétről hétre érkeznek az újabb fejlesztések. Az élelmiszeriparban igen keresettek a különféle anyagtársításokkal létrehozott fóliák, tasakok, amelyek kitűnő gáz-, fény- és vízgőzzáró képességükkel hódítanak, egyre inkább alkalmazkodva a környezettudatos elvárásokhoz.

A fő csapásirány Magyarországon is erre tart, bár az innováció és az alapanyag-fejlesztés jóval visszafogottabban zajlik, mint nyugaton. Nálunk inkább a külcsín, a dizájn fejlődése érzékelhető, az elmúlt időszakban a termékek iránti bizalom építése volt talán a legfontosabb vezérlő elv. Ehhez köthető, hogy a műanyagos szereplők komoly fejlesztéseket hajtottak végre a flexonyomtatás terén.

A globális alapanyag-trendek azonban még e roppant árérzékeny piacra is begyűrűznek, és a költségek leszorításában érdekelt üzletláncok is nyitnak lassanként az új megoldások felé.

Minden egyre kisebb

– A termelékenység fokozása, a belső tartalékok jobb kiaknázása és a géppark fejlesztése ma kulcsfontosságú ebben az ágazatban – tájékoztat Krajcár Zsolt, az elsősorban hajlékony falú csomagolóanyagok továbbfeldolgozásával foglalkozó Krajcár Kft. ügyvezetője. – Az egyik fő piaci tendencia, hogy az egy csomagolásra vetített anyagmennyiséget csökkenteni kell, kisebb tételeket szükséges hatékonyan gyártani. Az aprózódó tételnagyságok a gyártási folyamatban holtidőket eredményeznek a sok átállás miatt, a korszerűbb gépekkel azonban a kiesett idő lecsökkenthető.

Hozzáteszi, hogy a felhasznált mennyiség az új alapanyagok – sokak között például a koextrudált fóliák – alkalmazásával is szűkíthető, bár ez esetben a gyártástechnológia lesz lényegesen költségesebb.

– Az elmúlt évtizedig tetten érhető volt, hogy meglehetősen nagy méretű csomagolásokban kevés terméket adtak el, például a csokoládészegmensben. A közelmúltban azonban megfordult a trend, ma már a fő cél az, hogy relatíve nagy mennyiségű csokit minél kisebb kiszerelésbe préseljenek bele. Ez az elképzelés a hatékonyság növelése mellett marketingcélokat is szolgál: a gyártók azt próbálják tükrözni, hogy termékük olyan minőséget képvisel, amely kis dobozokban is kelendő – magyarázza Helmajer László, a Pro-Form Kft. termelési és kereskedelmi igazgatója.

Komplett menü az áruházi polcon

Szintén világtrend a csomagolóiparban az élelmiszer-biztonság és a tartósság fokozása: e téren a műanyagágazat éllovas szerepet játszik.

– A többi között nagyon fontossá vált, hogy a csomagolás a logisztikai folyamatban dézsmabiztos, a fogyasztói oldalról pedig biztonságosan záródó és cseppmentes legyen – világít rá Enyedi Márta, a Sealed Air Magyarország Kft. market development leadere. – Emellett fókuszba került a beltartalmi, élvezeti érték biztosabb megőrzése: számos gyártó figyelmet fordít arra, hogy az élelmiszer még a szavatosság lejártának utolsó napján is ugyanazt a minőséget kínálja, amelyet a becsomagolás napján, teszi hozzá.

Elmondja, hogy Nyugat-Európában gyakorlatilag eltűnt a csomagolatlan élelmiszerek köre, és a lédig termékeket, illetve az atmoszférikus csomagolásokat leváltják a hosszabb fogyaszthatósági idővel rendelkező védőgázas vagy vákuumtechnológiák.

Meglátása szerint a fejlett országokban futó fenntartható és költséghatékony csomagolástechnológiai trendek hamarosan nálunk is kitörési pontot fognak kínálni az ágazati szereplőknek. Enyedi Márta szerint kulcskérdés lehet az iparágon belül a baromfitermékkör – mint első számú fehérjeforrás – csomagolása. Az EU nyugati felében itt már nagy előrelépés történt: a baromfitermékek hagyományos stretchfólia csomagolását szinte száz százalékos mértékben lecserélték védőgázas vagy vákuumtechnológiákra, amelyek teljes csomagintegritású, cseppmentes csomagolási megoldásokat nyújtanak.

A Sealed Air szakembere szerint ugyancsak robbanás előtt áll a készétel-csomagolások piaca. A magasabb jövedelmű országokban már elterjedt, itthon azonban még gyerekcipőben jár az a trend, hogy az üzletláncok – megfelelő csomagolás mellett – készételt, például pizzát, vagy tésztás, szószos, ragus eledeleket kínálnak polcaikon. Ez a megoldás azonban speciális hőkezelési és utókezelési megoldásokat igényel: a hosszabb szavatosságmegőrzési képesség mellett a főzhető, süthető, mikrózható csomagolóanyagok használata elengedhetetlen.

Természetes lesz a műanyag?

A műanyag csomagolási ágazatban a hatékonyságnövelés mellett kardinális kérdést jelent a környezetvédelmi innováció. A világ nagy gyártói a fejlesztések egyik fő fókuszát arra helyezik: hogyan lehetne kiváltani a fosszilis nyersanyagokon alapuló termékeket biológiailag lebomló műanyagokra. Jelenleg a politejsavból, kukoricakeményítőből készülő biodegradábilis polimerek használata még a gazdag országokban sem elterjedt, mivel a hagyományos alapanyagokhoz képest esetükben jóval magasabb árakkal kell számolni a gyártás során. Emellett az eljárás etikai kérdéseket is fölvet: ez az újabb fajta műanyagtípus olyan biomasszából készül, amelyből élelmiszert is lehetne gyártani.

