Magazin: Párhuzamos világok – Oláh Roland Budapesten mesélt New Yorki örömeiről és csalódásairól

2009-től két évig kísértük figyelemmel az akkor zöldkártyával New Yorkba költöző magyar szakács, Oláh Roland beilleszkedését új környezetébe. A fiatal séf
22 folytatásban osztotta meg velünk nagyon is emberi élményeit, küzdelmeinek részleteit. Nyár végén, legutóbbi hazalátogatásakor arra kértük, mondja el olvasóinknak, mivel foglalkozik mostanában, mik a tervei, hogyan látja a hazai vendéglátás mai helyzetét
az óceánon túlról.

Újra itthon, ha csak pár napra is! Pont, amikor a nyaralást terveztük, valamilyen oknál fogva nagyon előnyös repülőjegyárakkal voltak tele a légitársaságok ajánlatai, és a „korlátlan” lehetőségek közül a család minden tagja a magyarországi utat választotta.

Meglepetést terveztem, senki nem tudott hazaérkezésünkről. Volt is sírás-rívás! Nem csináltunk semmilyen programot, csak a rokonokat látogattuk meg, így hát egy hétnapos evés-ivás lett a szabadságból. Jó volt otthon, jó volt látni a családot. Utána viszont azonnal vissza a szokásos kerékvágásba! A feleségem, Judit, egy óvodában dolgozik, a lányom pedig már ötödikes!

Én még mindig a Martel konyháját vezetem, immár hatodik éve – első élményeimet még a Trade magazin olvasóival is megosztottam az első tengerentúlon tett lépéseimről szóló cikksorozat utolsó részeiben.

Életemben nem dolgoztam még ilyen sokáig egy helyen. Jól érzem magam, de természetesen vannak nehezebb periódusok is. Sajnos még nincs tulajdonrészem az étteremben, de bízom benne, hogy a sok munka valamikor meg fogja hozni a gyümölcsét. Remélem, egyszer kinyithatom majd a saját éttermem ajtaját. Ez a célom már nagyon régóta, egyszer el kell jönnie ennek a napnak is. Nem az a típus vagyok, aki feladja.

Olvasom rendszeresen az otthoni híreket. Széll Tomi nagyon komolyan odapirított a Bocuse d’Oron, de abban is biztos vagyok, hogy ehhez nagyon komoly csapatmunka kellett. A komoly eredmény arra is rámutat, hogy mennyi tehetséges ember van ebben a kis országban. Aki akarja a sikert, az bármit elérhet, csak mint mindenhol, rengeteget kell érte melózni.

Hogy itthonról sok szakács megy ki külföldre dolgozni, annak rengeteg összetevője van. Sokat hallom például, hogy panaszkodnak az otthoni szakácsoktatásra. Szerintem a legnagyobb baj a hozzáállással van, meg az akarással. A gyerekeknek kellene nagyon akarniuk, hogy szakácsok lehessenek. Be kellene zárni az iskolák nagy részét, hármat-négyet nagyon komolyan továbbfejleszteni, és csak olyan srácokkal foglalkozni, akiken látszik az, hogy ezt a szakmát akarják csinálni. Emlékszem, ahová én iskolába jártam, tizenötszörös volt a túljelentkezés, és amikor felvettek valakit abba, akkor annak igazán lehetett örülni, annak volt súlya. Felhígult ez a rendszer, és, ha lenne is jó tankönyv, önmagában sajnos az sem tudna még megváltoztatni semmit. A tanároknak tudniuk kell motiválni a gyerekeket, a gyerekeknek meg akarniuk kell – mindez most hiányzik.

Milyen szintű a mostani tudásom? Az biztos, hogy jobban főzök, mint amikor eljöttem a Cafe Erté-ből. Sokat tanultam, és rá kellett jönnöm, hogy amikor otthon azt gondoltam, jó vagyok, akaratlanul is becsaptam magam. Amikor kijöttem ide, és elkezdtem dolgozni a Danielnél, rendesen helyre tettek. Nehéz volt szembenézni a dologgal, de jó, hogy ezt is megtapasztaltam. Nem szégyellem bevallani, hogy 32 évesen is volt mit bőven tanulni a Danielben – és mi lett volna, ha maradhattam volna még ott!

Minden nehézség mellett is csak azt javaslom mindenkinek, hogy ha teheti, menjen és lásson világot – és itt valójában nem is csak a szakácsokra gondolok. Más kultúrákat látni, nyelvet tanulni, barátságokat kötni – ez az, ami biztosan megmarad az embernek.

Örülök, hogy családommal belevágtunk ebbe a kalandba. Boldog vagyok, hogy idáig jutottam. Kinyílt a világ előttem, és most úgy érzem, megálltam a helyemet. Sokat változtam, és remélem, javamra. Talán fel is nőttem ez alatt az idő alatt. Rendkívüli emberekkel dolgozhattam a világ sok részéről. Mára csak megerősödött bennem: rettenetesen kell akarni és keményen melózni, és akkor megjöhet, aminek meg kell jönnie.