VOSZ: Alacsonyabb kamattal sem tér vissza a magas infláció!

Perlusz László, VOSZ főtitkár

Az infláció hazánkban továbbra is „szabadesésben” van: a tavaly év eleji 25% feletti szintről már 3,8%-ra csökkent. Az árak növekedésének alakulása így továbbra sem ad okot aggodalomra sem itt, a régiónkban, sem az EU-s adatokhoz képest. Partnerünk, az Egyensúly Intézet segítségével annak jártunk utána, hogy a gazdaság elbírna-e egy nagyobb kamatcsökkentést anélkül, hogy visszatérne a magas infláció.  Ahogy azt bemutatjuk, éppenhogy a kamatcsökkentés használna igazán a gazdaságnak!

Jelenleg ugyanis a gazdaság kevesebbet termel, kevesebb új értéket teremt, mint amennyit tudna. Ahogy az alábbi ábrából is látszik, a magyar gazdaság teljesítménye 2023 végén várhatóan 9%-kal marad el a koronavírus-válság előtti szinttől (ezt kibocsátási résnek nevezzük):

A gazdasági növekedés (GDP) a COVID-válság előtt és után

forrás: Egyensúly Intézet

A koronavírus-járvány és az azt követő háborús válság, majd energiaválság megviselte a magyar vállalkozásokat is, termelési lehetőségeik így nem ugyanolyanok, mint a COVID válság előtt, a 2010-es évek végén voltak. A magyar gazdaság teljesítménye jelenleg kb. 2%-kal marad el a lehetséges szinttől, vagyis most ennyi a tényleges kibocsátási rés (a Kálmán-filter elnevezésű modellszámítás alapján). Az alábbi ábrán az is látszik, hogy leginkább a beruházások visszaesése húzta le a gazdaságot és okozza a kiesést:

A kibocsátási rés összetevői (%, Kálmán-filter)

A munkaerőpiaci helyzet vizsgálata szintén arra az eredményre vezetett, hogy a magyar gazdaságra jelenleg nem annyira a túlfoglalkoztatás, hanem – legalábbis a korábbi időszakokhoz képest – a kissé lazább viszonyok a jellemzőek. Az üres álláshelyek és a munkanélküliség aránya az elmúlt negyedévekben csökkent, vagyis egyre kevesebb embert kerestek a vállalkozások a munkanélküliek számához képest. 

 A betöltetlen álláshelyek és a munkanélküliek a aránya

Az adatok azt mutatják, hogy a minimálbér-emelések és az értékes dolgozókért folytatott verseny miatti magasabb munkabérek arra szorítják a vállalkozásokat, hogy más költségeiket leszorítsák és a termelésben, szolgáltatások nyújtásában hatékonyabbak legyenek. A cégek modernizálják a vállalkozásuk tevékenységét – pl. napelemes energiatermelésre térnek át, jobb gépeket vesznek, egyszerűsítik a termelési folyamatokat – és a költségekre is jobban figyelnek. Továbbá, arra ösztönzik a munkavállalókat és úgy alakítják át a munkaszervezést, hogy munkatársaik jobban dolgozzanak, vagyis a munkaidőt jobban használják ki, többet termeljenek, végső soron tehát a munkabérért tehát több értéket hozzanak létre (vagyis a munkatermelékenység növekedjen). Ahogy az alábbi ábra mutatja, a termelékenység azokban az időszakokan javult, amikor az ország gazdasági növekedése is fokozódott:

Munkaerőtermelékenység növekedése (%, év/év, négy negyedéves mozgóátlag)

forrás: Egyensúly Intézet

Összegezve tehát azt találtuk, hogy sem az infláció, sem a reálgazdaság – sem a termelés, sem a munkaerőpiac – állapota nem indokolja a monetáris szigor jelenlegi szintjét.

Ha a vállalkozás nem használja ki a rendelkezésre álló kapacitásait (nem használja a gépeit, eszközeit, nem nyújtja szolgáltatásait, nem tud munkát adni a dolgozónak), akkor tevékenysége szűkül, leépül és ezzel a gazdaság egész teljesítménye is csökkenni fog, a munkahelyek megszűnhetnek, ami további leszakadáshoz vezet. A kamatok csökkentése tehát azért szükséges, hogy a magyar gazdaságban kihasználhassuk a lehetőségeinket és visszatérhessünk a korábbi fejlődési szinthez. Ahogy a vállalkozások is mondják: fejleszteném a technológiámat, bővítenék, modernizálnám a termelést, megvalósítanám (befejezném) az energiahatékonysági beruházásokat és megtartanám a dolgozóimat, de ehhez megfizethető, kitermelhető hitelekre van szükség!