Krajcár Zsolt becslése szerint a bio alapanyagok előállítási költsége dupla, de inkább háromszoros arányban magasabb a fosszilis alapú termékekénél.

– A gyártók minimum 40-50 százalékkal drágábban kínálják a lebomló műanyag csomagolásokat, s bár a feldolgozók folyamatosan keresik a „mérsékeltebb” költségű termékeket, rendszerint végül az árak láttán visszavonulót fújnak – értékel Helmajer László. – Ez a lebomló anyagfajta egyébként már megjelent az áruházak polcain is, így például a tejipar részére alkalmazzák joghurtosdobozok előállítására. Hozzá kell tenni azonban, hogy a használat csak egy nagyon szűk, prémium szegmensben elterjedt még. A mostani iparági vonulatok alapján azonban megjósolható, hogy a multinacionális cégek körülbelül öt-tíz éven belül komoly előrelépést tesznek majd a bio műanyagok felhasználásában – szögezi le.

A nyersanyag-innovációknál sokkal komolyabb előrelépés történt a műanyag csomagolások visszagyűjtése és újrafelhasználása terén, nem utolsósorban az egyre szigorúbb állami előírásoknak köszönhetően. Ma már itthon is elterjedtek azok a csúcstechnológiák, amelyek például lehetővé teszik, hogy mosott PET-palack-darálékból csomagolófólia-betétet lehessen gyártani. Így a környezet is kímélve lesz és a termelőnek sem kell újra fröccsöntenie a műanyagot.

A recycling-vonal pedig továbbgyűrűzik: az EU mostanság vizsgálja felül a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelvét – az újrahasznosítási célszámokat pedig emelni kívánja.

Nem elégedett az iparág a termékdíjtörvénnyel

A szabályozást nézve az ágazati szereplők szerint a 2012-ben beindított új termékdíjtörvény nem váltotta be eredeti célját – a környezetterhelés csökkentését –, ám a pluszterheket jelentősen növelte.

– Jelenlegi formájában a termékdíjtörvény a vállalatokat – ezen belül az elsősorban exportra termelőket – közvetlen csomagolószer-importra ösztönzi, és növeli a szürke-fekete gazdaságba vonulók számát – állítja Reményi Antal, a Reményi Csomagolástechnika Kft. ügyvezető igazgatója. A szabályoknak tudható be az is, hogy a műanyag tasakok, zsákok, hordtáskák kiskereskedelmi forgalma drasztikusan lecsökkent.

A CSAOSZ szerint egyes szereplők úgy érzékelik, a vállalaton belüli termékdíj-adminisztráció immáron összetettebb lett, mint az áfa kezelése és nyilvántartása. Ez meglehetősen borsos áru szoftverfejlesztést igényel, vagy új munkaerő felvételét követeli meg.

Tavaly a termékdíjbevétel mintegy 45-50 milliárd forintot hozott a központi költségvetésnek, ehhez képest az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség körülbelül 10 milliárd forintot költött a termékdíjköteles termékek visszagyűjtésére, újrahasznosítására. A CSAOSZ álláspontja alapján ezeket a feladatokat a vállalatoknak saját hatáskörükben kellene megvalósítania, míg a termékdíjra az adórendszer modernizálása érdekében nem lenne szükség – bevétele másként is előteremthető lenne.

Az eredmények tükrében

A műanyag csomagolóanyagok szegmensében egyre növekvő jelentőségre tesz szert az export. A hazai felhasználás szintén növekszik, évek távlatában szűkült azonban az FMCG-szektor jelentősége.

– Általában az exportra termelő cégek számára értékesített csomagolószereink és gépeink eladásai növekedtek. Tovább csökkent viszont a zsugorfóliás csomagolási anyagaink, gépeink értékesítése, amely egyértelműen a feldolgozott termékek gyártásának visszaesésére vezethető vissza, azon belül is az élelmiszer-ipari feldolgozás csökkenésére – vázolja Reményi Antal.

– Közép-Kelet-Európában az édesipart nézve már egyértelmű a trend: a nagy nyugati márkák egyre nagyobb mennyiségben dolgoztatnak bérgyártásban, csomagolócégeket, illetve saját gyárakat is vásárolnak a térségben – mondja Helmajer László. – Ez még inkább a környező országokban jellemző, de a folyamat nálunk is beindulhat, így várható az exportértékesítés további bővülése.

Itthon viszont az élelmiszeripar részéről erős árnyomást érzékelnek a piac szereplői, ez pedig szűkíti a fejlesztés lehetőségeit. Enyedi Márta szerint ugyanakkor a fejlesztések terén a kereskedelmi láncok diktálnak és ezek azok, amelyek az iparág élénkülését „bemozdíthatják”.

– A kormány a tavalyi évben stratégiai ágazattá nyilvánította az élelmiszeripart, és bővebb támogatási forrásokat ígért számára. Úgy látjuk, a csomagolóipart hasonlóan kiemelt ágazatként kellene kezelni, hiszen a csomagolás az első számú marketingeszköz, amely az élelmiszer eladásához hozzásegít – fejti ki álláspontját Krajcár Zsolt.

Kiss Gergely