Táguló világ

Statisztikák szerint a franchising a kereskedelem egyik olyan sikerágazata, amely viszonylag kockázatmentesen kínálja a siker lehetőségét. Ám az eredményeket, a sikereket ezen a területen sem adják ingyen. Az Entrepreneur magazin a világ legdinamikusabban fejlődő franchise vállalkozását felsoroló listájában az első száz helyből 25-öt vendéglátással foglalkozó csoportok foglalnak el, jelezve, hogy a franchising igen népszerű a szakágazatban. Így van ez itthon is, ahol már szinte valamennyi jelentős világmárka megvetette a lábát, de egyre jelentősebb a „csak” európai érdekeltségekkel rendelkező hálózatok szerepe, és időről időre jelennek meg a magyar „input” képviselői is.
Magyarországon ugyanakkor sok olyan vállalkozás működik, amely ugyan franchise-ként aposztrofálja magát, de gyakorlati szempontból (még) nem tekinthető annak. Az ellentmondás látszólagos, hiszen tudjuk, a franchising – igencsak leegyszerűsített – alapvetése, hogy az átadó biztosítja a know-how-t az átvevőnek, aki licencdíj fizetése ellenében kötelezettséget vállal annak csorbítatlan megőrzésére.
Igen ám, csakhogy a klasszikus üzemelési forma során a jogtulajdonos az egységek egy részét saját üzemeltetésben tartja (a McDonald’s 31 ezer étterméből hétezer ilyen), sőt, az elmélet kimondja, hogy átvevőknek csak bejáratott, jól működő, sikeres rendszert szabadna értékesíteni, hiszen csak egy már bizonyított üzleti modellnek lehet piaci értéke. Ebből adódik, hogy olyan – több egységgel operáló – vállalkozások is franchise rendszernek tekinthetők, amelyeknek még nincs klasszikus értelemben vett átvevői csoportja.
Mivel lehet ma sikereket elérni a magyar vendéglátó-franchise szegmensben? Természetesen a biztos receptjét nem adhatjuk az üzletemberek kezébe, de az világosan látszik az utóbbi hónapokban, hogy a legnagyobb fantáziát mind az átadók, mind az átvevők a kávézók területén látják. Szinte számolatlanul nyílnak a kávéfogyasztás dinamikus növekedésére alapozó vendéglátóhelyek, és a népszerűség egyik oka valószínűleg az, hogy a klasszikus coffeehouse-ok nem rendelkeznek melegkonyhával. A jelenlegi, kissé bürokratikus engedélyeztetési eljárás ismeretében bizton állíthatjuk, rengeteg feleslegesnek tűnő problémától kíméli meg magát az a vállalkozó, aki nem akar mindenáron meleg étkeztetéssel is foglalkozni.
Hogy a kávéfogyasztók milyen jelentős vásárlóerőt jelentenek, bizonyítja, hogy szinte számolatlanul jelennek meg a lehetséges külföldi franchise-átadó rendszerek. A már korábban zászlót bontott, de igazán eddig jelentős piaci részesedést még nem szerzett cégek az utóbbi hónapokban jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy nagyobb szeletet hasítsanak ki a piaci tortából.
A vendéglátós franchise másik sikerágazata a hagyományos, hamburgeres, sült krumplis, amerikai típusú gyorséttermek szegmense. Ezen a területen Európában gyakorlatilag tarolnak a tengerentúli „multik”, ebbe a körbe a siker komoly reményével betörni lehetetlen. Talán ennek köszönhető, hogy nálunk elsősorban az újfajta – egy bizonyos alapanyagtípust a középpontba helyező – vendéglátást kínáló szisztémák az aktívak. Ilyenek az ételválasztékukat a burgonya, vagy éppen a „tengeri herkentyűk” változatos felhasználására alapozó franchise rendszerek.
Üdítő újdonság az utóbbi években dinamikusan fejlődő fast casual étteremláncok világa, ahol az egészséges és gyors étkezést a minőséggel próbálják párosítani. Sok példa közöl itthon a német tulajdonú „olasz” Vapianót lehetne említeni.
A franchise-világ képét még árnyalja az a trend is, hogy a világon több vállalkozás is épül arra, hogy koncepciókat alakítsanak ki kimondottan eladásra. Ezek bevétele nemcsak a franchise jogok eladásából keletkezik, hanem meghatározott kínálatuk „olcsó biztosításából” is a „központ” részéről.
Nálunk a franchise-gazdák figyelme – érthető és logikus módon – a vidéki nagyvárosok felé fordul. A fővárosban ugyanis már – kis túlzással – szinte minden sarkon „jó nevű” üzletekbe botlik a vásárló.
Hogy hogyan lehet kiemelkedni a „szürke tömegből?” Minden üzemeltető másra esküszik. A már jól bejáratott, sok országban bizonyított rendszerek sem képesek százszázalékosan adaptálni a korábbi sikerrecepteket, hiszen az eredményesség nagymértékben függ az adott piachoz történő legteljesebb alkalmazkodástól oly módon, hogy a márkanév alapértékei ne sérüljenek.