Magazin: Szalay-Berzeviczy Attila: „Felgyorsult időspirálba kerültünk”

Szerző: Gyarmati Orsolya

– Jelenleg tanácsadóként tevékenykedsz, emellett a Budapest 2032 Bizottság vezetője és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki főtanácsadója is vagy, hogy fér ez bele 24 órába?

– Öttusázóként ahhoz szoktam hozzá, hogy egyszerre öt dologra kell fókuszálnom. Épp ezért, ha csak négy vagy három feladatom van, kialakul bennem egy hiányérzet. A sport belém nevelte a jó időbeosztást, a figyelem diverzifikálását, a kudarccal és a sikerrel való egészséges kapcsolat kialakítását, valamint ezek helyes kezelését. S emellett ott van még a versenyszellem, ami nem azt jelenti, hogy nyerünk, vagy nem nyerünk, hanem azt, hogy megtanuljuk: azt érjük el, amiért teszünk valamit. Ha fejlesztjük magunkat, szenvedünk, izzadunk, áldozatokat hozunk, annak van eredménye, előre tudunk jutni. Ezek a dolgok jól hasznosíthatók a gazdaság privát szektorában, a kapitalista piacgazdaságban.

– Ha már kapitalista piacgazdaságot említesz, egészen más dolog nagyvállalatok igazgatóságában vagy a tőzsde volt elnökeként működni, mint idézőjelben „csak” tanácsadóként. Hogy éled meg ezt a változást?

– Ez számomra is újdonság. Harminc évig dolgoztam a multinacionális bankszektorban, de egy ponton megszületett bennem az igény, hogy megengedhessem magamnak, hogy azt csináljam, amiben hiszek, és amit szeretek. Ha az ember elég sok tapasztalatot, sikert, kapcsolati rendszert halmoz fel, arra van piacképes kereslet.

Minden hétfőn 17 órától Future Talks Krizsó Szilviával! A Szalay-Berzeviczy Attilával készült beszélgetés is bármikor visszanézhető, meghallgatható

– Értesz a technológiához?

– Nem, de tudom, mi a szerepe, miért fontos, és örülök, ha van alkalmam közelebb kerülni a digitalizációhoz, ami 100%-osan meghatározza a következő évtizedeket, az életünket, és ami meghatározóan megváltoztatta a társadalmak és azon belül az egyedek gondolkodását. Először fordul elő a történelem során, hogy nem tudjuk, milyen világban élünk húsz év múlva. Az előző évszázadokban nem volt ilyen. Aztán ugrottunk egyet a gépek irányába és a digitalizáció felé, itt viszont egy olyan felgyorsult időspirálba kerültünk, amiről nem tudjuk, milyen változásokat hoz a következő tíz évben sem, és ez nagy félelmet szül az emberekben, bennem is. Rá vagyunk kényszerítve, hogy ne hátra dőljünk, hanem legyünk nyitottak, képezzük magunkat, mert nem tudjuk, mi fog befutni, mi az, amivel hozzá tudunk adni valamit a fejlődéshez, amivel megérjük a pénzünket. Egy biztos: a változás sebessége nem fog lassulni.

– Egy brit elemző cég szerint Kína gazdasága 2028-ra megelőzi az USA-t, és ő lesz a világ vezető gazdasága. Te hogyan látod ezt a kérdést?

– Reálértéken a GDP-jük lehet, hogy megelőzi időlegesen az Egyesült Államokat, ám Kína egy túlértékelt jelenség, amely hamarabb fog a Szovjetunió sorsára jutni, mint hogy átvegye az USA-tól a világ vezető szerepét. Olyan folyamatok állnak az ország gazdasági folyamatai mögött, ami nekem nem ad ki pozitív eredményt. Van egy nagyon súlyos demográfiai helyzetük, amit nem lehet megállítani. A 70-es években hét kínai dolgozóra jutott egy nyugdíjas, ma ez a szám már öt az egyhez, 2030-ra pedig három az egyhez lesz. Eközben az USA a fejlett világ egyetlen olyan szereplője, ahol a demográfiai folyamatok pozitívak és kikezdhetetlenek a következő 50 évre vonatkozóan.

A kínai fejlődés mögött egy óriási hitelbuborék és exportexpanzió van. Az export nagyon sérülékeny, főleg annak fényében, hogy Kína sem energiában, sem mezőgazdaságban nem önfenntartó. A tőkeexportja hatékonytalansága egészen elképesztő. Állami bankok állami cégeket látnak el hitellel, de a fejlesztések elsősorban látványberuházások. Urbanizációra alapoznak, a lakosság fele már most városokban lakik, miközben hatalmas nyugdíjűr áll velük szemben, hiszen a városi lakosság kevesebb mint egyharmadának van csak nyugdíj-megtakarítása, s ez az arány vidéken öt százalék. Márpedig, ha egy öregedő társadalom szembemegy egy nyugdíjbombával, és a gazdaság expanzív hitelezésre alapul, az komoly veszélyekkel jár.

