Óvakodj a törpétől!

Ezzel a címmel futott a 80-as években egy krimi-vígjáték, amelyben a Goldie Hawn játszotta főhősnő egy félreértésből kifolyólag bérgyilkost látott minden ismeretlen, mélynövésű egyénben. (És ennek egy ártatlan, törpe házaló ügynök itta meg a levét.)Azokat az értékesítőket, akik saját szakmai képtelenségük miatt nem tudnak eladni, viszont folyton azzal a kifogással élnek, hogy ez csak amiatt van, mert a konkurencia olcsóbb, valamiért törpéknek hívom magamban, és óvakodom tőlük. Eszem ágában sincs az árak és az árazás jelentőségét vitatni, de azért az mégiscsak kellemetlen, hogy a szakmához nem is konyító emberek járassák le a valódi kereskedők rangját. Idejük nagy részét arra fordítják, hogy vadásszák az olcsóbb konkurens árakat. Így van mit megmutatni a főnöknek, amikor az számon kéri tőlük a gyenge időszakos produkciót. Az „okos” főnök persze nem kérdez vissza, helyette az asztalra csap, és általános árakciót hirdet. És még csak nem is sejti, hogy a következő időszakban csupán annyival fog többet kiszállítani, amennyit az árakció végével riogatott kiskereskedő betárol. Hisz az értékesítői nem lesznek szakmailag jobbak.
Persze ezt követően jönnek a nehéz napok, a betárolt mennyiséget el is kell valamikor adni, de addigra már barátaink újra gyűjtik a „minden kétséget kizáró” bizonyítékaikat az újabb szörnyű árhátrányról. És kezdődik minden elölről, csak rossz esetben a korábbinál még alacsonyabb szinten. Így felbecsülhetetlen pénzeket lehet kihúzni a szállítócégek, a kiskereskedők és az állam zsebéből (mivel olcsóbb terméknek az áfája is kisebb).
Nem mondom, hogy vezetőként nem estem már bele ebbe a csapdába, de azért igyekszem óvakodni a törpéktől. És – engedelmükkel – erre biztatnék másokat is!