Ultrafeldolgozott élelmiszerek: egyre nagyobb egészségügyi és szabályozási nyomás a gyártókon és a kereskedelemben

A NOVA rendszer nem tápanyagtartalom, hanem feldolgozottsági szint szerint sorolja csoportokba az élelmiszereket. A legnagyobb vitát kiváltó kategória a NOVA 4, azaz az ultrafeldolgozott élelmiszerek csoportja, ahová például az erősen ízesített készételek, üdítők, cukrozott reggelizőpelyhek, snackek, instant termékek jelentős része tartozik. Ezekre jellemző, hogy olyan adalékanyagokat tartalmaznak – emulgeálószereket, színezékeket, ízfokozókat, édesítőszereket –, amelyek a háztartási konyhákban nem fordulnak elő.

Az „Consumption of ultra-processed foods and health outcomes” című, több tucat tanulmányt összegző áttekintés szerint egyes európai országokban – például az Egyesült Királyságban vagy Spanyolországban – az átlagos napi energiabevitel akár 50–70 százaléka is származhat ultrafeldolgozott termékekből. Ez jelentős eltolódás a korábbi évtizedekhez képest, és egyértelmű strukturális változást jelez az élelmiszer-fogyasztásban.

A kutatások erős összefüggést mutatnak ki az UPF-ek magas aránya és több krónikus betegség kockázatának növekedése között, így különösen:

• elhízás és metabolikus szindróma,

• szív- és érrendszeri betegségek,

• 2-es típusú cukorbetegség,

• egyes daganatos megbetegedések (például vastagbélrák),

• depresszió és mentális zavarok,

• bélflóra-károsodás és gyulladásos folyamatok.

A téma súlyát növeli az is, hogy a világban rohamosan nő az ismert vegyi anyagok száma. A Chemical Abstracts Service (CAS) adatai szerint míg az 1960-as években körülbelül 200 ezer vegyületet tartottak nyilván, ma ez a szám már meghaladja a 200 milliót, és az elmúlt időszakban átlagosan naponta hét új vegyi anyagot regisztrálnak. Bár ezek nem mind élelmiszeripari eredetűek, a szakértők szerint a környezetbe jutó anyagok hosszú távon megjelenhetnek az emberi szervezetben is.

Kereskedelmi szempontból mindez komoly kihívást jelent. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek eddig a gyors forgási sebesség, az alacsony előállítási költség és a hosszú eltarthatóság miatt kulcsszerepet játszottak a kiskereskedelmi forgalomban. Ugyanakkor egyre erősödik a szabályozói, egészségpolitikai és fogyasztói nyomás:

• több országban felmerül az iskolai és közintézményi kínálat szigorítása,

• terjednek a „clean label” és adalékanyag-csökkentési törekvések,

• nő az érdeklődés a minimálisan feldolgozott, rövid összetevőlistás termékek iránt.

A kereskedelem és az FMCG-szektor számára ez kettős üzenet:
egyrészt az UPF-ek továbbra is forgalomvezérlő termékek,
másrészt hosszabb távon egyre nagyobb reputációs és szabályozási kockázatot hordoznak.

A szakértők szerint a következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogy a gyártók és a kereskedelmi láncok mennyire tudják átalakítani portfóliójukat az alacsonyabb feldolgozottságú, átláthatóbb összetételű termékek irányába, miközben megőrzik az ár- és hozzáférhetőségi előnyöket. Ez nemcsak egészségpolitikai, hanem üzleti versenyképességi kérdéssé is válik az európai élelmiszerpiacon.