– Hogyan fognak működni a tőkepiacok a jövőben, mit látsz a tőzsdék működéseiben?

– Felfokozott „tőzsdemánia” van, ami mindig veszélyes periódus. Óvatos lennék, mert az a felfutás, ami látható a pandémia után, minden képzeletet felülmúl, és olyan befektetői hit jellemző most, ami engem óvatosságra int. Ez az a periódus, amikor nem indexet kell vásárolni, hanem keresgélni olyan vállalatokat, amelyekben van növekedési potenciál…

–…de fogalmunk sincs, mit fog hozni a jövő…

– Igen, és a gazdaság területén ott van még az infláció kérdése. Csodálkoztunk már azon is, hogy a 2008-as válságot követő tíz évben a nagyon aktív monetáris és az expanzív fiskális politika ellenére nem volt infláció a világban. A járvány idején viszont még egy fokozatot rákapcsoltak a jegybankok, hogy a gazdaságokat a víz felszíne fölött tartsák. Természetesen, amikor a világ leáll, a kapacitások visszavétetnek: mindenki kevesebbet vásárol, kevesebbet fogyaszt. Most azonban, amikor kinyitunk, egy olyan fogyasztói bázissal találja szembe magát a gazdaság, amelynél rekordmegtakarítások vannak. Most akarjuk bepótolni, amit az elmúlt másfél évben elhalasztottunk, viszont a gyártói sorok és szolgáltatók nem tudnak munkaerőt szerezni és felzárkózni az igényekhez. Ez egy jó gazdaságban felveri az árakat. Ezt látjuk most. A kérdés, hogy ez egy egyszeri alkalom, vagy, ha a fogyasztási robbanás alábbhagy, mi marad utána? Milyen ütemben vonják vissza a jegybanki és kormányzati pénzpumpát, és ennek hosszú távon milyen hatása lesz az inflációra?

– Simor András azt mondta, hogy eljöhet az idő, amikor a jegybankok saját kriptodevizákat bocsájtanak majd ki…

– Egyelőre nem látom, mi a szerepe a kriptovalutának a hagyományos pénzekhez képest, és amíg a jegybankok nem mondják azt, hogy ez a jövő, addig ez csupán egy zseniális technológiai húzás, érdekesség lesz. Azért vagyok negatív, mert miközben a legegyszerűbb az lenne, ha egyetlen pénzneme volna a világnak, ez azért lehetetlen, mert a nemzetgazdaságok máshogy teljesítenek, más-más prioritások mentén mozognak. Az euró egyik fő problémája, hogy kétsebességes a gazdaság, más ciklusokban mozognak a nemzetgazdaságok, ezért már az eurónál is nehéz eltalálni azt a jegybanki kamatot, ami mindenkinek jó.

– Létrejött egy bizottság, amelynek célja, hogy eldöntse, vajon lehet-e olimpia Budapesten? Egy rendező ország szempontjából mennyire van hozzáadott értéke egy olimpiának?

– Japán azért kapta meg az olimpiát, mert nagyon akarta, és nagyon támogatta a társadalom. Ráadásul ma már, amikor egyre fontosabb a fenntarthatóság, a zöld gazdaság, a természetvédelem, újra kell definiálni, hogyan kell ezeket a játékokat megrendezni. Mostantól nem pályázás lesz, hanem irányított megbeszélés azokkal a városokkal, amelyek hosszú távon mutatnak elköteleződést az olimpia megrendezésével kapcsolatban. Japán most megmutatja, mi az, ami felesleges fényűzés volt az elmúlt olimpiákon, és mi az, ami sokkal fontosabb kérdés ennél. Példát statuálnak, olyannyira, hogy a NOB már szólt az érdeklődő országoknak, hogy tanulmányozzák a Japán példát. //

Future Talks Krizsó Szilviával

Vágyott már arra, hogy egy időgépbe ülve tisztán lássa a jövőt? Hogy tudja, mit kell most tennie, és mit kell elkerülnie ahhoz, hogy hosszú távon elégedett és sikeres legyen mind szakmailag, mind a magánéletében? Gondolt már arra, hogy jelenbeli döntései milyen hatással lesznek jövőbeli kilátásaira?

Ha igennel válaszol ezekre a kérdésekre, hallgassa a Future Talksot, a Trade magazin Business Podcastját! – Beszélgetés víziókról, trendekről, gazdasági és emberi tényezőkről kötetlenül és közérthetően.

Krizsó Szilvia, Pulitzer-emlékdíjas újságíró ismert és elismert üzletemberekkel, tudósokkal és szakértőkkel hétről hétre közelebb hozza a jövőt.

A podcast 2021. április 19-i indulását követően, minden héten hétfőn, 17 órától érhető el az új adás, de bármikor visszanézhetők a korábbiak.

Keresse a Future Talks business podcastot a Spotify-on, YouTube-on, SoundCloud platformokon, valamint a Trade magazin Facebook-oldalán, a trademagazin.hu és a futuretalks.hu oldalon. //