Magazin: Új kérdések a vevői erő szabályozásában

A 2019-es év új uniós szabályokat hozott a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek forgalmazása terén: áprilisban elfogadták az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/633 irányelvét a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról (Unfair Trading Practices Directive – UTP Irányelv).

Az UTP Irányelvben megtestesülő szabályozást egy évtizedes jogalkotási előkészítő munka előzte meg. Az uniós élelmiszer-ágazatot érintően a kérdéskör megvitatására 2009-ben került sor először, azt követően, hogy a mezőgazdasági árcsúcsokra tekintettel emelkedtek a fogyasztói árak, és e jelenség miatt szükségessé vált az élelmiszer-ellátási lánc működésének elemzése.

Miért vált szükségessé az uniós szintű jogalkotás?

Dr. Firniksz Judit
szenior ügyvéd
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda PwC Legal

Az érintett piacokon folytatott vizsgálat arra jutott, hogy az átrendeződési folyamat eredményeként az ellátási láncban kis számú, relatíve nagy piaci erővel rendelkező szereplőnél összpontosult jelentős alkuerő, és ennek nyomán előtérbe került a „vevői erő” fogalma. Ez a vevő és a szállító közötti aszimmetrikus viszonyrendszert írja le, amelyben a vevő erősebb alkupozícióját képes arra felhasználni, hogy a maga számára egyoldalú előnyöket kényszerítsen ki a szállítótól.

Az uniós fejleményekkel párhuzamosan a tagállamokban is érzékelhetővé vált a szabályozási igény, és a jogalkotás során nyilvánvalóvá vált, hogy a felmerülő problémákat nem lehet a versenyjog és a polgári jog klasszikus eszközeivel megfelelően kezelni. Az Európai Bizottság is áttekintette a tagállamok gyakorlatát, mikor azt vizsgálta, szükség van-e uniós szintű megoldásra. A tagállamok által a vevői erő problémájának kezelésére elfogadott megközelítések sokfélesége az érintett piaci szereplők – így különösen a beszállító kkv.-k – számára nehezen követhető, és így a hatékony jogorvoslat igénybevételét is akadályozza, végső soron pedig az egységes piac jelentős szétaprózódásához vezethet.

Összetett szabályozás a magyar jogban

Dr. Dávid Barbara
ügyvédjelölt
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda PwC Legal

A magyar jogi szabályozás a mezőgazdasági és élelmiszer-ágazat résztvevőinek kapcsolatait több szinten, több szabályozási megközelítést egyidejűleg alkalmazva, mintegy „egymásra vetítve” rendezi. A „klasszikus antitröszt” szabályok érvényesülését az élelmiszerek vonatkozásában egy kisegítő szabály igyekszik lehetővé tenni: a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) az árbevétel nagyságrendje alapján állít fel egy megdönthetetlen vélelmet az erőfölény fennállására vonatkozóan.

Szintén a versenyjogi szabályozás felől közelít, és annak eszköztárát tágítja a Kertv. azáltal, hogy a jelentős piaci erő (JPE) fogalmával igyekszik megragadni a vevői erő problémáját. A Kertv. szerint JPE áll fenn, ha a kereskedő a beszállító számára termékeinek, illetve szolgáltatásainak a vásárlókhoz való eljuttatása során észszerűen megkerülhetetlen szerződéses partnerré válik, illetve vált, és forgalmi részesedésének mértéke miatt képes adott termék(ek) piacra jutását regionálisan vagy országosan befolyásolni. A Kertv. a relatív piaci erő értékelésének lehetőségén túl a JPE vonatkozásában is felállít egy (vállalatcsoporti szinten 100 milliárd forintot meghaladó) árbevételen alapuló megdönthetetlen vélelmet.

