Több a kérdés, mint a válasz: mit árulnak el valójában az Eurostat friss fogyasztási adatai Magyarországról?

Előrébb a GDP-ben, hátul a fogyasztásban

Az Eurostat friss adatai alapján a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szerint Magyarország hat uniós országot előz meg, míg a fogyasztás tekintetében a sereghajtók közé tartozik. Ebből gyors következtetést vonni azonban hiba lenne – a gazdasági fejlettséget nem lehet egyetlen számjeggyel leírni, bármennyire is szeretné ezt mindkét oldal a maga igazolására használni.

A kormánypárti értelmezés szerint az adatok a felzárkózás bizonyítékai, míg az ellenzéki narratíva szerint a magyarok továbbra is az unió legszegényebbjei közé tartoznak. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

Fogyasztás, gazdagság, fejlettség: nem ugyanaz

A különböző statisztikai fogalmak – GDP, fogyasztás, fejlettség, vagyoni helyzet – nem egymást helyettesítő, hanem kiegészítő mérőszámok. Mint arra Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is rámutatott: ha azt szeretnénk tudni, ki a legszegényebb, akkor a szegénységi mutatóhoz kell nyúlni; ha a leggazdagabbakat keresnénk, a jövedelmi adatok segítenek, bár a vagyoni helyzet feltérképezéséhez ezek már nem elégségesek. A GDP pedig inkább a gazdaság teljesítményét, mintsem a lakosság életminőségét mutatja meg.

Miért nem fogyasztunk többet?

A magyar lakosság fogyasztása nemcsak a jövedelmi helyzet, hanem számos más tényező mentén is alakul. Az elmúlt évek válságai – Covid, energiaválság, infláció – megtanították a háztartásokat az óvatosságra. A megtakarítási hajlandóság megnőtt, nem feltétlenül azért, mert bőség van, hanem mert bizonytalanság. A saját lakáshoz jutás is sokakat spórolásra késztet – ez a kiadás azonban nem jelenik meg közvetlen fogyasztásként.

Másrészt fontos a közszolgáltatások szerepe is: ha egy országban több az államilag finanszírozott oktatás, egészségügy vagy lakhatás, az csökkenti a közvetlen lakossági fogyasztást. Azaz nem arról van szó, hogy nem „telne rá”, hanem hogy a kiadás más csatornán történik meg.

Torzítanak a módszerek is

A statisztikai módszertan sem mentes a problémáktól. Már az „egy főre jutó” értékek számítása is bizonytalan lehet, ha nem tudjuk pontosan, hányan élnek egy adott országban – különösen a mobil munkavállalás és az elvándorlás miatt. A vásárlóerő-paritásos adatok pedig országonként különböző ár- és költségszintekhez próbálnak igazodni, gyakran nehezen követhető vagy vitatható korrekciókkal.

Nem véletlen, hogy sokan kétkedve fogadják az olyan összevetéseket, amelyek alapján például Románia megelőzi Magyarországot, míg Szlovákia mögénk kerül – mindkét eset csupán néhány százalékpontos eltérésen múlik, ami a módszertani bizonytalanság miatt nem tekinthető döntő különbségnek.

Hol állunk a régióban?

A GDP alapján Magyarország fejlettsége közel azonos Lengyelország, Románia, Szlovákia, Horvátország vagy Észtország szintjével. Fejlettebbek vagyunk Lettországnál, Bulgáriánál és Görögországnál. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a háztartások megtakarításai már a régió élmezőnyébe emelik az országot – és valóban, a lakosság pénzügyi vagyona a GDP arányában uniós összevetésben sem gyenge. Ez azonban inkább az óvatosság jele, mint a jólété.

Mi kellene a növekvő fogyasztáshoz?

A fogyasztás növekedésének feltétele a konjunktúraérzet javulása. Az Eurostat adatai szerint a magyar fogyasztók évtizedek óta rendkívül pesszimisták – és ez most sincs másképp. Bár a jelenlegi helyzet valamivel kedvezőbb, mint az energiaválság csúcsán volt, az optimizmus továbbra is hiányzik. A bizalom helyreállításához a legfontosabb tényezők: az infláció tartós csökkenése és a reálbérek emelkedése.

Ahogy Regős Gábor fogalmaz: „A dinamikus bérnövekedés, amelyben fontos szerepet játszik a garantált bérminimum emelése, elengedhetetlen feltétele annak, hogy a konjunktúraérzet javuljon – és bármilyen furcsa, az árréscsökkentés is pozitív hatással lehet a fogyasztási adatokra.”

A magyar gazdaság helyzete nem írható le egyetlen mutatóval. A GDP, a fogyasztás, a megtakarítás vagy a szegénység más-más aspektust mutat. A rövid távú statisztikai ingadozásoknál többet mondanak a trendek, és még többet a mögöttes okok – az óvatossági motiváció, az állami szerepvállalás, a lakhatás szerkezete. Ha tehát valóban meg akarjuk érteni, hol is tartunk az unióban, érdemes a számok mögé nézni.