Vízválság Magyarországon: egyre nagyobb a szárazság, sürgető lépések kellenek

A vízkészletek drámai csökkenése

A jelenlegi rendszer helyett a táji léptékű vízvisszatartásra és tározásra lenne szükség

A harmadik Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv alapján Magyarországon a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi állapota folyamatosan romlik. A folyók középvízi vízhozama országosan csökkenő tendenciát mutat, amely leginkább a Tisza vízgyűjtőjén figyelhető meg. Itt a vízhozam 40 év alatt közel a felére csökkent. A Körösök vízgyűjtőjén 20–40 százalékos visszaesés tapasztalható, míg a Rába, a Marcal és a Dráva vízgyűjtőjén 15 százalékos csökkenést mértek.

A talajvízkészletek csökkenése különösen súlyos a Duna–Tisza közi homokhátságon és a Nyírségben, ahol az évente átlagosan 1–5 centiméteres talajvízszint-csökkenés már az ivóvízellátást és a mezőgazdaságot is fenyegeti. Ezeken a területeken a felszíni vizek nagy része gyorsan elfolyik, a beszivárgás mértéke pedig csökken, ami súlyosbítja a szárazság hatásait.

A vízgazdálkodás múltja és jelenlegi problémái

A 19. századi folyószabályozások és belvízrendezések során Magyarország a vízelvezetésre helyezte a hangsúlyt. Ennek eredményeként hatalmas területeken alakítottak ki szántóföldeket és településeket, de a vizek nagy része anélkül halad át az országon, hogy hasznosulna. A klímaváltozás következtében azonban egyre gyakoribbak az aszályos időszakok, így a korábbi vízgazdálkodási gyakorlat hosszú távon fenntarthatatlanná vált.

A vízhiány fokozódása az öntözési lehetőségeket is korlátozza. Az aszály elleni védekezésben az öntözés csak részmegoldás, hiszen a vízkészletek csökkenése miatt hosszú távon nem biztosítható. A jelenlegi rendszer helyett a táji léptékű vízvisszatartásra és tározásra lenne szükség.

Megoldási lehetőségek: vízvisszatartás és táji vízpótlás

A szakértők szerint a vízhiány megfékezésére és az ökológiai egyensúly helyreállítására több intézkedésre lenne szükség:

1. Vízvisszatartó rendszerek fejlesztése – Az ország belvízcsatorna-hálózatát, amely mintegy 46 ezer kilométeren húzódik, a vízelvezetés helyett a vízmegtartás szolgálatába kellene állítani.
2. Táji vízpótlás megvalósítása – Azokon a területeken, ahol a vízhiány kritikus, mélyárterek kialakításával szabályozott módon lehetne vizet betározni.
3. Talajregeneráló gazdálkodás – Az élő talaj jobban képes megtartani a vizet, így a megfelelő talajművelési gyakorlatok bevezetése hosszú távon növelheti a vízkészleteket.
4. Vízprémium bevezetése – A gazdálkodók ösztönzése érdekében támogatási rendszert kell kialakítani, amely kompenzálja azokat a termelőket, akik vállalják a vízmegtartási intézkedések végrehajtását.
5. Zöld-kék infrastruktúra kiépítése – A városi környezetben a növényzettel kombinált vízmegtartó rendszerek segíthetik a csapadék hasznosítását és a mikroklíma javítását.

Az agrárium és a természetvédelem összhangja

A vízmegtartás kérdésében az agrárium és a természetvédelem érdekei egybeesnek. A mezőgazdaság számára elengedhetetlen a megfelelő vízellátás, míg a természetvédelmi szervezetek célja a vizes élőhelyek megőrzése. Ennek érdekében olyan támogatási rendszerekre van szükség, amelyek segítik a gazdálkodókat a fenntartható vízgazdálkodás kialakításában.

A jelenlegi helyzet súlyosságát mutatja, hogy a 2022-es aszály a GDP 0,6–0,8 százalékát tüntette el. Ha nem történik gyors beavatkozás, a vízhiány tovább fokozódhat, ami nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész ökoszisztémát fenyegeti.

A megfelelő vízgazdálkodás nemcsak a természetvédelem, hanem a gazdaság szempontjából is elengedhetetlen. Az éghajlatváltozás hatásai már most érezhetők, így a vízvisszatartási megoldások bevezetése nem tűr halasztást. A kormányzati és uniós támogatások, valamint a gazdálkodók együttműködése kulcsfontosságú lehet abban, hogy Magyarország megőrizze vízkészleteit a jövő generációi számára.