Új utakon

Váratlanul érte a vendéglátás üzleti köreit, hogy a korábbi években az ország legsikeresebb vendéglátóhelyévé vált, a szakma és a vendégek által is elismert Mokka és az alig egy éve üzemelő Dió éttermek tulajdonosa, Tusán László eladta a két üzletet irányító céget. A „zaj” elülte után beszélgettünk a fiatal vendéglőssel a történtek hátteréről.– Miért ad el valaki olyan egy éttermet, amely a keze munkája nyomán rövid idő alatt a csúcs közelébe ért?
– Imádtam a Mokkát, és a Dió is rövid idő alatt betöltötte azt a hiánypótló szerepet, amire létrejött. De aki az üzleti életben mozog, az tudja jól, vannak egyszerűen kihagyhatatlan ajánlatok. Amit én kaptam, az ilyen volt. Terjengnek pletykák, tehát az emberek találgatnak. Legyen elég annyi, hogy focinyelven szólva a kilencvenedik percben kaptam az élettől egy 11-est. Ha kihagyom, jön a hosszabbítás. Berúgtam…
– Mennyi ideig érlelődött az elhatározás?
– Ha hiszi, ha nem, az első találkozástól számított két héten belül rákerült az aláírás az adásvételi szerződésre. Februárban – ahogy minden étlapváltás előtt – még kint jártam a két étterem konyhafőnökeivel, sous-séfjével és a Dióban társtulajdonos Sváby Andrással Milánóban, hogy előkészítsük, megbeszéljük a teendőket. Nem vagyok akkora „játékos”, hogy ezt megtettem volna velük, ha már tárgyalok az eladásról.
– Nem játszottak szerepet a döntésben közvetett üzleti szempontok? Hogy a gazdasági helyzet miatt a hazai vendéglátás helyzete romlani látszik?
– Igaz, hogy az utolsó időszakban látszottak apró momentumok, amelyek a visszaesés előjelei voltak. Ám a vendéglátáson kívül az üzleti élet egyéb területein is dolgoztam, így az éttermek esetében bőven elviseltem volna egy gyengébb periódust. Az már más kérdés, hogy ez a recesszió meghatározta azt a döntésemet, hogy az elkövetkező időszakban, mondjuk két éven belül biztos, hogy nem fogok ismét szerepet vállalni a vendéglátásban. A Mokka öt évvel ezelőtt indult, akkor teljesen más volt a helyzet. Ma nekiállva nem hiszem, hogy meg lehetne ismételni ezt a sikert, nem tudnám azt a vendéglátást folytatni, amilyet szeretnék.
– Gyengébb lett a vásárlóerő, vagy megerősödött a konkurencia?
– Mind a kettő igaz: a minőségi vendéglátás megerősödése csak jót tett a Belvárosnak, de, ismétlem, elviseltem volna a visszaesést. De nem ezek a külső körülmények motiválták a döntést. Előbb-utóbb magamban is kerestem volna a hibát. De költséghatékonyság egy étteremben is létezik, lehetett volna olyan részleteken faragni, amivel nem a vendég rovására spórolunk.
– És a jövő?
– Speciális feltételeknek kellene ahhoz megvalósulniuk, hogy most vágjak újra bele a vendéglátásba. Jelenleg keresem az újabb impulzusokat, és próbálom „kitalálni”, milyen vendéglátásra lesz igénye az embereknek a közeli jövőben. Várom, hogy két-három év múlva megjavulnak a vállalkozások feltételei, és az emberek az életük feladott kis örömei közül először az étterembe járás luxusához fognak visszatérni.
– Miért éri meg akkor az ukrán üzletembereknek a magyar vendéglátásba befektetniük?
– A komoly üzletemberek hosszú távon gondolkodnak. Az a befektetői csoport, akikről szó van, magyarországi jelenlétüket befektetésként kezelik, és a máshol megkeresett pénzüket próbálják meg másik országokban kamatoztatni. A magyarországi ingatlanárak jelenleg még sokkal kedvezőbbek, mint Nyugat-Európában, és ők ebben látnak inkább fantáziát.
– Mivel foglalkozik most?
– Korábban is foglalkoztam ingatlanokkal – elkötelezett rajongója vagyok a Belváros ezen részének. Az éttermek is azért jöttek itt létre, hogy bebizonyítsam, nem csak egy négyszáz méteres Váci utcából áll ez a kerület. Az elkövetkező időszakban ennek szentelem az életem, az irodám továbbra is ott van a Mokkával átellenben. Az ingatlanok bérbeadásánál pedig nem a minél nagyobb profit a cél. Hiába lehetne jó pénzért kiadni egy helyiséget használtruha-üzletnek, biztos hajlandó leszek akár rosszabb feltételekkel is szerződni, ha valaki akár vendéglátásra, akár bármi másra akarná adni majd a fejét, ami a Belváros színvonalát növeli. Inkább minőségi kávézók, mint tömegárut kínáló ruhaboltok legyenek az V. kerületben!
– Járt az utóbbi hónapokban a Mokkában?
– Miért ne jártam volna? A Mokka és a Dió sikere csapatmunka eredménye volt. Sokszor bemegyek – olyan ez, mint a szerelem. Ha valakit valaha tiszta szívből szerettél, szeretni fogod, bármi is történik. Vagy inkább úgy mondom, a Mokka olyan volt, mint egy lánygyermek. Elárulom, volt már korábban is mindenben hibátlan kérője, megfelelő hozománnyal. De akkor még úgy éreztem, nem engedhetem el, nincs még itt annak az ideje. Most viszont egy felnőtt, kész gyermekemet engedhettem el önálló életére. Voltak, akik csalódásként, sőt árulásként fogták fel a dolgot, de azt mondom: aki nem érti meg a motivációmat, sose vállalkozzon.
Kolbe Gábor