Szakadék szélén a magyar bortermelés

Katasztrofális helyzetben van a magyar bortermelés: az elavult szőlészetek, az elhatalmasodó feketekereskedelem, az olcsó importborok és az utóbbi három év csapni való időjárása és a szabályozási környezet egyaránt sötét jövőt vetítenek előre. Az alsó kategóriákban már most több külföldi bor fogy, mint magyar.

Hiába büszke a magyar a borára, a boltban már inkább az olaszt veszi, ha az olcsóbb. Az alsóbb kategóriákban már akár 200 forintért kaphatunk kannás importbort, minőségre pedig nem is biztos, hogy rosszabb, mint a drágább magyar asztali.

A minőségi magyar bornak persze továbbra is van piaca, de az csak kis részét adja a termelésnek, a magyar csúcsborászat termékeit a lakosság 5 százaléka képes megfizetni, és egy 3 ezer forintos bor már prémiumterméknek számít.

Nem kedvezett az időjárás sem. „2010 egészen tragikus év volt az ágazat szempontjából, volt olyan időszak, hogy az Alföldön hónapokon keresztül állt a víz, egyes vidékeken az időjárás 50 százalékos termeléskiesést okozott, holott már 15-20 százalékos kiesés is drámainak mondhat. Magyarország bortermelése 2 millió hektoliter alatt alakult, mondta Varga Péter, a Varga pincészet tulajdonosa. Egy ilyen év után maga a szőlőnövény is rossz kondícióban van, idő kell ahhoz, hogy visszaálljon a termelés a korábbi szintre, részben ez magyarázza, hogy 2011 is gyenge év volt és a kilábalást az idei év sem hozhatja el. A nagy fagyok miatt az átlagos 3,5 millió hektoliternél akár 20 százalékkal is kevesebb bor készülhet.

A kieső termelés felhajtja az árakat, már az előző években is átlagosan 10-10 százalékkal emelkedett a bor ára a polcokon, idén hasonló mértékű emelés várható. A kannás, pet-palackos márkáknál már most is az olasz, spanyol boroké a főszerep, a literenként 200 forintos borokkal a magyar szőlőből készült termékek nehezen veszik fel a versenyt.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint a belföldön termelt borok értékesítése 34 százalékkal visszaesett 2012 első félévében a tavalyi év hasonló időszakához képest. A fehérborok értékesítése 38, a vörös és rozé boroké 30 százalékkal maradt el az előző évitől.

„A vásárló sokszor azt sem tudja, hogy nem magyar bort iszik, a címkén ugyanis jellemzően nem a termőhely neve, hanem egy fantázianév áll, és még a palackozás is nálunk történik. A bor származási helyénél csak annyi szerepel, hogy Európai Unió, ez ebben a kategóriában nagyon gyakran olasz bort jelent” – mondta Varga.

A prémium kategória nincs ennyire kitéve az import borok nyomásának, előállításuk ugyan költségesebb, de jellemzően az árrés is magasabb rajtuk, fogyasztóik pedig a kevésbé árérzékeny rétegből kerülnek ki. Ők azonban a teljes borfogyasztás néhány százalékát adják, az ágazatot az asztali borok piaca uralja.

De nem csak az időjárás tehető felelőssé azért, hogy a magyar borok versenyhátrányba kerültek.  Varga Péter szerint utólag már jól látszik, hogy a magyar szőlészet nem volt felkészülve az Európai Uniós csatlakozásra. A borászat már rendben volt, de a szőlőtermesztés több évtizedes lemaradásban volt az európai versenytársakhoz képest. A korszerűtlen technológiák, az elöregedő és időben nem pótolt tőkék, az iparág szerkezete, az elmaradt fejlesztések oda vezettek, hogy a magyar gazdák nem tudták tartani a tempót a külföldiekkel.

A KSH statisztikái szerint 2011-ben 513 285 hektoliter import borászati termék érkezett az országba 26 millió euró értékben – többségében hordós bor – , ebből 456 358 hektoliter jött Olaszországból. Mindeközben az export csökken, 2010-ben még 813 838 hektolitert exportáltunk, tavaly már csak 586 751 hektolitert. A hagyományos piacok, Lengyelország, Szlovákia és Németország mellett a prémium kategóriával foglalkozó pincészetek megjelentek a brit, az amerikai, de még a kínai piacokon is. Ugyanakkor az exportnál is hatalmas a verseny, a chilei, ausztrál, kaliforniai, és Új-Zéland-i borok is komoly vetélytársként jelentek meg. A nemzetközi piacon eleve főleg a minőséggel tudunk ringben maradni, mennyiségre ugyanis nem termelünk sokat: a franciák, az olaszok és a spanyolok több mint tízszer annyi bort termelnek évente, mint mi, de még Románia és Portugália is előttünk áll.

Az ágazat problémái hatására a termőterület is látványosan csökken, míg a 80-as években még 200 ezer hektár területen termeltek szőlőt Magyarországon, addig az unióba való belépésünkkor ez már csak 87 ezer volt és azóta további 20 ezer hektárral csökkent.

A 2008-as uniós borágazati reform egyik fő célja a bortúltermelés leépítése volt.  A borreform végrehajtása óta 165 ezer hektár szőlőültetvényt vágtak ki 2008 és 2010-2011 között az Európai Unióban, a közösségi bortermelés pedig 10 millió hektoliterrel, körülbelül 6-7 százalékkal csökkent.

A belföldön termelt borok ára 2012 első félévében 17 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A fehérborokat 21, a vörös és rozé borokat csaknem 14 százalékkal drágábban értékesítették. A vörös és rozé tájborok ára nőtt a legnagyobbat, 15 százalékkal.

Horváth szerint a szőlőtermesztés már egyre kevésbé vonzó befektetés, hosszú távú gondolkodást igényel, kiszámíthatatlan gazdasági környezetben nem szívesen kezd bele senki. Az unió – a túltermelés csökkentéséért – a tőkekivágást támogatja, míg újak telepítését nem, pedig az ültetvények többsége 25 éves vagy még annál is idősebb.

Részben az ágazat rendezetlenségének is volt köszönhető, hogy megnőtt a feketekereskedelem. Mára ez az egész szőlő és bortermelést alapvetően meghatározó problémává vált. Kimutathatóan a forgalom mintegy 45 százaléka feketekereskedelemből származik, az ágazat ennél is nagyobb, 60-65 százalékos arányt becsül. (JM, Index)