Randstad HR Trends: a csendes racionalizálás éve

A cikk a Trade magazin 2026/04. lapszámában olvasható.

A Randstad HR Trends kutatás szerint a cégek 44%-a számít árbevétel-bővülésre, miközben 10% visszaeséssel számol. A 2025-ös tapasztalat ugyanakkor óvatosságra int: a prognózisoknál több vállalat szembesült tényleges csökkenéssel, ami visszafogta a kockázatvállalási hajlandóságot.

Baja Sándor
ügyvezető igazgató
Randstad

Baja Sándor szerint a növekedést várók döntő többsége 4–10% közötti árbevétel-emelkedéssel kalkulál, vagyis mérsékelt, kontrollált bővülésben gondolkodik. Az FMCG-szektor továbbra is a legbizakodóbbak közé tartozik: a kutatás szerint az iparági szereplők 69%-a számít árbevétel-növekedésre 2026-ban – ez elmarad a tavalyi 75%-os várakozástól, de továbbra is magas arány. Az optimizmus ugyanakkor nem párosul expanziós lendülettel: a vállalatok inkább újraszámolnak, a fókusz a működés stabilizálásán van.

A csendes racionalizálás éve

A létszámtervek visszafogottabb képet mutatnak. A kutatás szerint 2026-ban a vállalatok 26%-a tervez bővítést, 12% leépítéssel számol, további 17% pedig nem pótolja automatikusan a távozó munkavállalókat. Baja Sándor ezt „csendes racionalizálásként” írta le: a cégek nem látványos leépítésekkel reagálnak, hanem finomhangolnak – ha valaki kilép, nem biztos, hogy érkezik helyette új kolléga. A növekedés így nem headcountban, hanem hatékonyságban jelenik meg.

A 2025-ös tapasztalatok is ezt a fordulatot erősítik: több vállalat csökkentette létszámát, mint amennyi növelte. Az FMCG-ben a kettősség különösen látványos: miközben az árbevételi kilátások kedvezőek, a létszámbővítési szándék visszafogott. A szereplők nem a növekedési hullámra készülnek, hanem a költségszint tartós beépülésére: a bérnyomás és a működési költségek mellett a menedzsment kérdése sokszor az, hogyan lehet ugyanazzal a csapattal többet kihozni. Az előrehozott toborzás – amikor a cégek a várható fluktuációra is „előre” felvettek – ritkább; a hangsúly a stabilizáláson és a belső átszervezéseken van.

Sok cégnél ez a műszakszervezés, a kiszervezési döntések és a termelékenységi elvárások újratárgyalását jelenti, miközben a csúcsterhelések kezelésére a rugalmas kapacitás – részmunkaidő, diákmunkás, kölcsönzés – felértékelődik.

Amit mindenki keres – és amit már nem

A létszám összességében nem nő, de a keresett kompetenciák látványosan átrendeződnek. A kutatás szerint 2026-ban az IT- és mérnöki pozíciók iránti kereslet nő, miközben a termelési, logisztikai és ügyfélszolgálati munkakörök iránti igény visszaesik. Baja Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez nem ciklikus kilengés, hanem szerkezeti elmozdulás: a digitális és elemzői kompetenciák felértékelődnek, az automatizálható területeken csökken a toborzási aktivitás, és apadnak a junior belépő pozíciók.

Az FMCG-ben a klasszikus operatív területek – gyártás, raktározás, logisztika – továbbra is meghatározóak, de a vállalatok egyre inkább adatvezérelt döntéshozatalban, automatizált folyamatokban és supply chain-optimalizálásban keresik a versenyelőnyt. Érdemi elmozdulás látszik a támogató funkciók terén is: a digitális kompetenciák iránti kereslet nő, miközben a hagyományos marketing- és adminisztratív pozíciók súlya csökken. A szervezetek nem általános létszámbővítésben, hanem célzott kompetenciapótlásban gondolkodnak.

