Tavaszi fagyveszély megint: a klímaváltozás miatt egyre nagyobb veszélyben a hazai gyümölcstermesztés

Az éghajlatváltozás hatására az elmúlt évtizedekben átlagosan egy héttel előrébb tolódott Magyarországon az utolsó országos tavaszi fagy időpontja. A jelenlegi klímamodellek szerint ez a folyamat a következő évtizedekben tovább gyorsulhat, és akár 30–35 nappal korábbi fagymentes időszakra számíthatunk. Ez a változás jelentős hatással lehet a haszonnövények fejlődésére, növelve a tavaszi fagykárok kockázatát és a mezőgazdasági termelés sérülékenységét. Különösen a kajszi, cseresznye, meggy, szőlő és alma termesztésére kell kiemelt figyelmet fordítani, mivel ezek a kultúrnövények érzékenyek a tavaszi lehűlésekre. Egyes szimulációk szerint 2050–2060-ra a jelenlegi terméshozam akár 85–90%-kal is visszaeshet a gyakori tavaszi fagyok miatt. A hazai mezőgazdaság számára tehát a jövőben nemcsak a nyári aszályokkal és a jégverésekkel kell számolni, hanem a tavaszi fagyokkal is, amelyek egyre súlyosabb kihívást jelentenek a termelők számára.

Az elmúlt 10–15 évben a hazai mezőgazdaság egyre súlyosabb kihívásokkal szembesül a tavaszi fagyok következtében. Különösen a Kisalföld, az Alföld és a Dunántúli-dombság térségében figyelhető meg a fagyos időszakok gyakoriságának jelentős növekedése, valamint az ezekből eredő károk súlyosbodása. Ugyanakkor az ország teljes területén is egyértelműen emelkedett a mezőgazdasági fagykárok előfordulása: az elmúlt évtized során ezek száma háromszorosára növekedett, ami komoly veszélyt jelent a hazai növénytermesztésre és élelmiszertermelésre.

A telek jelentős enyhülésével és a kora tavaszi időszak intenzív melegedésével a növényekben korábban kezdődik a nedvkeringés, a rügyfakadás és a virágzás, egyes fajták esetében 15-20 nappal korábban, mint az 1970-es és 1980-as évtizedekben.

A rügyfakadás és virágzás időszakában a növények fokozottan érzékennyé válnak még a gyenge fagyokra is. Már a kevéssel 0°C alatti hőmérséklet is súlyos károkat okozhat a frissen kifakadt rügyekben, valamint az intenzíven növekedő hajtásokban és a fejlődő virágzatokban. Ennek következtében a terméshozam jelentősen csökkenhet, ami különösen a gyümölcs- és szőlőtermesztés szempontjából jelent komoly gazdasági kockázatot.

Az elmúlt 30 évben országos átlagban április 10-re esett az utolsó tavaszi fagy. Ha az 1970-80-as éveket tekintjük, akkor ez még április 19-én történt, azaz több mint egy hetes korábbra tolódás történt, mely 4,2-szer nagyobb esélyt ad elfagyásra. Az Alföld déli részén, Vas és Zala megyében, a Balatonfelvidéken, Baranyában pedig közelíti a két hetet, amely már 6-szor nagyobb kockázatot hordoz magában.

A regionális melegedésen túl egy másik meteorológiai jelenség is egyre gyakrabban jelentkezik tavasszal. Ez a Polar Vortex gyengülése, azaz a sarki hideg, fagyos levegő „leszakadása”. Emiatt a jövőben egyre szélsőségesebb és egyre délebbre hatoló rövid ideig tartó hidegbetörésekre számíthatunk tavasszal, ugyanakkor időközben szokatlanul enyhe és csendes kora tavaszi időszakok is várhatók.

Minden éghajlati szimuláció egyértelműen azt jelzi, hogy a következő évtizedekben a telek és a tavaszok átlaghőmérséklete jelentősen emelkedni fog, akár 1,8–2,2 °C-kal meghaladva az európai átlagos hőmérséklet-növekedést. Sajnos a mezőgazdaság az egyik leginkább érintett ágazat lesz ebben a folyamatban.

Egyrészt a magasabb hőmérséklet kedvez a kártevők és kórokozók elszaporodásának, miközben csökken a szilárd halmazállapotú csapadék (hó) aránya, amely kulcsszerepet játszik a talaj vízháztartásában.

Másrészt az éghajlati szélsőségek fokozódása miatt a tavaszi időjárás egyre kiszámíthatatlanabbá válik:

a márciusi és áprilisi hidegbetörések, valamint a fagyhullámok jelentős károkat okozhatnak a korán fejlődésnek induló növényállományban. Ez a kettős hatás – az enyhébb telek és a szélsőségesebb tavaszok – komoly kihívások elé állítja a hazai növénytermesztést és élelmiszer-termelést.

A legvalószínűbb, hogy az ország nagy részén az évszad közepén március közepére, míg az évszázad második felében március első heteire tolódik a növények aktív, vegetációs időszakának kezdete.

Ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként a mostaniaknál még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd.

Az éghajlatváltozás és a növekvő időjárási szélsőségek következtében a hagyományos fagyvédelmi módszerek – mint a füstölés, meszelés, vizes permetezés vagy a légkeveréses fagyvédelem – önmagukban már nem nyújtanak elegendő védelmet. A hatékony védekezés érdekében ezeket a technikákat ma már modern, hazai és nemzetközi precíziós technológiákkal kell ötvözni.

A jövőben a megfelelő termőhely kiválasztása még nagyobb jelentőséget kap. A dombsági és középhegységi területek, illetve a mikroklimatikus szempontból kedvezőbb, magasabban fekvő helyek jobb védelmet nyújthatnak a tavaszi fagyok ellen – akár néhány méteres szintkülönbség is jelentős eltérést eredményezhet. Emellett az ellenállóbb, régi gyümölcsfajták termesztése is előnyös lehet, mivel ezek genetikai alkalmazkodóképessége nagyobb. Bár ezek a fajták esetleg nem rendelkeznek a bolti gyümölcsök mesterségesen optimalizált méretével és küllemével, a termésbiztonság szempontjából fontos alternatívát jelenthetnek, különösen az őshonos Kárpát-medencei fajták esetében.

A klímaváltozás kihívásaira való felkészülés egyik kulcsa a komplex és integrált megoldások alkalmazása, amely egyszerre ötvözi a hagyományos és a korszerű agrártechnológiai módszereket. Ez a szemlélet különösen fontos a tavaszi fagyok elleni védekezésben, amely a hazai mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívásává vált.

A magyar agrárium egyik legjelentősebb kihívása már most is az új klímareziliens növényfajták nemesítése, alkalmazása és ezzel párhuzamosan a precíziós technikák és technológiák minél szélesebb körben való elterjesztése. A sikeres alkalmazkodás érdekében elengedhetetlen a kutatás-fejlesztés támogatása, a gazdálkodók szemléletformálása és a modern agrármegoldások széleskörű elérhetősége.

A klímaváltozás hatásai elkerülhetetlenek, de nem jelentenek megoldhatatlan akadályt. A megfelelő innovációkkal, adaptációs stratégiákkal és proaktív szemlélettel a magyar mezőgazdaság képes lehet csökkenteni a kockázatokat és fenntartható módon biztosítani a jövő élelmiszertermelését.