Újraéledhet a magyar kertészet

A mezőgazdaság legsokszínűbb ágazata a kertészet. A Kárpát-medence különleges adottságai miatt sokáig a magyar kertészeti termékek különlegesnek számítottak, de az egyre nagyobb részesedést elfoglaló, koncentrálódó kereskedelem a hangsúlyokat máshová helyezte. A Magyar Zöldség- Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) elkészítette a kertészeti ágazat megújulási programját. A magyar kertészeti termelés értékei között meg kell említeni, hogy az előállított termékek áruszerkezete még mindig nem képes követni a gyorsan változó piaci igényeket – mondta elöljáróban Mártonffy Béla, a FruitVeB ügyvezető igazgatója. Ebből következik, hogy a bő termés súlyos értékesítési zavarokat okoz. Hiányosságnak számít az is, hogy a modern piaci csatornák kiszolgálása egészen más struktúrákat igényel, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Ennek ellenére külkereskedelmünk még mindig egy jelentős, 50 milliárd forint körüli pozitív egyenleget mutat.
A friss zöldség, gyümölcs jellemzően két úton jut el a termelőtől a fogyasztóig: a kisebb boltokba és a fogyasztói piacokra hagyományosan az egyéni termelőktől származó áru kerül (leginkább nagykereskedőkön és a nagybani piacokon keresztül, illetve kisebb részben közvetlen értékesítés is előfordul, főleg a fogyasztói piacokon). Az élelmiszer-kiskereskedelmi láncokba elsősorban a szervezett gazdáknak (TÉSZ-eknek), vagy a nagyobb volument előállító termelőknek van esélyük beszállítani.
A hazai nagybani piacok nem működnek valódi nagybani piacként, számos funkciót, amely a nyugati nagybani piacok tradicionális tevékenységi körébe beletartozik, nem lát el. A hazai nagybani piacok egyaránt betöltenek elosztó-, gyűjtő- és felhasználói piaci funkciókat. A szakemberek egy része – látva, hogy a multinacionális kereskedelmi láncok hatására hogyan esik vissza a nagybani piacok szerepe a világ számos országában –, nem is ebben a kereskedelmi formában látja a fejlesztés lehetőségét, illetve a problémák és hiányosságok megoldását.

Dominálnak a modern kereskedelmi csatornák
Közvetett adatok alapján úgy becsülhető, hogy a hazai értékesítésen belül a hipermarketeket, szupermarketeket és diszkontláncokat magában foglaló „modern kiskereskedelem” részaránya mostanra 50 százalék fölé emelkedett, míg a hagyományos kiskereskedelemé (kis élelmiszerboltok, zöldségboltok, fogyasztói piacok) 47 százalékra csökkent. A magyar élelmiszer-kiskereskedelem gyors ütemben változik, egyre nő a modern bolttípusok részesedése.
A diszkontok növekvő szerepet játszanak, ahogyan a szupermarketek és a továbbra is terjeszkedő hipermarketek. Ennek következtében tovább koncentrálódik mind a forgalom, mind a bolthálózat.
A magyar lakosság zöldség-gyümölcs fogyasztási szokásairól több felmérés is készült, melyek nagyságrendileg hasonló fogyasztási mértékeket határoznak meg. Egy uniós kutatás szerint a magyar lakosság átlagosan 350 gramm zöldséget-gyümölcsöt eszik naponta, miközben az EU-27 átlag 534 gramm.
A fogyasztási szokások megváltoztatására és egy egészségesebb életmód ösztönzésére a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács az Agrármarketing Centrum (AMC) támogatásával 1997-ben indította az amerikai 5aDay program nyomán a „Naponta 3×3 programot”, amelynek célja a fogyasztás 600 grammra történő növelése, amellyel legalább 500 ezer tonnás belső piacbővülés érhető el a hazai termelés számára.

Az áru harmada a nagybanira kerül
Házi Zoltán, a Budapesti Nagybani Piac Zrt. vezérigazgatója, az Országos Kereskedelmi Szövetség alelnöke beszámolt arról, hogy fejlesztési elképzeléseik között további raktárépítés, logisztikai központ kialakítása, a különböző zöldség-gyümölcsfélék előfeldolgozásának megteremtése szerepel. Ezzel a cateringek és a vendéglátók, valamint a szállodák részére tudnák szolgáltatásaikat bővíteni.
A három – budapesti, miskolci és szegedi – nagybani piac folyamatosan fejlődik. Nem változott szerepük, a kezdettől fogva a termelők és a kereskedők találkozási helyéül szolgálnak. A legnagyobb a budapesti, jelenlegi helyére, a Nagykőrösi útra 1991-ben költözött. Azóta 30 ezer négyzetméteresre bővült a raktárterük, és sokat fejlődött az infrastruktúra, valamint az úthálózat. Emlékezetes, hogy régebben, egy-egy nyári napon a környék forgalmát teljesen megbénították a várakozó teherautók. Mára ez megváltozott.
Amint a vezérigazgató elmondta, tavaly több mint 400 ezer tonna áru fordult itt meg, ebből 235 ezer tonna volt a magyar eredetű. Ez egyébként a hazai termelés harmadát jelenti. Statisztikáik szerint 180 ezer eladó/termelő és 400 ezer vevő járt tavaly a piacon.
Nemcsak a hazai forgalom csomópontjának számítanak, hiszen rendszeresen látogatóik közé tartoznak a szlovák, a szerb és a román vevők is. Megtudtuk, hogy Romániában, Nagyváradon is épült egy nagybani piac, de dél-keleti szomszédaink a szegedi mellett a Budapesti Nagybani Piacra is járnak, ha jó minőségű gyümölcsöt akarnak vásárolni.

