Változó szokások

Sokszor leírtam már másokkal egyetemben, hogy az élet rendre bebizonyítja, hogy a halálon kívül a másik biztos az életben: a változás. És ráadásul nem is csak egy komponensre, hanem egyszerre több tucatra is mondhatjuk ezt: a gazdaság, a szabályozás, az üzletmenet, a klímahelyzet, a járványok, a fogyasztói szokások, a táplálkozás, a trendek, amit jónak vagy rossznak gondolunk, és piciben mi magunk is.

A világ és benne a mi életünk történései is gyorsulnak, így a változás is gyorsul, a trendszakaszok rövidülnek, és, ahogy az állatvilágban, a mi civilizációnkban is az alkalmazkodás képességének alapvetőnek kell lennie. Ami azért persze nehéz, egyedként tudunk jobbra és balra is fordulni viszonylag gyorsan, de egy szervezet, egy vállalat, minél nagyobb, annál lassabban képes rá, pedig a fogyasztók egyedileg gyorsan tudnak másként dönteni ma, mint tegnap, és a szokásaik, ha valamit elég sokszor csinálnak másképp, megváltoznak, és máris az lesz természetes. Így aztán gyorsan cserélik a vajat margarinra, majd újra vajra, aztán újra margarinra…

Az idén volt szerencsém ismét ott lenni a világ legnagyobb élelmiszeripari kiállításán, a kölni Anugán. Minden idők eddigi legnagyobbján: közel 8300 kiállító, közel 300 ezer négyzetméter, közel 150 ezer látogató, 5 nap alatt. Felfoghatatlan számok és méretek ezek, ahogy az érzés is, egy pontnak lenni ekkora tömegben.

De legalább ilyen szürreális volt, amikor az ember a nagyjából 20-25 évvel korábbi benyomásaival találta magát szemben: a legnagyobb érdeklődést, legtöbb látogatót a húsos pavilonok vonzották idén, újra. Hatalmas standokon óriás húsprezentációk, hatalmas hűtők és érlelők, és tömérdek valódi termék, embertömegekkel teli standok, tárgyalásra váró sorok… Ezzel szemben az alternatíváknak meghirdetett egyik legnagyobb pavilon kétharmadában nem alternatívát kínáló cégek voltak, a maradék területen persze csodálatos kínálat, sok-sok innovációs termékbemutató…

És az ember elgondolkodik: vajon lehet, hogy ilyen sok cég nagyrabecsült vezetője téved? Vagy tudnak valami olyat, amit eddig érdekes módon kevésbé hangoztattak? Hova lettek a húshelyettesítő óriásstandok, illetve a húst és alternatívákat kínáló vegyes innovációkat bemutatók, az innovációs vitrinekből hogyan hiányozhat az a rengeteg állatitermék-helyettesítő megoldás…?

Hát kérem, változnak az idők, a trendek, a fogyasztók, a gazdaság, a pénztárca, a szükséglet…, és bizony a világ minden pontján azért azok ülnek a vállalati döntéshozói székekben, akik, mert tudják, milyen trendekre érdemes ráülni, mibe érdemes invesztálni – és a képlet kétévente az Anugán összeáll. Megmutatják a cégek, hogy merre tartanak ők és merre a fogyasztók, mit érdemes üzletként maguk elé, fókuszba állítani. És ez tényleg csak ennyi. És mi az új irány? A minőség, nem a mentesség!

A változás holnap már a polcon is ott lesz, aztán otthon a hűtőkben. A világ fenntarthatóságát máshogy kell összerakni, másban kell megtalálni, mindamellett hogy az innovációk első helyen állnak, de azokban a változás az alapkő, hogy mindig lehessen új irányokban gondolkodni. Úgy tűnik, most ismét változik a trend, más irányok felé fordulunk, és ez már ma átszövi a mindennapjainkat, és aztán majd holnap is.

Üdvözlettel:

Hermann Zsuzsanna, főszerkesztő