Áfacsökkenés – újratöltve

Az elmúlt két év többek között az áfacsökkentés jegyében pergett le, olyan alapvető fogyasztási cikkek, mint a tojás vagy éppen a sertés- vagy baromfihús mellett lassan alapvetőnek számító szolgáltatások, mint az internet váltak olcsóbbá, búcsút véve a korábbi 27 százalékos egyenkulcstól. A törvénymódosítások bevetése előtt azonban élénk vita bontakozott ki arról, vajon a kereskedelem lenyeli, vagy sem az áfacsökkentést? Előre csak a tervek szintjén lehetett prognosztizálni a várható hatást, igaz, nem volt példa nélküli a mérséklés. Sokan emlegették az első, nagy, igazi teljes körű áfamérséklés drámai hatásait, ami gyakorlatilag
teljes fiaskónak értékelhető, még csaknem tíz év után is.

A mostani statisztikai adatok felemás képet adnak a lezajlott változásokról, a 2016-tal induló áfacsökkentés egyértelműen olcsóbbá tette ezeknek az alapvető élelmiszereknek az árát, az árcsökkenés nagymértékben követte az áfatartalom mérséklődését is. A múlt év második felétől azonban, úgy tűnik, megállt a folyamat, de nem stabilizálódott, az árak egy darabig az áfamérséklődés utáni alacsonyabb szinten maradtak, majd ismételten növekedni kezdtek. Olyannyira, hogy az októberi KSHjelentések szerint gyakorlatilag az áfacsökkentés hatása elmúlt, a tojás kilója annyiba kerül, mint két évvel ezelőtt, és minimális eltéréssel ugyanezt elmondhatjuk a sertéshúsról is.

Az okokat azonban most érdemes máshol keresni, mint tíz évvel ezelőtt, amikor is a magyar gazdaság kátyúba döccenő szekerét kihúzni hivatott eszközök között első helyen szerepelt az áfacsökkentés. A GDP-növelés eszközének nem néhány termék forgalmi terheinek mérséklése (ahol számtalan szempont érvényesülhet), hanem egy általános áfacsökkentés tűnt, mondván, az olcsóbb árak növelik a keresletet, ami piacot, belső piacot teremt az áruknak, s a növekvő kereslet emelkedő bevételt és persze adót, munkahelyet teremt meg. Nem lenne teljes a lassan fakuló gazdasági pillanatkép, ha nem emlékeznénk az akkori lakossági pénzpiac helyzetére, a korlátlan fogyasztási hitelek időszakára, amikoris óvatlan honfitársaink kis túlzással élve
a pláza bejáratánál felvehettek 100 000 forint hitelt, inkább csak egy személyi szolgált a hitelképesség igazolására. De azért gyorsan nyittattak vele egy bankszámlát is, mindenesetre legyen miért azonnal költséget ráterhelni, és máris költhette a napi bevásárlásra a pénzt. Amit öt év alatt hihetetlen THM, vagyis a teljes költséget mutató hiteldíj mellett törleszthetett.

Most viszont egy javuló munkaerőpiaci helyzet, magyarán mondva növekvő foglalkoztatás és növekvő reálbérek mellett indultak újból növekedésnek az árak, a jogalkotók szándékaival ellentétben. Vagyis azt költjük, amit megkerestünk és nem azt, amit kapni remélünk. Ami vélhetőleg tartós konjunktúrát hoz az élelmiszer-kiskereskedelemnek is. //