Sikeres volt-e a chipsadó, avagy hogyan lehetne csökkenteni az elhízást Magyarországon?

Vitrai József népegészségügyi szakértő

Berezvai Zombor, a Corvinus Egyetem docense

A helyzet nem jobb, rosszabb és folyamatosan romlik. Ha megnézzük a számokat, láthatjuk, hogy az elhízás egyre nagyobb probléma. 2019-ben már minden harmadik magyar ember túlsúlyosnak, 24%-uk pedig elhízottnak minősült. Az elhízás magyarországi aránya meghaladta a 16%-os uniós átlagot, és még a 2014-es 21%-hoz képest is nőtt. A férfiaknál különösen aggasztó a helyzet, náluk sokkal gyorsabban nőtt az elhízottak száma.

A fiatalok sem kivételek. Sajnos a fiatalok körében is egyre gyakoribb a túlsúly és az elhízás, ráadásul az elmúlt húsz évben mindkét nem esetében jelentősen növekedtek a túlsúlyosság arányszámai. A 15 éves magyar gyerekek egynegyede küzd ezzel a problémával, ami nagyon magas arány az európai országokhoz képest.

A népegészségügyi termékadó, mint lehetséges megoldás, illetve annak problémái

A népegészségügyi termékadó (NETA) 2011-es bevezetésének egyik fő célja azon élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása volt, amelyek jelentősen hozzá tudnak járulni az elhízáshoz, ezáltal javítva a hazai népegészségügyi helyzeten. Az adó alapvetően a hozzáadott cukrot tartalmazó üdítőitalokra, csokoládékra és kekszekre, illetve a magas sótartalmú chipsekre és egyéb snackekre terjedt ki 2011-es bevezetésekor. Az adó által érintett termékkör pedig jelentősen bővült azóta.

A NETA-val, mint népegészségügyi problémák kezelésére szánt eszközzel alapvetően három fő probléma van. 

Egyrészt, az adó célzása nem volt pontos, és idővel ez még tovább is romlott. Erre példa, hogy a tej alapú hozzáadott cukrot tartalmazó italokra nem vonatkozott, miközben ezek is jelentős mennyiségű hozzáadott cukrot tartalmaznak, de szintén nem terjedt ki a zsíros, elsősorban a magas telített és transzszír tartalmú ételekre. Ezzel szemben a jelenleg hatályos szabályozás szerint NETA-t kell fizetni az olaj vagy zsír nélkül pirított olajos magokra is, amelyek fogyasztása azonban kimondottan kedvező egészségi szempontból, hiszen csökkentik a koszorúér-betegség kialakulási valószínűségét.

Másrészt, a NETA valójában csak egy tüneti kezelés, hiszen nem változtatja meg sem az élelmiszerkörnyezetet, sem a fogyasztói preferenciákat. A megemelkedő árak pedig csak időlegesen tudják visszavetni a fogyasztást, a jövedelem emelkedésével a fogyasztás újra emelkedésnek indul. Ez volt látható Magyarországon is a 2019-ben elvégzett hatásértékelés eredményei alapján, amely 2024 augusztusában jelent meg a Health Policy című szaklapban. A GfK ConsumerScan adatai alapján 2015-ben már közel annyit fogyasztottunk a NETA hatálya alá tartozó termékekből, mint az adó bevezetése előtt (2010-ben), 2018-ra pedig a legtöbb termék esetén szignifikáns növekedés látható a kiinduló értékekhez képest. A fogyasztás növekedése ráadásul – az édes kekszek kivételével – nagyobb volt, mint a többi EU-tagállam átlagában. Ezek következtében míg 2010-ben az összes FMCG költés 5,9%-át tették ki a NETA-köteles termékek, addig ez 2015-re már 6,7%-ra nőtt, 2018-ra pedig elérte a 7,4%-ot (azonos termékkört vizsgálva, az adó által érintett termékkör változására kontrollálva).

Az Eurostat PRODCOM adatai alapján pedig az is látható, hogy 2018 óta sem csökkent ezen termékek fogyasztása, még a reáljövedelem elmúlt években tapasztalt csökkenése, a kiemelkedően magas infláció, azon belül is élelmiszerinfláció hatására sem esett a fogyasztás a 2018-as értékek alá. 

Változatlan népegészségügyi közpolitikák esetén a következő években várható reáljövedelem-emelkedés hatására ezen termékek fogyasztása tovább fog növekedni, amely az elhízottak számának további növekedését eredményezheti, vagyis 2030-ra a hazai népesség elhízási szempontból még jobban eltávolodhat az Európai Unió átlagától kedvezőtlen irányba.

