Prohászka Andrea: „Az egész családnak meg kellett tanulnia különböző szerepekben működni” – Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

– A cégetek egy családi vállalkozás, amely eredetileg fagylaltporkészítéssel indult. Ma azonban már mintegy 2200-féle terméketek van: mindenféle por vagy étrend-kiegészítő.

Prohászka Andrea, a Tutti Kft. ügyvezető igazgatója

– Igen, mi mindent, amit porból össze lehet rakni – cukrászipari vagy éppen kényelmi termékek, italok, de akár táplálékkiegészítők –, meg tudunk csinálni.

– Rengeteg cikk születik arról, hogy a porok mennyire ártalmasak, és nem is lehet igazán tudni, tulajdonképpen mi is az, amit por formájában beviszünk a szervezetünkbe. Ti szembesültök ezzel?

– Abszolút, de ez az attitűd 5-10 éve még sokkal élesebb volt, sok volt a mondhatni bulvárcikkek alapján felkapott előítélet. Igyekszünk ez ellen tenni – elmondani azt, hogy éppen a por az, amibe például nem kell tartósítószer, mert nincs benne nedvesség, ezáltal nem indulnak be azok a mikrobiológiai folyamatok, amiért tartósítószer kellene bele; vagy hogy egy E-szám sem feltétlenül ördögtől való, hiszen a C-vitaminnak is van E-száma. Ahhoz, hogy ne legyenek egy termékben adalékanyagok, a gyártónak nagyon oda kell figyelnie.

– Mit látsz, mi minden fog még felkerülni azokra az élelmiszer-csomagoláson elhelyezett kis címkékre, amelyekről tájékozódni próbálunk?

– Most az a trend, hogy minél kevesebb információ legyen rajta – nagyon népszerű a clean labelling, azaz, hogy a címke a fogyasztó számára átlátható és érthető legyen, minél kevesebb összetevőből álljon a termék, illetve feleslegesen ne kerüljön bele semmilyen adalékanyag. Szerintem ez a jövőben is így lesz. Mindig lesznek új alapanyagok és trendek, mindig fejlesztenek ki új anyagokat, és fedeznek fel új növényi kivonatot, hatóanyagot. Nagyon sok innovatív dolog van, mi pedig mindig azt próbáljuk lekövetni, ami a piacon eladható.

– Lekövetitek, vagy van bennetek olyan szándék is, hogy ti diktáljátok a trendeket?

– Szeretném azt mondani, hogy mi hozzuk létre a trendeket, de ehhez kicsik vagyunk. Vannak innovatív ötleteink, de nagyon sok esetben külföldről hozzuk azokat, vagy a partnereink állnak elő saját ötletekkel. Nagyon nyitott szemmel járunk, rengeteg anyagot próbálunk ki, és azt gyártjuk, amire a legnagyobb az igény.

– Milyen trendeket láttok ti most?

– Nagyon sok – sokszor egymásnak ellentmondó – trend van jelenleg. Az én egyik kedvencem a funkcionális élelmiszerek előretörése. Az egykori C-vitaminnal dúsított jegestea-italportól mára eljutottunk oda, hogy kapni lehet proteinnel, kollagénnel vagy bármi mással dúsított üdítőitalt, joghurtot stb. Azt gondolom, hogy ez a trend egyre erősebb lesz, ahogy a fogyasztók is egyre tájékozottabbak – az internetnek köszönhetően –, felkapnak trendeket vagy éppen hatóanyagokat, és ezeket a termékekben is keresik.

A fenntarthatósági szempontok is egyre fontosabbak. Ám míg nagyon kedveltek az egyadagos kényelmi termékek, közben elvárás, hogy spóroljunk a csomagolóanyaggal, például nagyobb kiszerelésméretek révén. Ezek a követelmények meglehetősen ellentmondanak egymásnak.

– Mi az, amivel szerinted az élelmiszeripar kihívásként szembesülni fog az elkövetkező időszakban?

– Kihívásban már volt részünk az elmúlt időszakban, nem is kevésben. A fogyasztó csak annyit látott, hogy rettenetesen megdrágultak az élelmiszerek, mi pedig ugyanezt láttuk az alapanyagok esetében. A mindenki által használt kakaópor tőzsdei ára például a négyszeresére emelkedett, és per pillanat egy kamionnyi kakaó 100 millió forint értéket képvisel. De ugyanez a tendencia a kávénál, és számos másik alapanyagnál is.

Nehezíti a dolgunkat az is, hogy rettenetesen elértéktelenedtek a bérek. Folyamatosan emelnünk kell, de még így sem feltétlenül tudjuk tartani az inflációval a tempót.

A gazdasági környezet sem éppen ideális. A fogyasztói bizalom nagyon-nagyon mélyen van, és nem akar erről a mélypontról elmozdulni.

