Tejpiaci válságról tanácskozott a Magyar Agrárkamara

A legnagyobb baj a tej átvételi áraival, illetve a boltokban kialakult fogyasztói árakkal van. Tavaly év végén, és ez év elején csúcsokat döntögettek a felvásárlási árak, sokszor meghaladták a 100 forintot, ma 74-75 forintot adnak a feldolgozók.

 A tehenészetek, és a
hazai tejfeldolgozók ellehetetlenültek az elmúlt
hónapokban. A miértekre keresték a választ
a Magyar Agrárkamara állattenyésztési
osztályának ülésén a kamara, a Tej
Terméktanács és a földművelésügyi
tárca szakértői.

Tavaly ugyanis még számottevő
mennyiségű folyadék tej hagyta el tartálykocsikban
az országot. Főként olaszországi feldolgozók
vitték innen az alapanyagot. Egy éve viszonylagos
tejhiány alakult ki, s hozta magával a magas árakat.
Aztán az unió kvótanövelést
engedélyezett, ennek hatására az év
végéig 2 százalékkal is növekedhet
az unió tejtermelése. Ez is közrejátszhat
abban, hogy a külpiaci igények visszaestek, s velük
együtt a tej ára is – 40-45 eurócentről 26-34
centre. Ezzel párhuzamosan a hazai árak az év
elejétől minden hónapban estek: májusban már
csak 80 forint körül mozogtak, manapság pedig alig
fizetnek a tehenészeteknek 74-75 forintot az extra minőségű
tejért. Ez a költségeket már nem fedezi,
sok tehéntartó gazdaság veszteségesen
üzemel – szögezte le Nyári Gyula, a Magyar
Agrárkamara alelnöke. Elhangzott: számos
termelővel nem kötnek szerződést a feldolgozók,
így januártól nem tudják hová
szállítani a tejet.

Nincsenek jobb helyzetben a feldolgozók
sem, ugyanis őket a kereskedelem sanyargatja: olcsó, sokszor
a Magyar élelmiszerkönyv előírásainak sem
megfelelő importtermékekkel helyettesíti a magyart:
folyadék tejtől a sajtokig mindenféle terméket
importál. Európában nagy mennyiségű,
olcsó terméket állít elő az ottani
tejipar, s a felesleges termékét akár nyereség
nélkül is exportálja, ahová tudja. Így
fordulhat elő, hogy míg a legolcsóbb itthoni trappista
sajt kilója 1400-1600 forint körül mozog, addig
900-1000 forintos lengyel, német sajttal csábítják
be vevőiket az áruházláncok. A magyar tej 200
forint körüli ára mellett akár 99 forintos
külföldivel is találkozni a boltokban.

Általánossá vált,
hogy külföldi tejtermékek dömping áron
jelennek meg a boltokban. Szakértők szerint ezen olcsó
termékek többsége gyenge minőségű. A
hazai tejipar ráadásul sokszor késve jut a
pénzéhez: általánossá vált
a – törvénytelen – 30 napon túli fizetés,
ami a kereskedők erőfölényét bizonyítja.

A Tej Terméktanács (TT)
elemzése szerint az import termékek aránya az
élelmiszerek között átlagosan 20 százalék
körüli, a tejtermékeknél viszont meghaladja a
30 százalékot – szögezte le Istvánfalvi
Miklós. A Magyar Agrárkamara tanácskozásán
a terméktanács elnökhelyettese bejelentette: a
hírekkel ellentétben a szervezet nem mondott le a
nyomásgyakorlásról, és rövidesen
demonstrációkat tartanak azokkal az áruházláncokkal
szemben, melyek visszaélnek erőfölényükkel,
melyek a fogyasztókat is megtévesztik olcsó, de
silány minőségű termékeikkel. A szakember
bejelentette, hogy kezdeményezik a hatóságoknál,
hogy tejterméket az országba csak meghatározott
határállomásokon lehessen behozni, csak
laborellenőrzéseket követően. (Ezt a lépést
egyébként röviddel ezelőtt Franciaország
már megtette.) Istvánfalvi Miklós bejelentette
azt is, hogy számos ügyben, például a
törvény által tiltott beszerzési ár
alatti értékesítés miatt már
bejelentést tett a TT, s nemsokára lép az
erőfölénnyel való visszaélések
ügyében is. Hozzátette: a vásárló
örül az olcsó tejnek, de az nem tartható,
hogy az ágazatban megtermelt jövedelem 80 százalékát
a kereskedők teszik zsebre, s csak 20 százalékon
osztozkodik a feldolgozó és a termelő. A TT követeli
a kereskedőktől, hogy kínálatában 20
százaléknál nagyobb arányban ne
szerepeljen import tejtermék, sem olyan, melyet a gyártó
saját országában nem hoz forgalomba, vagy még
hátralévő szavatossági ideje rövidebb,
mint amelyet az áruházlánc a magyar
beszállítóktól megkövetel.

A tanácskozáson résztvevő
Máhr András földművelésügyi
szakállamtitkár bejelentette, hogy a tárca rövid
időt adott a kereskedőknek arra, hogy elfogadjon és
alkalmazzon egy kvázi etikai kódexet, mely orvosolhatja
a hazai beszállítók nagyon sok gondját.
Ha erre nem kerül sor, akkor jogszabályt alkot az FVM
erről. Hozzátette azonban azt is, hogy az ágazat
szereplőinek meg kell egymással egyezni, mert csak akkor
képviselhetik hatásosan érdekeiket a
kereskedőkkel szemben, s nagyon fontos, hogy a fogyasztókat
felvilágosítsák arról: sok import termék
nem az aminek látszik! Kemény, szigorodó és
más ágazatokra is kiterjedő hatósági
fellépést ígért, mely a hazai
élelmiszer-gazdaság szereplőinek érdekeit
szolgálja majd. Elmondta: a minisztérium azon dolgozik
– ha kell forrásokat csoportosít át -, hogy a
gazdasági válság alatt az ágazat
megőrizze erejét, mert úgy tűnik, a válságból
való kilábalás egyik eszköze lehet az
élelmiszer-gazdaság. Ezt egyre inkább belátja
a politika is.

A Magyar Agrárkamara álláspontja
szerint az ágazati problémát csak úgy
lehet orvosolni, ha a termékpálya három
szereplője – termelő, feldolgozó és kereskedő –
megállapodásra jut, s ezáltal javul a termelők
és a feldolgozók jövedelempozíciója.
Ugyanakkor a hatóságoknak lépnie kell a hazai
piac védelme érdekében, s a MAK – mint az utóbbi
években számos alkalommal – most is a külföldi
termékek behozatalának adminisztratív úton
történő szigorítását javasolja.