A Kertv. szektorsemlegesen, átfogó jelleggel szabályozza a JPE-vel való visszaélést, azaz a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelme is a Kertv. hatálya alá tartozik, amellett, hogy e termékek vonatkozásában a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény („Tfmtv.”) további kiegészítő szabályokat (tilalmazott forgalmazói magatartásokat) is meghatároz. Ugyan e szabályozási „kettősség” olykor értelmezési nehézségeket eredményez, de valójában a Tfmtv. mind hatályát (mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek), mind a tilalmazott magatartások körét (tisztességtelen forgalmazói magatartás, mely elsősorban a beszállító és a kereskedő között létrejövő szerződés tartalmának részletes meghatározására terjed ki) tekintve részhalmazát képezi a Kertv. szabályozási körének. A Tfmtv. hatálya alá tartozó eljárások kiemelésére azért került sor, hogy ezáltal megelőzhetővé váljanak a párhuzamos eljárások. A Tfmtv.-ben található tételes felsorolás által „le nem fedett” esetekben (mint például a szerződés felbontásával történő fenyegetés) a Kertv. a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában továbbra is alkalmazandó.

Az UTP Irányelv és a hazai szabályozás

Az UTP Irányelv átültetését a tagállamoknak 2021. május 1-ig kell elvégezniük, és az implementált szabályozás a 2021. november 1. napját követően kötött beszállítói megállapodásokra lesz alkalmazandó. A már fennálló beszállítói megállapodások módosítására – amennyiben az szükséges – 2022. május 1-ig adott türelmi időt a jogalkotó.

A hazai szabályozáshoz képest elsődleges különbség, hogy az UTP Irányelv szűkítő jelleggel alkalmazza a vállalkozások árbevételén alapuló kategorizálásának eszközét. Akkor alkalmazandó ugyanis, ha a vevő és a beszállító éves árbevételének különbségében jelentkező aszimmetria a beavatkozást indokolttá teszi, azzal, hogy főszabály szerint az UTP Irányelv a 350 millió eurót meghaladó éves árbevétellel rendelkező beszállítókra a minimális védelmi szintet nem terjeszti ki.

További jelentős eltérés, hogy az UTP Irányelv súlyossági besorolást alkalmaz a szabályozott magatartások értékelése kapcsán. Az ún. „feketelistás” magatartások esetében minden további körülmény vizsgálata nélkül megállapítható a jogsértés, míg a „szürkelistán” szereplő esetek csak akkor vethetnek fel aggályokat, ha az azokra vonatkozó feltételeket a felek elmulasztották előzetesen írásban, egyértelműen és világosan rendezni. Lehetséges döntési pont tehát, hogy a jogalkotó a Tfmtv.-ben szabályozott, mérlegelés nélkül alkalmazandó tilalmakat az UTP Irányelv által felvázoltak mentén differenciálni kívánja-e. Az olyan szürkelistás magatartások esetében ugyanis, mint például a beszállító temékeinek értékesítésére szolgáló helyiségek belső kialakítását végző személyzet tevékenységéért történő beszállítói díjfizetés, valóban kérdéses lehet, hogy indokolt-e egy olyan szigorú megközelítés, mint amelyet a Tftmtv. jelenleg előír, és amely szerint a tilalomba ütköző forgalmazói magatartásokhoz a beszállító érvényesen nem is járulhat hozzá.

Érdekes kérdéseket vethet fel továbbá az olyan elemek rendszertani elhelyezése, mint például a feketelistás körbe tartozó kereskedelmi megtorló intézkedésekkel történő fenyegetés tilalma, amely a Tfmtv.-ben felsorolt tételes magatartástípusok között jelenleg közvetlenül nem jelenik meg, és amely a tilalom jellegét tekintve inkább a Kertv.-nek a JPE-re vonatkozó általánosabb szabályrendszerébe illeszkedhet, amely szabályozás azonban, mint láttuk, a non-food területekre is vonatkozik. Ennek kapcsán felmerül, hogy az UTP Irányelv megfelelő alkalmat jelenthet annak átgondolására, hogy a mezőgazdasági és élelmiszertermékek vonatkozásában a fentebb már érintett szabályozási „kettősség” helyett egy egységes ágazati kódex létrehozása nagyobb hatékonyságot vinne-e a szabályozás rendszerébe.

Az UTP Irányelv átültetése lehetőséget kínál a jogalkotó számára a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piacára vonatkozó szabályozás újragondolására, a sokrétű szabályrendszer egyszerűsítésére és így a jogalkalmazás hatékonyságának növelésére. Összességében úgy véljük azonban, hogy bármilyen szabályozási módszert választ is a jogalkotó, az érintett magatartási szabályok számának jelentős növekedése és a jelenleginél sokkal szigorúbb rendelkezések megjelenése nem várható. //