Vihar előtti csend?

Vendégszerző:
Jeszenszki Lívia
ügyvezető
Reál Hungária

De az történt, amire számítottunk: a gyártók kihasználják a féléves haladékot, és – kevés kivételtől eltekintve – az utolsó pillanatban kezdik meg a termékek átcsomagolását. A fenntarthatósági célokat felülírta a racionalitás. A kereskedők pedig próbálnak minél hosszabb időszakra bekészletezni a régi csomagolású, visszaváltási díj nélküli termékekből arra számítva, hogy a köztudottan rendkívül árérzékeny vásárlók azt a boltot választják majd az átmeneti időszakban, ahol a termék olcsóbb lesz.

Valóban ennyit számít 50 Ft?

A kis kiszerelésű és alacsonyabb árfekvésű termékeknél mindenképpen. Egy kisebb bevásárlásnál pár száz, de egy nagybevásárlásnál akár több ezer forint is lehet a kasszánál az eltérés. A vásárlók még nem ismerik az új visszaváltási rendszert, és kerülni fogják a bizonytalanságot: jobb megvenni a régi csomagolású terméket, amíg van, és megspórolni az 50 forintot, ha nem tudjuk pontosan, hogy hol, hogyan kaphatjuk azt vissza.

Közben a háttérben még mindig gőzerővel folyik a munka: az önkéntes és a manuális visszaváltó pontok toborzása (a MOHU-nak a kisebb, 1000 fő feletti településeken is biztosítania kell a visszaváltást), a termékregisztrációk, a szoftverfejlesztések nemcsak a MOHU-nál, hanem a kereskedőknél a kasszaszoftvereken, a beszerzők listázzák a régi-új termékeket, a logisztikusok sakkoznak a raktárakban a kapacitásokkal, hogy az italkészletekkel amúgy is terhelt nyári időszakban hogyan legyen még több hely, és közben lassan és egészen messziről indulva, de elindult a „felvilágosító” kampány is.

Jobb nem belegondolni, hogy mi lett volna, ha marad a január 1-i indulás, hiszen még mindig sok a nyitott kérdés és a bizonytalanság.

Hogyan fogják tudni a kereskedők lekezelni a csomagolásváltást, lesz-e ebből a boltokban ellátási és elérhetőségi probléma; mikorra értik meg a vásárlók, hogy az automaták csak a nem összenyomott, ép, olvasható vonalkóddal és a megfelelő logóval ellátott csomagolást tudják kezelni, és meddig fognak próbálkozni a régi csomagolások begyömöszölésével az ennek ellenálló automatákba; a gépek ezt meddig fogják bírni; mennyire lesz zavaró az üvegtörés zaja az eladótérben; mennyi feladatot jelent majd a gyakorlatban a bolti személyzetnek a gépek kezelése, ürítése; mire lesz elég az automatás visszaváltóknak csomagolásonként járó 7,50 Ft, ami 5 Ft a manuális visszaváltók esetében, fedezni fogja-e a költségeket; mennyire fogja befolyásolni a vásárlási szokásokat az új rendszer: inkább a lakóhelyközeli boltokba fogják visszavinni a vásárlók a csomagolásokat hetente többször, vagy összegyűjtik, és a heti nagybevásárlás alkalmával viszik majd vissza a nagyobb üzletekbe; levásárolják-e a visszaváltott csomagolásért kapott díjat, vagy visszakérik a készpénzt; jól fog-e működni terhelés alatt az a grandiózus IT-rendszer, amely az automatákat működteti, gyűjti és tárolja az összes adatot, vezérli a hulladék begyűjtését, intézi a számlázást; és végül, de nem utolsósorban képes lesz-e felállni és működni az a logisztikai rendszer, amely a több ezer gyűjtőpontról a hulladékot időben elszállítja, lesz-e megfelelő szállítási kapacitás, működni fognak-e a mobil RVM-ek, és mit kezdenek majd a kereskedők a felhalmozódó hulladékkal, ha nem fog megfelelően működni az elszállítás.

A 3. negyedévre várjuk a tömeges csomagolásváltást és a teljes rendszer terheléses próbáját. A cél nemes: elérni a 90%-os italcsomagolás-visszagyűjtést, ahogy az már más országokban is sikerült.

Hajrá MOHU, kitartást és türelmet a visszaváltó pontoknak! //