Hiányzik a szakképzett, kézi munkás
A kertészet sajtossága, hogy az egész mezőgazdaságon belül ezek a kultúrák igénylik – rendszerint szakaszosan – a legtöbb betanított- és segédmunkást. Jelentős probléma a munkaerő hiánya is. Az ágazatnak éves szinten 50 millió munkanapigénye van. Ez zömmel alkalmi munkással kitölthető, hiszen csak a nagy munkák idején van szükség sok kézre. Az alkalmi munkavállalás ügyének rendezése azonban évek óta húzódik, és még nem sikerült mindenki számára megnyugtató megoldást találni.
– Kevés a munkaerő, és sokszor gondot okoz a túlbürokratizált nyilvántartás és az adóztatás – állítja Szabó József, a FruitVeB elnöke, aki maga is gyümölcstermelő.
Mártonffy Béla elmondta, hogy szövetségük javaslata szerint minden növényfaj és technológia esetére az átalányadózást kellene bevezetni. Véleményük szerint a jelenlegi alkalmi munkavállalók 30-40 százaléka legalizálhatóvá, alkalmazotti jogviszonnyá válna.

TÉSZ-ek kontra nepperek
A FruitVeB a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szervezetek és termelői csoportok körében 2009. év elején felmérést készített a szervezetek aktuális pénzügyi és finanszírozási helyzetének megállapítására. A vizsgált szervezetek egyharmadánál volt olyan mértékű a rövid lejáratú hitelek állománya, ami a szervezetek éves nettó jövedelmét figyelembe véve kedvezőtlennek mondható. Az elmúlt évek működési tapasztalata az, hogy a TÉSZ-ek csak akkor tudnak versenybe szállni más kereskedő vállalatokkal és a „nepper” kereskedőkkel, ha közel azonos fizetési határidőt tudnak biztosítani termelő tagjaik átvett árujának kifizetéséhez. Ez a mai magyar kereskedelmi környezetben, ahol a fizetési határidők elhúzódása a jellemző, rendkívül nehéz. Az alacsony forgótőkével rendelkező TÉSZ-ek nem mindig tudnak azonnal fizetni, tagjaik számára ez nem teszi vonzóvá a partneri viszonyt és a hűséget, ami a beszállított áru és azon keresztül az árbevétel csökkenését eredményezi. A TÉSZ-ek közül ma jó néhány alultőkésített, így néhány tízmillió forint tagi befizetésből csak jelentős hitelfelvétel mellett képesek több milliárdos legális forgalmat bonyolítani.

Fejlődni kell az áruelőkészítésben
Akár áruházláncoknak, akár kereskedőknek értékesít a termelő, rá van kényszerítve, hogy az előre megbeszélt időpontra, a megadott mennyiségű árut beszállítsa. A szállítási pontosság, a minőség mellett, elsődleges szemponttá vált annak érdekében, hogy a termelőt partnerként kezeljék a kereskedők. A zöldség-gyümölcs ágazat másik, egyre fejlődő területe a „postharvest” (csomagolás, osztályozás, áruvá készítés stb.) tevékenység.
A termésbiztonság megteremtése érdekében a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező országokban egyre nagyobb lett a fedett termőfelületek aránya. A magyarországi piaci tendenciák is hasonlóak, a friss, exportra vagy belföldi piacra termelt, melegigényes zöldségfélék szinte teljes egészében fedett termesztés alól kerülnek ki.
A növényházi fejlesztéssel a magyar zöldségtermesztésnek jelenleg mintegy 25-30 százalékát adó zöldséghajtatás termelése jelentősen növelhető, és ezáltal a jó minőségű, piacképes friss áruk mintegy kétharmada innen kerülhetne ki.

A piac egyelőre csak lehetőség
Naponta szembesülünk a ténnyel, hogy a jó minőségű gyümölcs, a prémiumtermék piaca bővíthető, de rendszeresen az ilyen kvalitású árualap hiányával küzdünk, ez a dinamikusabb bővülés gátja. A versenyképesen termelhető gyümölcsfajok fajtakínálatának korszerűsítéséhez meggyőződésünk szerint átmeneti ideig célszerű fenntartani az e célt valóban szolgáló új ültetvények öntözéssel történő létesítésének támogatását.
A zöldség-gyümölcstermés felét feldolgozzák. A hazai feldolgozóipar a két oldalról szorongató árprés, az alultőkésítettség, és a tulajdonosi-beszállítói-vásárlói érdekellentétekből fakadó ellentmondások közt vergődik, és jelenleg talán a legsérülékenyebb területe az ágazatnak. Az egyik oldalról az energia, az input és az alapanyagok áremelkedése feszíti, a másik oldalról az áruházláncok erőfölényéből fakadó kiszolgáltatottság.
A problémák megoldásához néhány alapvető változtatás szükséges a jövőben, elsősorban a piacképes termékeink alapanyag-termelési színvonalának az emelésével, és a feldolgozóüzemekben a befektetői mellett a termelői tulajdoni érdekeltség megteremtésével, ami egyben újjáépíti a közös kockázatvállaláson és átlátható elszámoláson alapuló integrátori rendszert.

Tőkehiány nehezíti a gazdálkodást
A 2008. évben a Magyarországon elismeréssel rendelkező 68 TÉSZ (elismertek és előzetesen elismertek) értékesítésének nettó árbevétele előzetes becsléseink alapján meghaladta a 43 milliárd forintot. A TÉSZ-ek jelentős része tőkehiányban szenved. Egy megoldás marad, ami számos EU országban jelen van, ez pedig külső kockázati tőke bevonásával létrehozott leányvállalat, ahol a TÉSZ tulajdonos, de nem feltétlenül többségi tulajdonos.
Czauner Péter