Vannak, akik számára ez az időszak krízis a krízisben

Ha nem cselekszünk azonnal, azon országokban, melyekben az egészségügy erőforrás-szegény, az egészségügyi járványt az éhezés és a létbiztonság elvesztése súlyosbíthatja.

Dominique Burgeon, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) vészhelyzeti és rezíliencia egységének igazgatója elmagyarázza, mit jelent a COVID-19 a válságos helyzetben lévő rászorulók számára, akik már most is az éhezéssel küzdenek, és hogy a FAO hogyan igyekszik segíteni rajtuk.

Kiknek az ellátása és létbiztonsága van leginkább veszélyben a járvány következményeként?

Már a COVID-19 megjelenése előtt 113 millió ember küzdött súlyos élelmiszerhiánnyal különböző sokkok és válságok miatt. Vagyis már eleve nagyon nehéz helyzetből indulnak, így most kevésbé vannak felkészülve a vírussal való megküzdésre.

Nagy többségük a vidéki térségekben él és jövedelmét a mezőgazdaságból, mezőgazdasági, halászati vagy állattartó idénymunkából szerzi. Ha megbetegednek vagy mozgásuk, tevékenységük korlátozva lesz, nem tudnak a földeken dolgozni, állataikat gondozni, elmenni halászni, illetve a piacon adni-venni élelmet, vetőmagot és hasonlókat.

Nincsenek tartalékaik. Úgy érezhetik, hogy nincs más megoldás, mint hátrahagyni mindent, készpénzzé tenni állataikat vagy halászhajójukat, vagy megenni a vetőmagnak félre tett terményt. Amint egy vidéki család meglépi ezeket, rettentően megnehezíti a jövőbeli önellátóvá válást. Egyeseknek az egyetlen kiutat a földjük elhagyása jelenti, hogy  máshol keressenek segítséget.

Volt már erre példa?

Látunk némi hasonlóságot a 2014-es nyugat-afrikai Ebola járvánnyal. Nem működött a mezőgazdasági ellátási lánc; sok gazda nem tudott termelni vagy értékesíteni. Mindez, együttesen a mezőgazdasági munkaerőhiánnyal, befolyásolták az élelmiszertermelést. Libériában a termelők 47%-a nem tudott gazdálkodni. A korlátozások és piacok bezárása megakasztotta az élelmiszer és más alapvető termékek áramlását. A hiány a legfontosabb élelmiszerek drágulását hozta magával. A táplálkozás minősége az élelmiszerek alacsony elérhetősége miatt romlott, miután a gazdasági tevékenység visszaesése miatt a családok vásárlóereje is csökkent.

Az emberek éheztek. Levonhatjuk a tanulságot: míg az egészség elsődleges, nem feledkezhetünk el a megélhetés és élelmezésbiztonság szempontjairól sem.

Ezen túl, ha az emberek létbiztonsága fenyegetve van, az feszültséget és társadalmi elégedetlenséget válthat ki.

Hogyhogy?

Ha az élelmiszer-ellátási lánc akadozik és a megélhetés veszélyben van, a bizonytalan helyzetű lakosság nagyobb valószínűséggel hagyja hátra az addigi megélhetését más lehetőségeket keresve, és ezzel – nem szándékosan – de hozzájárulnak a vírus és a társadalmi feszültségek terjedéséhez.

Az állattartók számára a hagyományos legeltető életmód ellehetetlenülése jelenthet problémát, ami akár erőszakos viszályokba torkolhat a helyiek és az állattartók között, kényszermigrációt, a szegénység és a élelmezésbiztonság rosszabbodását előidézve.

Hol élnek a leginkább veszélyeztett emberek?

Mondok egy példát: Etiópiában, Kenyában és Szomáliában mintegy 12 millióan élnek nagyon nehéz körülmények között a súlyos aszály, a sorozatosan gyenge termés és a télen felbukkant pusztító sáskainvázió következményeként.

Afrikában aggódva figyeljük a Száhel-övezetet, a Közép-Afrikai Köztársaságot, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Dél-Szudánt, csak hogy néhány élelmezési válságot említsek. De egyik kontinens sem érezheti biztonságban magát. Afganisztántól, Haitin át, Szíriától Mianmarig – a COVID-19 mindenütt felerősíti a konfliktusok és természeti katasztrófák hatását.

Ott leszünk mindenhol, ahol szükséges, de a FAO stratégiája azon országokat helyezi előtérbe, akik a Globális élelmiszerválság jelentés szerint élelmiszerhiányban szenvednek. Alkalmazkodunk a járvány diktálta helyzethez, ami olyan országokban is szükséget hozhat létre, ahol ma még nem is gondoljuk, de a sokkoknak való kitettség már most is magas.

Érezteti már hatását a COVID-19 az élelmezés- és létbiztonságra ezeken a helyeken?

Az egészségügyi dimenzió feltérképezése az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más kollégák feladata, akik keményen dolgoznak a helyzet megértésén.

Mi, a FAO-ban azon jelenségre koncentrálunk, amikor a sérülékeny országokban, az alultáplált, legyengült és betegségre fogékony lakosság körében a növekvő megbetegedések hatására az egészségügyi krízis mellett megjelenik az éhínség – „válság a válságban” alakul ki. Ez, tovább súlyosbítva a helyzetet, több embert gyengít le és tesz érzékennyé a vírusra.

