Tehetség a batyuban

Megint egy fiatal szakács, aki felépít valami maradandót, majd veszi a kalapját, és másfelé próbál szerencsét. Oláh Roland, a két éve nyílt Café Ertét vitte séfként a legjobbak közé. Július 1-jétől viszont családjával együtt az USA-ban próbál szerencsét.– Sokan nem értik a környezetemben, hogy most, amikor beérett munkám gyümölcse, miért megyek el, de úgy gondolom, pont itt az ideje váltani – véli Oláh Roland. – 32 éves vagyok, most még van bennem néhány év, hogy fejlődjek, hogy valahol, egy igazán jó étteremben akár „közönséges” szakácsként is rengeteget tanuljak. Itthon erre alig van lehetőségem.
A fiatal séf valóban sok mindent kipróbált már itthon. Megismerte a szállodai éttermek világát, fiatalon konyhafőnök lett egy belvárosi étteremben, nagy forgalmú ételbárokban tanulta meg tisztelni az alapanyagokat. Később Budapest legnevesebb haléttermében tanult rengeteget jó nevű külföldi szakácsoktól – innen csábították a Café Ertébe. Erik Schröternél sztázsolt, a mesterrel közös borvacsorát is szerveztek.
– Sokat tanultam az utolsó két évben is – jórészt autodidakta módon –, ez feltehetően látszik a Café Erté étlapján is. Büszke vagyok az Étteremkalauztól kapott előkelő helyezésre, de úgy érzem, még nem vagyok teljesen „kész”. Jót főzök, egyszerű stílusban, de a tökéletes textúra kialakítását, egyes technológiákat, a tálalás magas szintű trükkjeit még el kell sajátítanom – ha lehet, a legprofibbaktól.
Oláh Roland rendkívül szerény, talán mert ösztönösen dolgozik, pedig eredményei nem a véletlennek köszönhetők. Szerinte egy jó séfnek egyszerre kell megszállottnak és alázatosnak lennie.
– Nem szeretnék semmiben, főleg nem a munkámban középszerű lenni, ehhez azonban egy magyar szakácsnak kockáztatni is tudnia kell. Előttem a sorsszerű lehetőség: zöld kártyát nyertem az USA-ba, és az utazás mellett döntöttem – a családommal együtt. Természetesen a sikerre vágyom, amiben benne van az is, hogy a kislányomnak a lehető legjobb életet biztosítsam. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül kint maradok: ha megteremtettem az anyagi biztonságunkat, és néhány év múlva jön egy hívás, hogy Roland, csináljunk egy nagyon jó éttermet Budapesten, társtulajdonosként – most így látom – bele is vágok.