Magazin: Soós Zoltán: „Olyan szintű bizalom, ami családon belül van, nehezen kialakítható idegen környezetben”

– Zoltán, milyen céllal vágott bele negyven éve a vállalkozásba?

Soós Zoltán
alapító ügyvezető
Soós tészta

Soós Zoltán: – Akkoriban nem nagyon lehetett kapni magas tojástartalmú tésztát, emellett pedig mindig is szerettem volna saját céget alapítani. A negyven év alatt a Soós tészta fő profilja éppen ez a fajta tésztagyártás maradt.

– A Soós tészta sokat változott, fejlődött az évtizedek alatt. Nem vetődött fel időnként, hogy kilépjenek a családi vállalkozás keretei közül?

S. Z.: – Soha nem volt kétséges, hogy bármerre is fejlődik a cég, családi vállalkozás marad, Olyan szintű bizalom, ami családon belül van, nehezen kialakítható „idegen” környezetben.”

– Mi az, ami még változatlan maradt az évek során?

S. Z.: – Az elkötelezettség a minőség iránt, hiszen jó terméket csak jó alapanyagból és jó technológiával lehet készíteni. Ez az alapja mindennek, így mindent ennek rendelünk alá. Folyamatosan fejlesztünk, keressük az újabb és újabb lehetőségeket arra, hogy ne kövessük, hanem diktáljuk a piaci trendeket. Ha minőségi terméket állítunk elő, és nem állunk meg a fejlesztésekkel, emellett rugalmasak tudunk maradni a partnerek felé, az ugyan egy részről egy állandó mókuskerék, de mégis ez viszi előre a céget.

– Hogyan és mikor kapcsolódott be Brigitta és Barbara a vállalkozásba?

Soós Brigitta
kereskedelmi menedzser
Soós tészta

S. Z.: – Amint a lányok járni tudtak, lementek az üzembe, s a kezdetektől részt vettek a napi termelésben. Először csak a becsomagolt tésztákat pakolgatták jobbra-balra, lepecsételték a címkét, olyan feladatokat végeztek, ami nekik játék volt, a minőséget nem befolyásolta, ám közben mégis ismerkedtek a termékkel, látták a folyamatokat. Amikor nagyobbak lettek, már részt vettek a gyártás minden fázisában.

Soós Brigitta: – Nekünk az, hogy lemegyünk az üzembe, ugyanolyan program volt, mint másnak kimenni a játszótérre. Imádtunk a felnőttek közt lenni és dolgozni, bár inkább szórakoztattuk, néha feltartottuk a kollégákat, mintsem segítettük a munkájukat.

Soós Barbara: – Nálunk nem volt kérdés, hogy mi a dolga egy családi vállalkozás vezetőjének. Pontosan láttuk, hogy mit csinál az édesapánk. Azzal, hogy példát mutatott nekünk, többet tanított, mintha elmondta volna, hogyan is zajlik ez. Emellett a tárgyi tudás elsajátításához minden feltétel biztosított volt: kiváló középiskolában és egyetemeken tanulhattunk ösztöndíj és édesapánk támogatásának köszönhetően.

– Hogyan zajlott le a generációváltás a Soós tésztánál? Mennyire volt nehéz vagy éppen könnyű átadni-átvenni a stafétabotot?

S. Z.: – Barbara és Brigitta folyamatában épültek be a cég mindennapjaiba. Minden nyáron dolgozniuk kellett: tojást törtek, csomagoltak, komissióztak a raktárban. A tanulmányaik befejezését követően egyenes út vezetett oda, hogy saját, különálló feladatot kapjanak. Először műszakvezetők lettek a termelésben, majd mindketten a személyiségüknek és erősségeiknek megfelelő irányban haladtak tovább: Barbara új vállalatirányítási rendszert épített fel, átvette a gyártás tervezését, a stratégiai fejlesztésekből is kivette a részét, és egyre több ügyvezetői feladatot vállalt. Brigitta végig koordinálta egy új gépsor összeépítését és beüzemelését, emellett elkezdte átvenni a kereskedelem irányítását. Számomra könnyű volt a stafétabot átadása: eldöntöttem, hogy 60 éves korom után nem szeretnék a napi dolgokkal foglalkozni. Természetesen azért bejárok az irodába, de már csak inkább a műszaki fejlesztéssel foglalkozom. A lányok kaptak két év próbaidőt, hogy bebizonyítsák: felnőttek a feladathoz. A számok egyelőre őket igazolják.

