Számszerű célok nélkül nincs zöld átállás

Miközben a hazai vállalatvezetők fenntarthatósággal kapcsolatos hozzáállása látványosan javult, a tényleges mérhetőség és jövőtervezés területén aggasztó stagnálás tapasztalható – derül ki a K&H fenntarthatósági index friss eredményeiből.

Számok nélkül nincs fenntarthatóság

A mérés és auditálás alindex továbbra is 13 ponton áll, vagyis kismértékű csökkenést láthatunk az elmúlt félévhez képest. Igaz, az index tradicionálisan és konzekvensen rosszabb értékeket mutat az első félévben, míg a másodikban a mérést illetően némileg javul a helyzet. Főleg a nagyobb, 4 milliárdos árbevétel fölötti vállalatok esetében esett nagyot az index: az előző félévben még a mérés történetének csúcspontját elérő 44 pontról 25-re – ennél rosszabb eredményt csak az index első félévében produkáltak a nagyvállalatok. Földrajzi tekintetben a nyugat-magyarországi cégek estek a mélypontra: körükben csak 12 pontos volt a mérés, auditálás alindex értéke.

Az alindexet alkotó kérdéskörök közül felére (14-ről 7 százalékra) zuhant azon cégek aránya, amelyek mérik vagy tervezik mérni karbonkibocsátásukat, így 93 százaléka sem jelenleg nem méri, sem nem is tervezi mérni karbonkibocsátását, ami alapvetően kérdőjelezi meg a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati vállalások súlyát.

„Számok nélkül nincs ESG – mérhetőség nélkül nem csak a stratégiai irány, de a finanszírozási, befektetői és szabályozói megfelelés is ellehetetlenül. Márpedig az index alapján jelenleg még azok a cégek is, akik nyitottak a fenntarthatóságra, többnyire érzékelés, nem pedig objektív mutatók alapján hoznak döntést”

– mondta Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője.

Visszalépés a karbonsemlegességi célkitűzésekben

A kutatásból az is kiderült, hogy nemcsak a jelen mérhetősége hiányzik, de a jövő tervezhetősége is egyre gyengébb lábakon áll: míg egy évvel ezelőtt a cégek 11 százaléka rendelkezett karbonsemlegességi céldátummal, ez az arány mostanra 4 százalékra csökkent. Vagyis több cég mondott le a karbonsemlegességre való törekvés konkrét időkeretéről, mint ahányan újat vállaltak volna.

Szinten maradt azon vállalatok aránya, amelyek rendelkeznek vagy terveznek bevezetni környezetközpontú irányítási rendszert (43% után jelenleg 42%), valamint a karbonkibocsátást jelenleg nem mérő cégek körében valamivel kevesebb vállalat tervezi a karbonkibocsátása csökkentését (15% a korábbi 17%-hoz képest).

Ez a stagnálás, részben visszaesés különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy időközben nőtt az uniós célkitűzések ismertsége és az ezekhez való belső azonosulás is. Az ellentmondás mögött gyakorlati nehézségek és belső kapacitáshiányok állhatnak – sok vállalat egyszerűen nem tudja, hogyan mérje fel saját kibocsátását, és hogyan határozzon meg reális, betartható céldátumot.