Ugrásra készen, a Család, az Anyák Napja jegyében

Dr. Csík Klára
ügyvezető-tulajdonos
Karrier&Stílus

Újabb hét, már nem is érdemes számolni, hányadik. Kialakult a rutin, de már mozgolódunk. Készülünk. Mire? Az újrakezdésre.

Egyre népszerűbb azon gondolkodni, hogy felfedezzük, mi minden változott, és mi hogyan változunk, a helyzet hatására. Rendben, de mikor kezdünk? Beszélgetek partnereimmel, akik a gazdasági élet különböző ágazataiban dolgoznak, gyűjtik a tapasztalatot. Akinek jól megy és dübörög még mindig a forgalom, megy az üzlet, boldogok. Beruháznak, új embereket vesznek fel, és imádkoznak, hogy sokáig így legyen. A többiek irigykedve szemlélik a mázlistákat, és ők azért fohászkodnak, hogy újra menjen a bolt és megtarthassák embereiket.

Közben röpködnek a számok, honnan, hány embert küldtek el és szívfájdító belegondolni, mi mehet végbe ezen családok életében. Az biztos, bizonytalanná vált, és ha van, marad a B-C terv.
Ne feledjük, nem lesz olyan, amilyen volt, az már történelem. Nosztalgiázni lehet, de most semmiképpen nem érdemes. Fogynak a tartalékok, az idei nyaralási terv sokak számára már csak vágyálom. Mi lesz, ha újra kezdődik az élet? Nincs kétségem, új stratégiák alakulnak, ezzel együtt, a változások megállíthatatlanok.

Tessék, vonjuk le a tanulságokat, mit csináljunk másképp, és gyerünk előre. Készül a leltár minden cégnél, mit tanultunk ebből a helyzetből, mi működött, mi kevésbé.

Közben jön egy Anyák napja, nem a szokásos ünnepléssel. Marad az ablakból integetés, virtuális kapcsolat, a szerencsések találkozhatnak a teraszon.

Jelent most az Anyák napja bárkinek valós tartalmat, a formális megszokott ünneplésen túl?!
Nekem igen. Most ebben a helyzetben, amikor a családi élet, a családi összetartás felértékelődik, az anya szerepe megnő. Ha vele minden rendben, akkor a családdal is. Lehetnek súrlódások, veszekedések, kibékülések, de az ő szerepe döntő fontosságú, nemcsak a család kis egységére, hanem az egész társadaloméra is.

Sajnos, már nem köszönthetem személyesen sem az anyukámat, sem pedig a nagymamámat, pedig szívesen tenném. A gondoskodás, törődés, mások támogatása mind az anyai ösztönből, érzésből fakadnak, melyek bennem erősen dominálnak. Nemcsak a szűken vett környezetemet, hanem a tágabb, sorstársi, ismeretségi köreimet is szeretem tyúkanyói szeretettel elárasztani. Lányaim, megszokták és tudják, ilyennek fogadnak el. A tágabb környezet véleménye megoszlik: van, aki szereti és élvezi, van, aki menekül és elzárkózik.

A fő: ünnepeljük az anyákat most is, amikor az ő erejükre, energiájukra, szeretetükre még fokozottabban szükség van.

A közösség akkor működik jól, ha megvan a csapatszellem, legyen ez egy kisebb egység, mint a család vagy nagyobb akár több százas embert foglalkoztató gazdálkodási formában dolgozó vállalat. A vezetők dolga az előremutatás, a jövőkép megmutatása és az ahhoz vezető út felvázolása. Hittel, szenvedéllyel, dinamizmussal irányítják a cég munkáját, és az ott dolgozók bíznak bennük. Ezt teszik, nagymamáink, anyáink, mamáink otthon, nap mint nap.

Az Anyák napja is ilyen, de nemcsak az év egy, hanem valamennyi napján. Nélkülük a rendszer nem működik, ők nevelik a jövő vezetőit, irányítóit. Nem várnak elismerést, csak teszik a dolgukat, örömmel, odaadással, szívvel.

A mérföldkövekre, megállókra, a krízisek idején szükség van. Ezek adják a kapaszkodót, hogy bármilyen helyzetből felálljunk és haladjunk tovább. Ehhez adják az indító erőt, ők, mamák, anyukák, anyák, akiket vasárnap ünneplünk. Mindegy milyen módon, formában, de az elismerés a tisztelet jár nekik, hogy újra biztonsággal indulhassunk, remélve, hogy ez hamarosan bekövetkezik.