WWF: Az étkezési kultúra megváltoztatása segítheti a fenntarthatóságot

A Tányérunkon a változás – a WWF jelentése a fenntartható táplálkozásról Közép-Európában című tanulmány azokra a legfontosabb adatokra hívja fel a figyelmet, amelyekből kiderül, hogy az étkezési kultúra megváltoztatásával nemcsak a bolygó védelméért, de az emberek egyéni testi-lelki egészségéért is komoly lépéseket lehetne tenni – hangzott el a tanulmányt bemutató keddi, budapesti sajtótájékoztatón.

Sipos Katalin biológus, a WWF Magyarország igazgatója előadásában kifejtette, hogy az óriási területi igénye miatt a mezőgazdaság jelenleg a természet legnagyobb versenytársa, mivel minden hektár szántó valamilyen egykori élőhely, erdő, ősgyep vagy mocsár helyén jött létre. Világszinten az ember számára lakható területek fele áll mezőgazdasági művelés alatt. Ezeknek mintegy húsz százalékán termelnek közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényi alapanyagokat, a többi, csaknem nyolcvan százalékán pedig a haszonállatoknak szánt takarmányt termesztik.

Miközben hatalmas területeket vesz igénybe az ember a hústermeléshez, Európában fokozatosan visszaszorul a gyepek szabadtéri legeltetésén alapuló állattartás, amely többek között a nemzeti örökséget képező magyar háziállatok fenntartásához és értékes őshonos gyepek védelméhez is szükséges lenne. A fogyasztásra kerülő hús döntő része zárt rendszerű, nagyüzemi termelésből származik, amelynek már nincs köze a termőföldek és gyepek fenntartható hasznosításához.

Sipos Katalin felhívta a figyelmet arra is, hogy világszinten a termőterületek kisebb részét használó növényi élelmiszertermelés biztosítja a globális kalóriaigény több mint nyolcvan százalékát, és a fehérjeellátás több mint hatvan százalékát.

A biológus kiemelte, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem miatt fontos lenne minél több erdő és vízjárta élőhely újbóli kialakítása, hogy ezek megkössék a légköri szén-dioxidot, megakadályozzák a talajok erózióját, csökkentsék a villámárvizek és az aszályok káros hatásait. A WWF Élő Bolygó Indexe szerint 1970 és 2022 között átlagosan csaknem hetven százalékkal csökkent a vadon élő gerinces állatfajok állománymérete, amely arra is utal, hogy az élővilág pusztulása folyamatosan zajlik.

Ugyan az emberiség nyolc milliárd főre gyarapodott, azonban a fejlett országok fogyasztási szokásai is átalakultak – emelte ki, hozzátéve, hogy 1961 és 2020 között az egy főre jutó globális húsfogyasztás csaknem megduplázódott, 22 kilogrammról több mint 42 kilogrammra nőtt. Hasonló a helyzet a répacukor és a liszt esetében is.

Az arányok eltolódása mellett problémát jelent, hogy az élelmiszerek egyenlőtlenül oszlanak szét a világban, hiszen a Föld népességének majdnem 40 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, míg csaknem 10 százaléka éhezik.

A szakértő kiemelte, hogy nemcsak a húsfogyasztás mértéke és jellege jelent problémát, hanem az élelmiszerek ökológiai lábnyoma, termelési módja is, például az előállításhoz felhasznált energia és a vegyi anyagok mennyisége, a szállítás és tárolás hossza vagy az élelmiszer-pazarlás mértéke is.

Sipos Katalin hangsúlyozta, hogy a döntően növényi alapú, változatos étrendnek összességében előnyösebb környezeti hatása van, mint a húsalapú táplálkozásnak, de kiemelte, hogy azok is csökkenthetik az étkezésükből adódó ökológiai lábnyomukat, akik nem szeretnének teljesen lemondani a húsevésről. „Ne becsüljük alá a kis lépéseket és a fokozatosságot a fenntarthatóbb étrend felé vezető úton” – hangsúlyozta.

A szakértők szerint a bolygóbarát étrend kialakításához elsődleges lépés megkeresni a személyes adottságokhoz és lehetőségekhez legjobban illeszkedő étrendet, fontos utánanézni a megvásárolt élelmiszerek összetevőinek, származási helyének, előállítási körülményeinek. Emellett ideális egy gyümölcs- és zöldségdúsabb étrend kialakítása, a húsfogyasztás csökkentése, a vörös húsok helyett a halak vagy szárnyasok választása, valamint az ökológiai gazdálkodásból származó termékek vásárlása. Ideális lehet még a tej és tejtermékek, valamint a só és a cukor mérséklése az étkezésekben, a minősítéssel rendelkező, valamint a szezonális és helyben termelt élelmiszerek előnyben részesítése vásárláskor, valamint a pazarlás mérséklése.