Európa-szerte egyre kevesebben látják meg a jövőt a gyümölcstermesztésben, ami súlyos következményekkel jár az ágazatra. A gazdák elöregednek, és sok esetben nincs, aki átvegye tőlük a termelést. Ez különösen aggasztó, hiszen a gyümölcstermesztők sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint például a zöldségtermesztők, akik évente változtathatnak kultúráikon. A gyümölcsültetvények több évtizedes befektetést igényelnek, így a gazdák nem tudnak gyorsan alkalmazkodni a piaci változásokhoz.
Ki termeli meg a jövőben
Csizmadia György, a Venyim Gyümölcse Kertészet tulajdonosa, aki két termelői szervezetben (TÉSZ) is érdekelt, rávilágított a technológiai fejlődés szükségességére – írja az Agrárszektor. A jéghálók, esővédő fóliák és modern technológiák segítenek minimalizálni a termelési kockázatokat, ám ezek jelentős beruházásokat igényelnek. Egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan innovációk, mint a jéghálóval kombinált napelemek, amelyek a termények árnyékolásában és az energiatermelésben is segítenek.
A modern technológia előnyei mellett azonban a munkaerőhiány és annak minősége is súlyos problémát jelent. Csizmadia egy példával illusztrálta a helyzetet: egy kilogramm alma szedési költsége 60 forint volt, ami túl magas, különösen, ha az almát 180 forintos áron értékesítik. A hatékonyság javításához elengedhetetlen a gépesítés, de ez csak nagyobb üzemméretek esetén éri meg.
Mérethatékonyság és gépesítés: csak a nagy gazdaságok lehetnek versenyképesek
A kis méretű gazdaságok számára egyre nehezebb a versenyképesség fenntartása. Csizmadia szerint két út létezik: vagy kistermelőként közvetlenül a fogyasztóknak értékesítenek, vagy nagy területen, integrált, gépesített gazdálkodást folytatnak. Például a meggytermesztésben a nagy méretű ültetvények, amelyek gépesített betakarítást alkalmaznak, sokkal hatékonyabbak. Egy meggykombájn 60-70 millió forintba kerül, de tízszer hatékonyabb, mint a hagyományos rázógépes módszer, és kevesebb munkaerőt igényel.
A fiatalok nem akarnak gazdálkodni
Az utánpótlás hiánya nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában probléma. A fiatalok inkább jól fizető állásokat választanak, mintsem a kockázatos és alacsony jövedelmezőségű mezőgazdasági munkát. Ausztriában már falusi vendégasztalokat és más alternatív bevételi forrásokat keresnek a gazdák, hogy több lábon álljanak.
Magyarországon a munkaerő minősége is kérdéses. Csizmadia szerint hazánkban sokszor hátrányos helyzetű egyének dolgoznak a mezőgazdaságban, míg például Lengyelországban az ukrán munkavállalók hatékonyabbak és könnyebben beilleszkednek.
Kényszerű visszafejlődés és versenyképtelenség veszélye
Az ágazat jövője bizonytalan, és ha a gazdák nem tudnak lépést tartani a technológiai fejlődéssel és a munkaerőhiánnyal, sokan kényszerülhetnek a visszafejlődésre. A termelők kisebb üzemméretre kényszerülhetnek, és a nagyobb gazdaságok lesznek azok, akik képesek lesznek a modern technológiákat alkalmazva hatékonyan termelni. A globális piacra való kilépés is egyre nehezebb, hiszen az importtermékek, például Marokkóból és Egyiptomból származó zöldségek olcsóbbak, és versenyképesebbek.
Csizmadia szerint az Európai Unió mezőgazdasági politikája sem kedvez a hazai gazdáknak. A szabadkereskedelmi megállapodások révén a dél-amerikai termékek hamarosan vámmentesen érkezhetnek az uniós piacra, ami további nyomást gyakorolhat a helyi termelőkre. Az ágazat jövője attól függ, mennyire sikerül alkalmazkodni a technológiai kihívásokhoz és a globális versenyhez.