Soós Barbara
ügyvezető
Soós tészta

Soós Barbara: – Édesapánk néhány évvel ezelőtt, pont egy nagy beruházás előtt leültetett minket a testvéremmel, és feltette a kérdést, szeretnénk-e tovább vinni a céget. A válasz mindkettőnktől egyértelműen igen volt. Személyiségünknél fogva az sem volt kérdés, ki milyen szerepet vállal majd a cég életében. Azt gondolom ez szerencse, de hatalmas szerepet játszik az is, hogy őszintén tudtunk beszélni arról, ki miben gondolja, hogy ki tud teljesedni, kinek milyen erősségei vannak. Nagy stabilitást ad egy cégnek, ha a vezetők nem „féltik a pozíciójukat”, hanem a tudásuk legjavát adva, egyre nagyobb tapasztalattal a hátuk mögött tudnak haladni a valóban közös cél felé. Ehhez azonban mindenkinek nemcsak egymással, de saját magával szemben is őszintének kell lennie.

Soós Brigitta: – A generációváltás kapcsán sokan egy időpontra vagy időszakra gondolnak. De ez nem olyan, mint amikor az ember új munkahelyen kezd dolgozni és néhány hét alatt átadnak neki szinte minden, munkavégzéshez szükséges információt. Legalábbis nálunk nem ilyen volt. Ahhoz, hogy ez viszonylag zökkenőmentes legyen, sok minden hozzájárult: az, hogy gyerekkorunktól kezdve szívtuk magunkba az információt, és az, hogy édesapánk példáján kívülről, de mégis belülről is megélhettük, milyen egy cégvezető élete, valamint képben vagyunk a gyártási folyamatokkal, a piaci szereplőkkel kapcsolatban. Ezért igazából ez a folyamat egész életünkben zajlott.

– Milyen értékeket, gondolkodásmódot, cégvezetési készségeket örököltek?

Soós Brigitta: – Kivételes helyzetben vagyunk, mert édesapánk mellett vezetői szemlélettel nőttünk fel. Egy adott folyamatnak nemcsak az eredményét látjuk, hanem annak kihatásait más folyamatokra, komplexen, összefüggésekben gondolkozunk, éppen ezért egy-egy fejlesztésnél például nem csak a „helyi érzéstelenítés” a cél – megoldani egy adott problémát –, hanem a hosszú távú célok elérése. Amellett, hogy realista, kemény vezetők vagyunk, fontosnak tartjuk, hogy ne veszítsük el az emberségességünket, az empátiát, ismerjünk minden kollégánkat: a családi vállalkozás kifejezés ne csak a cég formáját, de a légkörét is meghatározza.

– Zoltán, milyen érzés, hogy a lányai átvették a cég irányítását?

S. Z.: – Nagyon nagy boldogság. Látja az ember, hogy nem volt hiába az eddigi munka, ők nagy lehetőséget és felelősséget kaptak az élettől, hogy a nulláról indult, valameddig eljutott céget még magasabb szintre emeljék.

„A minőségből nem adhatunk lejjebb”

– Barbara, Brigitta, miben tartották meg a régi módszereket, irányokat, és miben változtattak?

Soós Barbara: – Azt már kiskorunkban megtanultuk, hogy sikert csak befektetett munkával lehet elérni, hogy mindig a jövőbe kell tekinteni, és hogy a minőségből nem adhatunk lejjebb. Nyilván lehetne például olcsóbb, kevésbé jó minőségű lisztet használni, de az ott szerezhető árelőny hosszú távon nem lenne kifizetődő. És hogy miben változtattunk? Egy férfi és egy női vezető közt vannak alapvető különbségek, illetve ugyanez igaz egy fiatalabb és egy idősebb generációra is…

Soós Brigitta: – … mi abszolút a digitalizáció irányát erősítjük. Nemzetközi környezetben tanultunk, egész más szemléletet képviselünk, mint édesapám, ami hatalmas előny, hiszen kikérjük az ő véleményét is dolgokról, mégiscsak 40 év tapasztalat áll a háta mögött, de hozzátesszük a mi elképzeléseinket, s ez így együtt egy elég ütős recept. Őszintén belegondolva nem hiszem, hogy külön-külön a mai világban bármelyik módszer tökéletesen megállná a helyét, de összegyúrva elég jól működik. //