Ez most egy nehezebb időszak, amelyben kitartónak kell lennie a gyártóknak, esetleg azt is bevállalva, hogy kisebb profittal, vagy éppen profit nélkül értékesítenek, mert némely szegmensben most csak így lehet eladni.

„Tudatosan figyelek én magam is arra, hogy a kollégáim esetében is teret engedjek a hibázásnak – még ha ennek hazánkban nincs is igazán kultúrája”

– Szerinted a rovarfehérje-gyártás be fog egyszer csak indulni?

– Abszolút. Az Unióban már három, rovarból származó fehérje engedélyezett, de egyelőre nagyon nagy az elutasítottsága az emberek körében. Én azt gondolom, az elfogadottság akkor érkezik majd meg, amikor a húsfogyasztás egyrészt a drágasága, másrészt fenntarthatósági okok miatt elkezd háttérbe szorulni.

Fontos az is, hogy az ipar képes legyen a rovarokat olyannyira feldolgozni, hogy azoknak az íze neutrális legyen. Ipari léptékű gyártás még nincs, de kisebb manufaktúrák már tudnak semleges ízű porokat előállítani.

– 2019-ben kerültél a cégetek élére, apukádtól átvéve a stafétabotot. Lesz még generációváltás ebben a cégben?

– Nagyon remélem. Bár a statisztikák nagyon ijesztőek, nagyon remélem, hogy a két testvéremmel együtt összesen hét gyerekünk között lesz olyan – nem is egy –, aki ebben a cégben szeretne dolgozni.

– Hogyan hat egy generációváltás a családi dinamikára?

– Ez nagyon vékony jég, óvatosan kell rajta táncolni. Hiszem, hogy mindig a család az első – akármilyen konfliktusunk van, mindig azt kell szem előtt tartanuk, hogy mi elsősorban egy család vagyunk. Ez néha nagyon nehéz. Én sem akartam soha az apámmal küzdeni, de szükség volt erre azért, hogy ő hátra lépjen, én pedig előre léphessek.

Az egész családnak meg kellett tanulnia különböző szerepekben működni, tulajdonosként a cégben viselkedni. Én megkértem valakit, aki ehhez ért, hogy segítsen nekünk a tulajdonosi szerepben létezni. Noha egy-egy helyzetben még nem mindig találjuk el pontosan, „melyik kalapot kell a fejünkre tenni”, de legalább már próbálkozunk.

– Vezetőként már mindenben teljesen határozott vagy, vagy még ott is azt érzed, hogy néha próbálkozni kell?

– Olyan jó lenne azt mondani, hogy mindig nagyon határozott vagyok, és tudom, hogyan kell dönteni, vagy, hogy jól döntök, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Rengeteg bizonytalanság van bennem is. Viszont mindig voltak körülöttem olyan segítők, akik fogták a kezemet, vagy tanácsot adtak, még ha ezeket nem is mindig fogadtam meg. Az apámmal is abból adódott a legtöbb konfliktus, hogy nem engedett hibázni. Pedig szerintem nagyon sok hiba árán tanul az ember, ezt nem lehet megúszni. Tudatosan figyelek én magam is arra, hogy a kollégáim esetében is teret engedjek a hibázásnak – még ha ennek hazánkban nincs is igazán kultúrája. A lényeg, hogy kétszer ne kövessük el ugyanazt a hibát, illetve a hibákból tanuljunk.

– Látsz különbséget a női vezetői lét és a vezetői lét között?

– Igen is, és nem is. Én vezetőként soha nem tapasztaltam annak a hátrányát, hogy nő vagyok. Nyilván egy kicsit másként gondolkodunk, és sokan azt mondják, hogy mi inkább hozunk döntést emocionális alapon, de a férfiak döntéseinek 99%-a szintén emocionális, hiába próbáljuk azt a racionalitásba burkolni. Legfeljebb mi, nők, gyakrabban felvállaljuk, hogy sokszor döntünk érzelmi alapon.

Kevés a női vezető, aminek az okát mindig is próbáltam megfejteni. Rájöttem, hogy sokkal bátrabbnak kell lennünk, bele kell állnunk helyzetekbe. Missziónak tekintem a nők e téren történő bátorítását, és annak tudatosítását, hogy semmi rossz nem sülhet ki abból, ha kipróbálják magukat.

– Hogy fog kinézni egy átlagos csütörtököd 2040-ben?

– A cégtől kicsit visszavonulva, de még nagyon aktív életet szeretnék élni, és nagyon örülnék, ha azt látnám, hogy a gyerekek dolgoznak benne. Azt el tudom képzelni, hogy a cég kommunikációs vagy PR-vezetője vagyok, akinek az a dolga, hogy kapcsolatot épít, és ezzel segíti a cég működését