Tizedelés az ólakban

Az ólakban hatvan éve nem volt ilyen kevés disznó, mint most, mégis egy hét alatt 15-16 százalékkal esett az áruk. Az állattartók képviselői máris vészharangot kongatnak, s a helyzetet, a magyar állattenyésztés jövőjét féltve, valamilyen központi segítséget kérnek, hogy ezt a mostani krízist túléljék. A forint erősödésével magyarázzák az áresést, a vágóhidaknak a hazainál olcsóbb az import. Fogyasztóként, kereskedőként, sőt feldolgozóként mondhatjuk: na és?Az ellátásban, a kínálatban nem okoz különösebb gondot, hogy üresen állnak az ólak, hiszen bőven lehet válogatni a lengyel, belga, német állatkínálatból. De nem kell többet fizetni a levágott állat húsáért sem.
A KSH adatai szerint a sertések száma 2009. első félévében 6 százalékkal csökkent, június 1-jén nem érte el a 3,2 milliót. Az állomány nagysága az egy évvel korábbinál 14 százalékkal volt kevesebb. Az anyakocák száma 225 ezer, csökkent az elmúlt egy év alatt, ami annyit jelent, hogy az állomány megtizedelődött. Ma a vágóhidak 30 százalékban importált állatot dolgoznak fel – olvasható egy elemzésben, amelyet a Magyar Agrárkamara adott közre.
A sertésállomány 69 százalékát gazdasági szervezetek, 31 százalékát egyéni gazdaságok tartják. A gazdasági szervezetek sertésállománya 271 ezerrel (11 százalékkal), az egyéni gazdaságoké 232 ezerrel (19 százalékkal) fogyott az elmúlt 12 hónap alatt. A gazdasági szervezetek anyakocáinak száma 2008 júniusa óta 17 ezerrel, ami pont tíz százalék, az egyéni gazdaságoké 9 ezerrel (12 százalékkal) csökkent.
Mindezzel ellentétesen mozog az utóbbi hetekben a sertés felvásárlási ára, amely az elmúlt egy évben követte a piaci törvényszerűségeket: amiből kevés van, annak az ára nő, vagy magasan tartott. Ez változott meg az idén ősz elején, s szeptemberben az árak mintegy 3 százalékkal csökkentek augusztushoz képest, és 13 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint egy évvel ezelőtt. Jelenleg kilónként 280-300 forint között mozognak az élősertés átvételi árai, holott augusztus elején még 340 forint volt az országos átlag. Ez 15-16 százalékos esés.
2009. augusztusig a vágások száma is mintegy 20 százalékkal csökkent. Szeptember közepéig a külföldről behozott sertések aránya az összes vágáson belül mintegy 30 százalékot tett ki. S ez ad magyarázatot igazából arra, miért is képes ilyen negatív állományadatok mellett is esni a felvásárlási ár. Az unió több tagállam, köztük hazánk kérésére sem vezet be exporttámogatást, hogy az áresést megállíthassák.
Vagyis házon, azaz a határokon belül kell megoldani a problémát, de közben nem szabad elfelejteni, hogy a vámok nélküli európai közösségben vannak a magyarnál jobb helyzetben lévő, vagy egyszerűen ügyesebb gazdák is.
Nincsenek könnyű helyzetben a baromfisok sem. Az év végi hónapok náluk általában nagy forgalmúnak számítanak. Márton-nap környékén illik egy sült libát elkölteni – tartja az európai népszokás. A víziszárnyas-tartók számára nem a hazai piac a legvonzóbb, hiszen nem számíthatnak jelentősebb fogyasztásnövekedésre, miután a kacsa- és a libahús a szárnyasok közül a csirke és a pulyka után a legdrágábbak közé tartozik. A Baromfi Terméktanács legfrissebb adataiból azonban kiderül, hogy az első nyolc hónapban a tavalyi hasonló időszakhoz képest mintegy 20 százalékkal növekedett a belföldön eladott liba és 46 százalékkal a kacsa mennyisége, ám ez az összes eladott baromfi mintegy tizede.
Egészen a közelmúltig a nagy tételeket az esztendő utolsó hónapjaiban szállítottak Nyugat-Európába. Az üzleten viszont sokat rontott a közelmúltban a Négy Mancs állatvédő alapítvány kampánya a magyar víziszárnyas-tartás hagyományosnak számító töméses és tolltépő módszerei ellen.
Úgy tűnt, hogy az idei szezonra már visszavonulót fújnak az állatvédők. A tenyésztőknek azonban nincs okuk a megkönnyebbülésre. Az idén nem a bojkottal, az árakkal gyűlik meg a magyar szállítók baja, pedig korábbi terveik szerint októbertől karácsonyig 3,2-3,3 millió libát és nagyjából ugyanennyi kacsát szállítanának egészben és feldolgozva döntően a német ajkú Európába. Csakhogy a tavalyi árak felét, harmadát fizetik a német kereskedők a magyar szárnyasért. Míg tavaly egy kiló fagyasztott libáért kiugróan magas árat, 4,2-4,3 eurót kaptak a magyarok, addig az idén meg kell elégedni 1,8-2 euróval. A tavalyi árszint – korábban 3-3,5 eurót fizettek a libahús kilójáért – a drága takarmány miatt emelkedett meg. Ez egyébként meg is bosszulta magát, mert úgy tűnik, hogy a német fogyasztó még 5-6 eurót kifizet egy kiló libáért, de a tavalyi 8 euró már soknak bizonyult.
Így kevesebbet és kevesebbért tudnak a magyarok szállítani, és meg kell barátkozni azzal a gondolattal is, hogy a német élelmiszerláncok az egész szezonban végig akciózni fognak a víziszárnyassal.