Roland Berger: A világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóinak összefogásával könnyebben elérhetővé válhat az 1,5°C-os cél

Az alkalmazott technológiától függően ennek költsége 7,5 és 10,5 ezermilliárd USD között lenne. Ezek a megállapítások a „Globális szén-dioxid-átalakítási terv” című tanulmányból derülnek ki, amelynek keretében a Roland Berger szakértői elemezték a világ 1000 legnagyobb szén-dioxid-intenzitású eszközét, és azonosították a szén-dioxid-mentesítésük lehetőségeit, valamint az ezzel járó költségeket.

A Párizsi Megállapodás betartásának és a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásának valószínűsége jelenleg mindössze 14%. A világot csak a fenntarthatósági erőfeszítések ugrásszerű fejlődése állíthatja a fenntarthatóbb jövő felé vezető útra. A Roland Berger új tanulmánya, a Global Carbon Restructuring Plan (Globális szén-dioxid-átalakítási terv) azt mutatja, hogy az ezer legnagyobb CO₂-intenzitású eszköz – többnyire erőmű vagy vas- és acélgyár – szén-dioxid-mentesítésével drasztikusan javulhatnak ezek az esélyek – a tulajdonosok számára megfizethető áron.

„A 1,5°C-os célkitűzés eléréséhez a világnak 2030-ig 24 gigatonnával kell csökkentenie éves CO₂-kibocsátását. A legnagyobb kibocsátású 1000 ipari eszköz együttesen évi 8 gigatonnát bocsát ki, ami a szükséges kibocsátáscsökkentés egyharmada”

– mondta Schannen Frigyes, a Roland Berger partnere.

 „Mindössze 40 vállalat birtokolja azokat az eszközöket, amelyek ennek több mint felét termelik, és 160 vállalat felelős a 8 gigatonna 80%-áért. Ez jól mutatja, hogy milyen hatalmas éghajlatvédelmi potenciál rejlik egy összehangolt fellépésben, amely e nagy kibocsátók szén-dioxid-mentesítésére irányul.”

A Roland Berger szakértőinek elemzése szerint az ezer legnagyobb eszközből származó kibocsátások több mint háromnegyedét (77%) az energiaágazat, 18%-át a vas- és acélipar, 3,5%-át pedig az olaj- és gázágazat termeli. Regionális szempontból a legtöbb eszköz Kínában (54%) és Indiában (13%) található, majd az Egyesült Államok (10%) és Európa (3%) következik. A régiók közötti egyenlőtlen eloszlás azt jelenti, hogy a szén-dioxid-mentesítés költségei nagyon eltérő módon érintik az országokat: Kínának és Indiának például a GDP-jük 18%-a és 30%-a között kellene költenie, míg az Egyesült Államoknak és Európának csupán GDP-jük 2%-a és 5%-a között.

Az eszközök szén-dioxid-mentesítésére különböző technológiai megoldásokat lehet alkalmazni. Ezek a megújuló energiára, atomenergiára vagy földgázra való átállástól a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) alkalmazásáig terjednek. A teljes dekarbonizáció költségei a választott dekarbonizációs megoldástól függően változnak. A 2025 és 2050 közötti időszakban a nukleáris energia és a CSS a legdrágább lehetőségek, egyenként mintegy 10,5 billió USD értékben. Ezeket követi a gáz 10,3 billió USD-vel. A megújuló energiaforrások jelentik a legolcsóbb megoldást 7,5 billió USD-vel. A 26 évre elosztva az éves költségek 0,3-0,4 billió USD-t tennének ki. Összehasonlításképpen ez a világ összes 2021-es kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásának (2,3 billió USD) kevesebb mint 20%-át tenné ki.

Nem a költség az egyetlen tényező, amelyet figyelembe kell venni: az eszköztulajdonosoknak olyan dekarbonizációs megoldásokra van szükségük, amellyel elegendő és biztonságos energiaellátást biztosítanak, és nyereségesek maradnak. A megújuló energiaforrások, az atomenergia és a gáz mind megfelelnek a követelményeknek. A CCS-hez azonban szélesebb körben bevezetett, megfelelő árszintű szén-dioxid-árképzési rendszerre van szükség, mielőtt nyereségessé válna.

Az alternatívák mindegyike több akadállyal néz szembe. A gáz csak átmeneti megoldást jelent, míg a nukleáris energia a legtöbb régióban további finanszírozást igényelne. A CCS-nek minden régióban még mindig jelentős jövedelmezőségi akadályokba ütközik a szén-dioxid elégtelen árazása miatt.

A tanulmány a dekarbonizációs megoldások finanszírozhatóságát is elemzi. Globális szinten az ezer legnagyobb eszköz tulajdonosai rendelkeznek elegendő mozgástérrel a gáz és a CCS beruházási költségeinek finanszírozására, de a megújuló energiaforrásokra és a nukleáris energiára nem. Egyes régiók erősebb helyzetben vannak, mint mások, Kína és India mind a négy megoldás esetében komoly pénzügyi kihívásokkal néz szembe.

„A szén-dioxid-mentesítéshez nem létezik egységes megközelítés. Mindazonáltal megállapításaink egyértelműen azt mutatják, hogy a megújuló energiaforrások jelenleg a leginkább megfelelő megoldást jelentik a villamosenergia-ágazat számos eszköze számára. Ezek a legalacsonyabb összköltség mellett képesek a CO₂-kibocsátás teljes megszüntetésére, és a legtöbb régióban a meglévő forrásokból könnyen finanszírozhatók.” – fejti ki Schannen Frigyes.

A környezetbarát termelésre való átállás iránti elkötelezettség ágazatonként és régiónként eltérő. A tanulmányban azonosított villamosenergia-ipari eszközök mindössze 11%-ára léteznek már szén-dioxid-mentesítési tervek. A legnagyobb előrelépést Európa mutatja, ahol az elemzett villamosenergia-ipari eszközök felének van terve, az Egyesült Államokban pedig az eszközök harmadánál (29%) létezik terv. A nem villamosenergia-ipari eszközök közül a legaktívabbak az olaj- és gázipari vállalatok, valamint a vas- és acélipari vállalatok.

„A tanulmány egyértelműen kimutatta, hogy a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók egy kiválasztott csoportjának szén-dioxid-mentessé tétele jelentősen hozzájárulna az éghajlatváltozás kezeléséhez. Ez azonban nem könnyű. A számos technológiai és pénzügyi kihívás leküzdése a régiók, kormányok, vállalatok és finanszírozók közötti együttműködés új formáját igényli. Úgy véljük, hogy a globális szén-dioxid-szerkezetátalakítási tervben felvázolt lépések együttes elfogadása jelentős előrelépést jelent a helyes irányba.” – mondta el Schannen Frigyes.