Pajzs a résen

Szerző: szekacs.tibor Dátum: 2025. 04. 07. 10:47

Normál, kiszámítható piaci környezetben a kereslet és kínálat kapcsolata határozza meg az árakat. Az utóbbi öt évben sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy külső és részben belső tényezők jelentős mértékben befolyásolják az ellátási láncokat, azok hatékonyságát, a termékek elérhetőségét, a gyártás és értékesítés költségszerkezetét. Mindez az elmúlt években nemcsak idehaza, de világszinten is inflációs csúcsokban mutatta meg negatív hatását.

A cikk a Trade magazin 2025/4. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Székács Tibor
elnök
Lánchíd Klub

Ilyen helyzetben hazánkban, főként a fogyasztói kosárösszetétel miatt, a nyugat-európainál jóval nagyobb mértékben kerülnek fókuszba az élelmiszerek, azok inflációja és árképzése, hisz a háztartások költéseiben a napi fogyasztási cikkek részesedése a hazai jövedelmi viszonyokból adódóan is relatív magas.

A korábbi magas élelmiszer-inflációra válaszként adott ársapka-szabályozás, azon túlmenően, hogy nem bizonyult a legeredményesebb eszköznek, egyúttal megmutatta az intézkedés által generált negatív hatásokat, az ellátási nehézségeket, a fogyási adatok választékon belüli torzulásait, vagy akár a szabályozás által nem érintett termékkategóriák átlagon felüli áremelkedését, amivel az érintett cégek próbálták kompenzálni veszteségeiket.

A kivezetés után az ársapkák hatásával, működési mechanizmusával kapcsolatos vegyes tapasztalatok ellenére 2025. március 17-én mégis egy hasonló szabályozás lépett életbe, az árrésstop, és tart előreláthatólag május 31-ig.

Költségviselője az értékláncon belüli arányos teherviselés helyett annak egyetlen szereplője, az élelmiszer-kiskereskedő, akinek a különadó terhein túl, mostantól az ezen termékeken keletkező veszteségeket is finanszíroznia kell.

Melyek a 30 termékkört és azokban mintegy 1000 terméket érintő intézkedés hatásai?

A fogyasztó számára rövid távon pozitív, hiszen az árak jelentős része a bevezetés után érzékelhetően csökken.

A kiskereskedők számára pénzügyileg fájdalmas, a kisebb, főként hazai tulajdonú vállalkozások számára, az árrésveszteség és/vagy a forgalom-elterelődése okán, akár végzetes is lehet.

A központilag meghatározott, mesterséges szinten tartott árazás terhei ugyanakkor előbb vagy utóbb, de mindenképp a fogyasztók fejére hullanak újra, mindez csak idő kérdése.

A felállított modell hosszú távon nem fenntartható, a mostani intézkedésekkel májusig tekintünk előre, de alig három hónap alatt a háztartásoknak nem lesz több bevétele, várhatóan a külső tényezők (árfolyam, vámháború, energiaárak stb.) alakulása sem vesz látványos pozitív fordulatot. Ami marad, az a bizonytalanság és a hogyan tovább kérdése.

Meggyőződésem, hogy a magyar családok vásárlóerejének védelmében valóban fenntartható, minden fél érdekeit szem előtt tartó megoldások kidolgozása csakis szakmai párbeszéden alapuló, a szövetségek, szervezetek, érdekképviseletek bevonásával készülő akciótervekkel lehetséges. Az elmúlt hetek, napok nyilatkozatai alapján a nyitottság erre a szakma oldaláról meg van. //