Új szakaszba léptünk – Indul a tavasz!

Dr. Csík Klára
ügyvezető-tulajdonos
Karrier&Stílus

Már egy-két hete itthon vagyunk. Azt mondják, új szakaszba lépett a vírus helyzet – a csoportos, tömeges megbetegedés szakaszba. Aggódunk, félünk, de ne rettegjünk!

Mire vigyázzunk, mit olvassunk, mely hírekre figyeljünk, már zsong a fejem a sok ellentmondó információtól. Jobb, ha nem nézzük, kihagyjuk a kusza hírforrásokat és maradunk a józan paraszti ész elvénél: Maradj Otthon!

Ezt az elvet követem én is, óvatosan figyelem az itthoni készletek alakulását, hogy minél később és ritkábban kelljen boltba menni, vásárolni. Jövő kedden megyek, eldöntöttem, addig még friss gyümölcsünk is van. Kenyeret alig eszünk. Hús van bőven, de ez már nem is lényeges. Csak mértékkel, ne habzsoljunk, figyeljük a mérleget, mert remélhetőleg eljön a fürdőruha szezon is, lehetőleg még idén!

A szabályok ugyanazok, de pár képességünkre mostantól, ahogyan az idő halad, jobban kell figyelni. Türelem magunk és egymás iránt. Különösen azok, akik megszokták az aktív, dinamikus életet, nehezen viselik a ráérős, nem olyan sürgős tennivalókat. Nem szalad el semmi, holnap is lesz nap, tehát minden nap egy megadott témára fókuszáljunk, ami örömet, munkát, feladatot ad.

Ha teljesítettük, akár a munkánkhoz vagy a háztartáshoz kapcsolódó dologról van szó, jöhet a jutalom: egy jó film, kertészkedés, nekem a varrás, amely lenyugtat. Sport is kell, akkor is, ha otthon vagyunk, kinek-kinek igénye és képessége szerint. Nekem itthon a lépcsőzés mint nyújtógyakorlat működik, közben még biztatom is magam.

A Hatalom érdekes jelenség. Akinek van, szeret élni vele, és megszokottá válik, hogy a beosztottak hada lesi kívánságaikat.

A női és férfi vezetők között különbség van – hatalmi vírus esetében is. A nő, aki „végre” otthon van, a család kívánságait teljesíti: főz, mos, takarít, beszerez, és egyúttal családi rabszolgává válik. Ugyanakkor az otthon ülő férfi vezető továbbra is elvárja, hogy nőkollégái a fentiek mellett eleget tegyenek – a nem mindig hasznos – online feladatoknak is.

Akkor érezzük fontosnak magunkat, ha mindig minden percben irányíthatjuk a dolgokat. Így aztán sok férfi vezető számára az otthoni karantén, a direkt hatalmi szünet kezelhetetlen. Nem tud magával mit kezdeni, mivel olvasni, tévét nézni, a gyerekkel játszani szabadság alatt szokott. A kényszerszabadság az egészen más, pláne, ha bizonytalan ideig tart.

A Hatalommal való élés, visszaélés most faktor – tartsuk féken hatalmi ösztöneinket, és nyugodtabban, kedvesebben fogadjuk el a körülöttünk levő világot! Lemondani olykor-olykor az állandó döntési kényszerről, arról, hogy „Én tudom és mondom meg a tutit” – ez rádöbbenthet bennünket az egyszerű és mégis nagyszerű emberi értékek létére.

Javaslom, a pihenés, töltődés, vitalizálás agyban elsajátítását, amely segít átvészelni a szokatlan helyzetet. Akinek gyereke van, átéli az aggódás perceit. Reggel körüzenettel kezd: mindenki jól van, megvan, evett, mit csinál, osztja az észt, amelyet egy férfi nem is ért. Hagyd békén őket, mondja, pláne, ha a gyerek már elmúlt akár 30 is.

Párom is kérdi: na megnyugodtál, minden rendben? Indulhat a nap.

Ha már így alakult, valóban kezeljük jól a helyzetet, és hozzuk ki belőle, amit lehet. Élvezzük a családi együttlétet, persze, ha sok a gyerek, az akár korlátozást is igényelhet. A privát szféra szükséges, hogy együtt és egyedül is lehessenek. Beszélgessünk párunkkal, emlékezzünk, tervezgessünk, így amikor túl leszünk ezen a rémálmon, előre tudhatjuk, mit csinálunk, merre haladunk a jövőben.

Aki egyedül él, annak még nagyobb kihívással kell megküzdenie, mert az online, virtuális kapcsolat, a személyes jelenlét hiánya még inkább a bezártság érzését eredményezheti. Nem mehetek sehova, már leírva is borzasztó.

Ekkor is érdemes a kapcsolattartásra koncentrálni, ismerősök, haverok, barátok körével intenzíven tartani a kontaktot, bármilyen módon, ami elviselhetőbbé teszi a körülményeket.

Jó, arra gondolni, hogy nem vagyunk egyedül. Közösen jobban leküzdhetjük az akadályt, ha már így alakult.

A paletta széles, mindegyikünk máshogy kezel helyzeteket, máshogyan éli életét, de érdemes megosztani tapasztalatainkat, hogy egymástól tanulva, jó példákat ellesve töltsük a várakozás óráit, napjait, heteit, és bízom benne, a hónapok szó már a szabadságban ér bennünket, élvezve a korábban megszokott rutint.

Csík Klára