Szomszédolni jó!

Sokan esünk abba a hibába manapság, hogy bejárjuk a távoli vidékeket, de szűkebb környezetünket nem ismerjük. Bejárjuk az isztambuli Kék Mecsetet, a párizsi Notre-Dame-ot, a római Szent Péter-bazilikát, de bevallom, a váci templomok felében nem is voltam, holott büszke váci vagyok. „Jubileumi” 10. cikkemben tehát engedjék meg, hogy a szomszédos Szlovákiába kalauzoljam el Önöket.A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben hol a politikusok által keltett magyarellenes hecchírekről hallottunk, hol a szlovák gazdaság lassúságán elmélkedtünk.
Talán a politikusok észhez térnek végre: Szent István a szlovákoknak is fontos lesz. Ami viszont biztos, hogy a szlovák gazdaság utolér bennünket. Az előrejelzések szerint ebben az évben mindkét ország 10 ezer euró körüli egy főre jutó GDP-t produkál, csakhogy amíg mi „botorkálunk”, addig az 5 milliós Szlovákia 8 százalék körül nő.

Különbségek a kereskedelemben
A kiskereskedelemben a sok párhuzamosság mellett jelentős eltéréseket is megfigyelhetünk a magyar viszonyokhoz képest. A magyar Coophoz hasonló szlovák „áfészek”, a Jednoták még mindig piacvezetők. 200 négyzetméter átlagterületű boltok a tipikusak, 2300 van belőlük. A mellékelt révkomáromi Coop bolton is látszik: felújították. Belülről is kedves, de egyszerű: akár egy magyar község Mini Coopja. A nyugati láncok előretörése utáni sokkból felépülve kezdik megtalálni saját hangjukat.
A Tesco hozzánk hasonlóan gyorsan fejlődik, már 90 boltja van, ami viszont különbség: nagyon sok 1000 négyzetméteres kis boltot nyitnak. A korponai Tesco parkolója délelőtt 11-kor is tele volt, holott Közép-Szlovákiában, Zólyom és Ipolyság között még mindig nagyon gyengén teljesít a gazdaság, az emberek nagyon szegények.
Boldogan említem meg a magyar CBA 560 körüli franchise partnerét is. 500 millió eurós forgalmukkal 9 százalék piacrészesedésük van.
A diszkontok fejlődésében érdekes különbséget észlelünk. Sokkal később kezdtek, és sokkal kisebb számban vannak jelen északi szomszédunknál. A Lidl mellett itt is jön az Aldi, de még korántsem olyan népszerűek a diszkontok, mint nálunk.
A 450 ezer lakosú Pozsonyban és a 250 ezer lakosú Kassán sok hipermarketet találhatunk, legyen az Tesco, Kaufland, Hypernova, Carrefour, bár az utóbbin már csak a név Carrefour, a franciák egy pénzügyi befektetőcsoportnak ugyanis eladták a boltokat 10 éves névhasználati joggal.

Kis boltok és a választék
A szlovák élelmiszer-kereskedelemben még mindig jelen vannak, sőt erősödnek a magáncégek. A kassai Labas nemcsak 500 bolttal kötött exkluzív szerződést, de már 10 saját szupermarkettel is rendelkezik. Labas úr Kassán általam sehol máshol nem látott Cash & Carryt üzemeltet: a kedves vevő egy bemutatóteremben a kiállított 8000 termék közül felírja, hogy milyen termékre van szüksége, kifizeti, és közlik vele, hány perc múlva várja őt a komissiózott termék a bejáratnál. 150 fiatal fiú szaladgál raklapszállító békákkal a több ezer négyzetméteres raktárban keresve az igényelt termékeket. Ez ám a szerviz! (Meg persze lopáskár sincs…)
Általános választékban és fogyasztási szokásokban nem lehet tagadni, hogy közel vagyunk egymáshoz. Sajnos, az árszínvonal is közelít hozzánk. Az olcsó tej, nápolyi, vaníliás cukor kora lassan lejár. Nagy tömegek sem benzinért, sem élelmiszerért nem járnak már át. Ha ott vagyunk, bevásárolunk. A 6 koronás sör még mindig csak 50 forint!

A magyar kapcsolat
Szlovákia olyan ország, ahol magyar termékeket még szép számmal lehet találni. A SIÓ gyümölcslevek megduplázták a forgalmukat 2007-ben, és már nemcsak a déli magyarlakta területek kis boltjaiban népszerűek, hanem az egész ország iskolai büféiben és az északi, szlovák többségű területeken is. Sajnos a magyar borok kiszorulnak: rengeteg olasz, francia bor mellett több chilei bort láttam, mint magyart. Az alkoholos italok között az egri bikavér mellett csak kommersz Vilmost fedeztem fel. Népszerű viszont a Vénusz étolaj.
Érdekes érzés a magyarlakta területeken boltokat járni. Libabőrös lesz az ember a palócos kiejtéstől, a régies magyar szavaktól, de főleg a felvidéki emberek udvariasságától és vendégszeretetétől. Budapesti látogatásukról mesélnek, szidják Bochkor Gábort a Sláger Rádióban (ami azt jelenti, hogy csak őt hallgatják…), és kicsit irigykedve néznek fel ránk, az anyaországiakra. Isten tartsa meg hagyományaikat, kultúrájukat és nyelvüket, hiszen általuk leszünk mi is gazdagabbak!