Visszatérhetnek a bogyós gyümölcsök – ha alkalmazkodunk

Bár Magyarországon egykor jelentős volt a bogyós gyümölcsök – különösen a málna – termesztése, mára gyökeresen átalakult a helyzet. A kilencvenes évek végén még meghatározó európai termelőnek számítottunk e területen, ma azonban csak néhány tíz hektáron találni málnát. Ennek fő oka a kézimunkaerő hiánya és a málna kézi betakarításának magas költsége.

A bodza sikertörténete

A málna visszaszorulásával párhuzamosan a bodza robbanásszerűen terjedt el: míg a nyolcvanas években főként út menti sávokból gyűjtötték, ma már mintegy 6000 hektáron termesztik szervezett módon. A bodza előretörése annak köszönhető, hogy gyors növekedésű, alacsony növényvédelmi igényű faj, amely gépesíthető és kevesebb munkaerőt kíván.

Technológiával a klímaváltozás ellen

Takács Ferenc hangsúlyozta: a klímaváltozás miatt mára nélkülözhetetlenné vált az öntözés és a célzott védekezés. Egyre gyakoribbak a jégverések és a tavaszi fagyok, valamint az intenzív napsugárzás is károsíthatja a termést. Ezek kivédésére jéghálós támrendszerekre, árnyékolásra és korszerű fagyvédelmi megoldásokra van szükség – nemcsak az almáskertekben, hanem a kisebb kultúráknál is.

Ribizli: van jövője

A fekete ribizli termesztése szinte teljes egészében gépesíthető, ez pedig csökkenti a kézimunkaerő-igényt. A piros ribizli ezzel szemben értékesebb: friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra – például cukrászatban – is keresett alapanyag. Ugyan még többnyire kézzel, fürtösen kell szedni, de már itt is megjelentek a gépesítésre irányuló fejlesztések. „Vannak pozitív jelek, amelyek arra utalnak, hogy újra növekvő kereslet mutatkozik ezekre a gyümölcsfajokra” – mondta a FruitVeb alelnöke.

Újraéledhet az ágazat

A bogyós gyümölcsök hazai termesztése tehát korántsem reménytelen: fajtaszelekcióval, precíziós öntözéssel, korszerű termesztéstechnológiával és részben gépesített betakarítással újraéleszthető az ágazat. A piac részéről mutatkozó érdeklődés pedig azt jelzi, hogy megéri az alkalmazkodás.