Sajátos vacsoraélmény

Ember legyen a talpán, aki megmondja, miért állandó kihívás minden halandó számára a sötétség, amit újra és újra le kell győznie. Talán ugyanez az erő készteti a világban a vakétterem-koncepcióval újra és újra próbálkozó vállalkozókat és vendégeiket is. Utoljára júliusban nyílt ilyen, méghozzá Torontóban, O.NOIR’s néven, amelynek „hívő” tulajdonosa a hely minden részletét autentikusan építtette meg. A pincérek, akárcsak a zongorista, vakok. A látogatók az előtérben rendelhetnek, és itt kell kikapcsolniuk mobiltelefonjaikat és minden egyéb olyan eszközt, ami világíthat. Utána egymás vállára teszik a kezüket, és libasorban elindulnak a sötétségbe…Sokan nem hisznek abban, hogy egy-egy érzékük kikapcsolása hatékonyabbá teszi más érzékszerveiket, mégis érdekesnek tűnik, hogyan érzékelünk ízeket, ha nem látjuk, mit eszünk, iszunk – sokan erre az impresszióra kíváncsiak, amikor a sötétben vacsorázás mellett döntenek. Az emberek egy másik csoportja azért látogat el vakétterembe, hogy átélje a nemlátás keserű élményét. Akárhogy is, az üzleti koncepció nem túl gyakran válik be, ám ezeken a helyeken a vendégek nem csak az ételekről, de egy idő után a vak életmód nehézségeiről is kérdezgetik a pincéreket, vagyis kialakul valamiféle szolidáris közeg, ami később a látáskárosultak életét is könnyebbé teheti.
Nálunk 2002-ben nyílt meg a rövid életű Vak Elefánt, amely egy berlini üzlet mintájára készült. Feltehetően ma sem sok látó tudja, hogyan írják a húslevest braille-ul, annál is inkább, hogy egy kezünkön meg lehetne számolni azoknak az éttermeknek a számát, ahol vakírásos lapokat is tartanak étlapjukban. Pedig ezek nem is lennének drágák, és elkészítésükben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szívesen ad segítséget.