Irreális bérigények és eltűnő pályakezdők

A toborzás legnagyobb akadálya 2026-ban is az irreális fizetési elvárás: a kutatás szerint a vállalatok 89%-a jelölte meg ezt első számú problémaként. Baja Sándor szerint a bértárgyalások sokszor „színházként” működnek: a jelöltek magas számot mondanak, a cégek visszajelzést adnak, a realitás pedig valahol középen alakul ki. A feszültséget erősíti, hogy miközben a vállalatok többsége mérsékelt, 4–10% közötti árbevétel-növekedéssel számol, a fizikai dolgozók egy része 15–20% feletti béremelést tart indokoltnak.

A háttérben demográfiai és piaci folyamatok állnak: csökken a pályakezdő korosztály, nő az idősebb – jellemzően magasabb bérszintű – munkavállalók aránya, a korábbi évek munkahelyváltási hulláma pedig felfelé tolta az elvárásokat. Közben a toborzási piac másik oldala is átalakult: a gyorsan betanítható belépő pozíciók száma csökken, a vállalatok inkább kész kompetenciát keresnek. A nyelvtudás és a digitális készségek továbbra is szűk keresztmetszetet jelentenek, miközben a rugalmas munkavégzés iránti igény is beépült az elvárások közé.

Az FMCG-szektor továbbra is a legoptimistábbak között: a Randstad HR Trends kutatás szerint a válaszadók 69%-a számít árbevétel-növekedésre 2026-ban, miközben az iparágban a stabil működésre törekvés
és a költségkontroll egyszerre marad meghatározó

Mindenki emel – csak nem annyit

A vállalatok túlnyomó többsége 2026-ban is tervez béremelést: a kutatás szerint 97% számol fizetésemeléssel, jellemzően egy lépésben. A mérték azonban mérséklődik: a 4–8% közötti sáv dominál, a két számjegyű, általános bérrendezések ritkábbá válnak. A tavalyi év tényszámai már jelezték a fordulatot: a cégek többsége a középső kategóriában emelt, miközben a visszafogott árbevételi kilátások és a költségoldali nyomás szűkítették a mozgásteret.

Különösen érzékeny ez azokban az iparágakban, ahol a működés nagy arányban fizikai munkakörökre épül: a minimálbér és a garantált bérminimum emelése az elmúlt években közvetlen költségnyomást jelentett. Baja Sándor szerint miközben a vállalatok mérsékelt bevételnövekedéssel számolnak, a munkavállalói elvárások gyakran gyorsabb bérfelzárkózást tükröznek. A különbség nem pusztán tárgyalási kérdés: az árrésekre és a költségszerkezetre érzékeny szektorokban a béremelés közvetlenül üzleti döntéssé válik.

A cégek ezért egyre ritkábban emelnek „mindenkinek ugyanannyit” alapon: a kritikus frontvonalas pozíciók, a hiányszakmák és a kulcsemberek célzott megtartása előrébb kerül, miközben a többi területen inkább a sávok és a teljesítménykeretek finomhangolása látszik.

AI, demográfia és külföldi munkaerő

A rövid távú létszámvisszafogás mögött hosszabb távú kényszerek rajzolódnak ki. A vállalatok egyre inkább technológiai és szerkezeti válaszokat keresnek: a kutatás szerint 2026-ban már a cégek 37%-a aktívan támogatja és bővíti a mesterséges intelligencia alkalmazását. Baja Sándor szerint az automatizáció és az AI nem elsősorban létszámkiváltás, hanem hatékonysági eszköz: a kérdés az, hogyan lehet a rendelkezésre álló erőforrást magasabb hozzáadott értékű feladatokra átcsoportosítani.

Mindeközben a demográfiai trendek nem kedveznek a munkaerő-kínálat bővülésének. A pályakezdő korosztály létszáma csökken, az idősebb munkavállalók aránya nő, ami tartós nyomást helyez a munkaerőpiacra. Ebben a helyzetben a külföldi munkaerő kérdése is napirenden marad: Baja Sándor régiós példákkal illusztrálta, hogy egyes országokban a harmadik országból érkező munkavállalók már a működés stabilitásának feltételévé váltak.

A 2026-os év így inkább az új egyensúly kialakításának időszaka: mérsékelt növekedési pálya, fegyelmezett headcount-politika és célzott tudásbefektetés mellett.