Minden nap jelentenek új eseteket ezen országokból. A betegség élelmezésbiztonsági hatásának mélyebb megértése elsődleges prioritásunk, hogy gyorsan és jól tudjunk reagálni és a leginkább rászorulók szükségleteit enyhítsünk.

Mit jelent a FAO válasza részleteiben?

Azon dolgozunk, hogy folytatni és bővíteni tudjuk a létbiztonságot támogató programjainkat az elhúzódó válságokkal vagy éhínséggel küzdő országokban. Az ENSZ március 25-én egy konszolidált humanitárius segélyfelhívást tett közzé, ezen belül a FAO 110 millió dollár támogatást kér a rászoruló vidéki lakosság élelmezésbiztonságának megóvásáért.

Azon túl, hogy javítjuk az adatgyűjtés és elemzések minőségét a döntéshozók informálásáért, a jövedelem stabilizálásáért, az élelmezésbiztonságért és a létbiztonság megőrzéséért dolgozunk. Ennek keretében a kistermelőket vetőmaggal, eszközökkel, takarmánnyal és állategészségügyi információval támogatjuk, hogy továbbra is el tudják látni családjukat és közösségüket élelemmel és jövedelemmel. Biztosítunk vetőmagot és ahhoz szükséges eszközöket, élelmiszertárolási rendszereket, baromfit és más kisebb haszonállatot a családok táplálkozásának és jövedelem-szerkezetének változatosabbá tételéért. Hasonlókat tervezünk menekülttáborokban is.

A szociális háló kiemelten fontos eszköz és kormányokkal, helyi szervezetekkel és másokkal együtt keressük a módját a jelenlegi rendszer kibővítésének, főleg a nehezen elérhető vidéki térségekre. A családi vásárlóerő megőrzésének egyik módja a készpénz-támogatás, hogy fedezze alapvető szükségleteiket értékeik eladása nélkül.

Az élelmiszer-ellátási lánc folytonosságáért dolgozunk a vidéki, agglomerációs és városi térségekben, a meglévő helyi élelmiszerpiacok, értékláncok és ellátórendszerek működésének támogatása révén.

Az élelmiszerbiztonságra és egészségügyi jógyakorlatokra való figyelemfelhívással segítünk abban, hogy az élelmiszer-ellátási láncban dolgozók ne legyenek kitéve a COVID-19 fertőzésnek. Tesszük ezt a WHO-val és a helyi hatóságokkal való együttműködésben, akárcsak az Ebola-járvány idején.

Hogyan tud a FAO megfelelően működni az utazási és más korlátozások mellett?

A humanitárius segítségnyújtás lassulása vagy csökkentése válságos időkben katasztrofális lehet. De a humanitárius közösség gyorsan lépett. A helyi ENSZ szervezetekkel és üzleti szférával partnerségben a munka folytatásán dolgozunk. A helyi FAO irodák régi, tapasztalt partnereikkel egyeztetnek, akik szoros kapcsolatban vannak a vidéki közösségekkel,  és rugalmas szerződéses megoldásokat alkalmaznak a segélyszállítmányok célba juttatásának és az emberi egészség megóvásának együttes garantálásáért. Megvizsgáljuk és újragondoljuk a közbeszerzéseinket (vetőmag, eszközök), kombináljuk a hosszútávú támogatást a tárolási és logisztikai kapacitásokat bővítő csomagokkal.

Számos gazdag ország maga is küzd a COVID-19 járvánnyal. Lehet ennek hatása a humanitárius segítségnyújtásra?

Ez egy valód aggodalom, de ez eddigi tapasztalat nem ezt igazolta. A donorok reagáltak az ENSZ felhívására. Az országok segítséget ígértek másoknak, még ha közben maguk is nehéz helyzetben vannak. Magabiztosak vagyunk, hogy a jövőben is ez lesz majd a jellemző.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a helyzet ráébresztett minket: a járvány közös ügyünk. Még akkor is belátjuk, ha érthető módon a saját családunk, környezetünk, vagy országunk egészsége köti le a figyelmünket, hogy ez a vírus nem ismer határokat. Ha legyőzzük a fejlett világban, de közben szabadjára engedjük az erőforrás-szegény országokban, ahol az egészségügyi rendszer fejletlen, a lakosság alultáplált és védtelen a betegségek ellen, mi magunk sem szabadulunk tőle.

Miért kell erőforrást csoportosítani az agráriumra és az élelmiszer-ellátási láncra, ha a kórházakra is költhetnénk?

Az emberi egészség kétség kívül borzasztó fontos. Amikről most beszéltem, amiért dolgozunk, kulcsfontosságúak lehetnek, hogy a válság legyőzése ne kerüljön további, szükségtelen emberéletekbe. Ne felejtsük el, hogy több mint 110 millióan súlyosan éheznek; ők extrém sérülékeny helyzetben vannak és bármi további nehézség eggyel közelebb viheti őket az éhínséghez.

Ha engedjük az emberek létbiztonságát megbillenni a járvány miatt, amint azon túl leszünk, a nyakunkon marad még egy sor hatalmas megoldandó probléma. Sokkal humánusabb és stratégiailag okosabb a megélhetést megóvni és fenntartani most, mint újraépíteni később.