Pozitív válaszok

New Yorkban és Londonban ugyanattól félnek az étteremtulajdonosok, mint Budapesten: túlélik-e a recessziós időket. Mivel Torkos Csütörtökök tőlünk nyugatra nincsenek, a vendéglátósok más megoldásokat keresnek a problémáik megoldására.Nemrégiben New Yorkban egy szakmai konferencián hangzott el a jelképes útmutatás: a vendéget a legjobb barátként kell fogadni! Nos, a vendéglátósok egy ideje maguktól is ennek az elvnek az alapján dolgoznak. A nagyváros lakói kitüntetett figyelmet érzékelhetnek már az helyfoglaláskor is, a felszolgálás pedig az eddig megszokottnál is jóval figyelmesebb. A legfrekventáltabb, legelegánsabb éttermek sem próbálják már a nehezen elérhetőség látszatát kelteni, és keresik a lehetőséget, hogy előnyös ajánlatokkal csalogathassák be a vendégeket. Erre talán nem is kell szemléletesebb bizonyíték, mint a három New-York-i mesterszakács reklámfotója (a fotón a jobb oldalon Jean-Georges Vongerichten), s az általuk tartott reklámtáblák feliratai: „Van egy asztalunk Önnek”, „A legkedvesebb pincérek a városban”, „Nem fogja elhinni, olyan jó az ajánlatunk”.
Az angol megközelítés is a vendégre koncentrál, de itt nagyobb hangsúlyt fektetnek a mostaninál kissé puritánabb ételkészítési módszerekre. Egy londoni étteremkritikus, Richard Vines jó nevű séfek – köztük Tom Aikens és Antonin Bonnet – véleményét gyűjtötte össze egy februári cikkében, amely szerint a szakma tisztában van azzal, hogy a vendégek minden fillérre vigyáznak, ha étterembe mennek. Nem „túlszofisztikált” ételekre vágynak, hanem egyszerű főzésre jó minőségű alapanyagokból, valamint igen „óvatosan” megállapított árakra. Jót kell adni, cicomázás nélkül, nem túl drágán… Egyszerű, ugye?