A fogyasztás volumenének változása néhány NETA hatálya alá tartozó terméknél az adó bevezetését követően

Harmadrészt, a NETA regresszív, jobban sújtja a szegényebb családokat és háztartásokat, akik eleve kiszolgáltatottabbak és jellemzően rosszabb az egészségi állapotuk. Mivel éppen tőlük von el arányaiban több pénzt, így esetükben az egészséges élelmiszerekre még kevesebb forrás maradhat. Emiatt kimondottan is káros lenne, ha a NETA folyamatosan emelkedne a jövedelem emelkedésével összhangban.

Rendszerszemléletű megoldási irányok

Az elhízással és más egészségproblémával összefüggésben jelenleg számos intézkedést jelenségszinten hajtanak végre (pl. felvilágosítás a magas cukortartalmú italokról, testsúlycsökkentő programok biztosítása). Ezek olyan reaktív intézkedések, amelyeket gyakran gyors megoldásnak tekintenek, ugyanakkor kevéssé változtatják meg azt az összetett rendszert, ami az elhízást okozza. Mivel a népességszintű elterjedtséget fenntartják ezek az intézkedések, ezért kevéssé csökkentik a jelenség jövőbeni megismétlődésének valószínűségét. Az erőforrások, a politika és az értékelés szempontjából valószínűleg ezeket a legkönnyebb végrehajtani, hatásuk ugyanakkor a legkisebb is.

Az elhízást generáló összetett rendszer struktúrájának szintjén az intézkedések nagyobb hatást képesek kifejteni, mivel a jövőbeni események (azaz az jelenség mintázatai) megismétlődésének valószínűségét csökkentik. Az intézkedések az adott probléma hátterében álló fizikai (azaz az épített vagy természetes infrastruktúra), kapcsolati (azaz a rendszer részei és a benne lévő szereplők közötti kapcsolatok és szabályok) és információs (azaz a rendszer részei és a benne lévő szereplők közötti információáramlás módja) struktúrák megváltoztatására irányulnak. A rendszer részei közötti olyan kapcsolatok megszakításán dolgoznak, amelyek megerősítik a probléma ismétlődését (pl. csökkentik a készételekhez való hozzáférést, vagy lehetővé teszik, hogy a sportpályákat bárki használhassa).

Az összetett rendszer kialakításában, működtetetésében résztvevők és a döntéshozók céljaira és meggyőződéseire irányuló intézkedések alapvető változásokat képesek indukálni a rendszer felépítésében és működésében, ezáltal gátolhatják a rendszer elhízást generáló működését.

Az előzőekből következően összetett társadalmi problémák esetén, mint pl. az elhízás, tartós és fenntartható változást csakis a problémákat generáló összetett rendszer alapvető módosításával érhetünk el. Ehhez a társadalmi problémát kezelni képes egyének szemléletében szükséges változást elérni.

Javaslatok közpolitikai döntéshozóknak és vállalkozásoknak

Az eddig leírtakat figyelembe véve a tüneti kezelések helyett rendszerszintű megoldások szükségesek az elhízás prevalenciájának csökkentése érdekében. A hatékony megelőzésére irányuló intézkedések és stratégiák meghatározásakor a pszichológiai, közgazdaságtani és népegészségügyi ismeretek és tudás integrációja szükséges. Ezekre néhány példa:

1. Az egészségműveltség növelését célzó oktatási anyagok bevezetése, illetve az egészséges életmódhoz szükséges készségek kialakításához szükséges feltételek biztosítása óvodától egyetemig.
2. A különféle közpolitikák (pl. népegészségügy, sportpolitika, adópolitika, agrármarketing) összehangolása az elhízás csökkentése érdekében.
3. A lakosság egészséges táplálkozását elősegítendő az élelmiszerkörnyezet átalakítása, ennek részeként például a hozzáférés javítása az ellenőrzötten károsanyagmentes zöldségekhez és gyümölcsökhöz, ezek megfizethetőségének növelése (pl. az áfaszint csökkentésével), illetve az egészségkockázatot jelentő élelmiszerekhez, italokhoz való hozzáférés korlátozása.
4. Az egészségkockázatot jelentő termékekhez (pl. dohány, alkohol, magas hozzáadott cukrot vagy transzzsírt tartalmazó élelmiszerek) és viselkedésekhez (vásárlás, fogyasztás) kötődő hirdetések jelenleginél sokkal szigorúbb szabályozása.
5. A sporttámogatások átalakítása a tömegsport, és az aktív szabadidő-eltöltés előmozdítására.

Szerzők: Berezvai Zombor, a Corvinus Egyetem docense és Vitrai József népegészségügyi szakértő, a Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület elnöke