A magyar gazdasági és politikai elitben évtizedek óta konszenzus van a tekintetben, hogy az ország 15 millió ember élelmiszer-szükségletét képes kielégíteni. A politika azon döntése, hogy az uniós támogatások 60 százalékát – a megelőző ciklus 16 százalékával szemben – a kkv-szektor veheti igénybe, ritka lehetőséget teremt a stratégiai ágazattá váló élelmiszeripar számára.
Az Európai Unió előképének tekinthető Osztrák–Magyar Monarchiában a kiegyezés és az első világháború közötti időszakhoz mérhető fejlődésre van lehetőségünk, ha jól sáfárkodunk humán- és anyagi erőforrásainkkal.Számos sikeres uniós ország közül két okból is Németországot emelném ki követendő példaként. Először: történelmi okokból a két ország államigazgatásában, jog- és oktatási rendszerében stb. számos közös vonás található. Másodszor: a tudatos gazdaságpolitikának, a gazdasági és politikai szereplők együttműködésének, az erőforrások példaszerű allokációjának köszönhetően az 1990-ben nettó élelmiszer-importőr ország napjainkra nettó élelmiszer-exporttőrré vált.
Az uniós támogatás, az alacsony kamatú hitel önmagában még nem elegendő a sikerhez. Olyan koherens intézkedéssorozatra van szükség, amely az állami szerepvállalástól az egyéni felelősségvállalásig terjed. Az államnak el kell köteleznie magát egy stabil, kiszámítható gazdasági környezet megteremtése mellett, mert e nélkül a gazdasági szereplők felelős beruházási döntést nem tudnak hozni. Kíméletlenül le kell építenie a bürokráciát, mert ez költségoldalról érdemben javítaná a vállalatok versenyképességét. Gyökeresen új vállalati kultúrára van szükség, mely az együttműködésen, lojalitáson, megbízhatóságon alapul. A távlatos gondolkodásnak teret kell nyernie a ma még oly jellemző rövid távú profitmaximalizálási törekvésekkel szemben. A zéró összegű, vagy rosszabbik esetben a lost-lost játszmákat fel kell váltania a win-win típusú együttműködésnek.
És végül ne feledkezzünk meg az egyénről, az egyéni felelősségvállalásról. A magyar ember úgy szocializálódott, hogy sikerének elsődleges záloga az „ügyesség”. Az ügyesség szinonimája lett az adóelkerülésnek, az egyéni felelősség el-, illetve áthárításának, a másik kárára történő érdekérvényesítésnek. A siker érdekében e tekintetben is teljes „tabula rasa”-ra van szükség.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Orbán Viktor: jövőre reális a három százalékot meghaladó gazdasági növekedés
Reális a három százalékot meghaladó gazdasági növekedés 2025-ben Magyarországon –…
Tovább olvasom >Nehéz helyzetben a sertéshúságazat: emelkedő költségek, csökkenő fogyasztás és átalakuló szokások
Évek óta kihívásokkal néz szembe a hazai és az uniós…
Tovább olvasom >Az NGM tájékoztató levélben kéri az embereket, hogy költsenek
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tájékoztató levélben fogja értesíteni az önkéntes…
Tovább olvasom >