A brexit és a brit áruházláncok

A brit tulajdonban lévő áruházláncok – így például a Tesco és a Marks&Spencer – rosszul járhatnak a Brexit miatti fontgyengüléssel és a megdráguló importtal. A német diszkontláncok viszont az árfolyamhatásoknak és egy Magyarországon is bevált módszernek köszönhetően jól járhatnak – olvasható a napi.hu-n.

A Kantar piackutató intézet előrejelzést készített arról, miként érintheti a brit piacon aktív kiskereskedelmi szereplőket a szigetország távozása az EU-ból. Az Egyesült Királyság FMCG-piacának nagy részét uraló, brit gyökerű kereskedelmi cégek rövid távon amiatt aggódhatnak, hogy megdrágul az uniós importáruk beszerzése, a gyengébb font/euró keresztárfolyam következtében.

Emiatt rákényszerülhetnek arra, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsanak a helyi árubeszerzésre, így jobb kapcsolatokat kell kiépíteniük a helyi gazdákkal. Középtávon pedig a külföldi beszerzés válhat a brit kiskereskedők legkomolyabb problémájává – immár a szabályozás változásai miatt is. Az EU-ból importált friss áruk ára határozottan megindulhat felfelé, ami jelen állás szerint igen érzékenyen érintené a piacvezető Tescót, amely például a Nagy-Britanniában eladott vaj- és sajttermékeihez majdnem 50 százalékban más uniós tagállamok piacairól szerzi be alapanyagként a tejet.

A munkaerő költségére hosszabb távon nem lesz érdemi hatása a Brexitnek, tekintettel arra, hogy idén nemzeti létminimumrendszert vezettek be. A külföldi munkaerő szűkülése viszont megnehezítheti, hogy számos pozícióba – az áruházi dolgozóktól a felső vezetőkig – szakképzett dolgozókat találjanak.

A magyarországi leányvállalatokra is hatással lesz

A Tesco fontos érdekeltségekkel rendelkezik Kelet-Közép-Európában, Magyarország mellett Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában is. E leányoknál a pénzeszközök be-, illetve kiáramlására, valamint a beruházási képességre lehet kedvezőtlen hatással a kilépés. A második legerősebb brit kiskereskedő, Sainsbury's dániai üzletlánca miatt aggódhat.

A brit FMCG-piac negyedik legnagyobbjánál, a Morrison's élelmiszerláncnál pedig az árak elszabadulása miatt szívhatják a fogukat, hiszen a cég tagja a több vezető európai hálózatot tömörítő AMS beszerzési társaságnak.

A nagy, kontinentális-európai kiskereskedelmi láncok eddig jellemzően nem tudtak komolyabb befolyást szerezni a brit piacon. Némi kivételt képez a két vezető német diszkont, a Lidl és az Aldi, amelyek, ha nem is tarolták le Britanniát (idén 5,8, illetve 7,5 százalékos FMCG-piaci résszel bírnak ott), hihetetlen nyomulásukkal átformálták az ország kereskedelmi képét. Sikeres diszkontkoncepciójuk mellett, jelentősen bővítették frissáru-kínálatukat: így immár brit termékpalettájuk csaknem 50 százalékát a gyümölcs és a zöldség, a hús- és a baromfitermékek, valamint a pékáruk teszik ki. A Brexitet követően óriási előnyük lehet, hogy üzletpolitikájukban a „hazai termék” koncepciót helyezték előtérbe. Az Aldi frisshús-kínálata például már 100 százalékban brit termelőktől származik. Intenzívebb kapcsolatuk a helyi gazdákkal azt is jelenti, hogy rövid távon kedvezőbb helyzetben vannak, mint brit vetélytársaik.

Velük szemben profitálnak az árfolyamhatásokból is: a Lidl például eurómilliókat spórolhat meg a font mélyrepülésével, hiszen, az elkövetkező három évben 1,5 milliárd fontot kíván beruházni a szigetországban üzlet- és termékfejlesztésre. (napi.hu)