Öt gyertya

Magyarország ünnepelt. Május elején az Európai Unióba lépés ötödik esztendejét. Ennek az első öt uniós évnek élelmiszermérlege pozitív, de az is igaz, hogy a csatlakozás előtt sokkal többet vártunk. Mégis, a XXI. század Európájában Magyarország számára kényelmesebb a közös európai utat járni.A határok teljes megnyitása után hamar kiderült, hogy az élelmiszeripart váratlanul érte a beáramló import mennyisége. A csatlakozás előtti, liberális importszabályozási időszakban a hazai élelmiszerboltok polcain tíz százaléknál kevesebb volt a külföldi termék, mára ez az arány átlagosan a 30 százalékot közelíti.
A csatlakozással a magyar élelmiszer-gazdaság a korábbitól lényegesen eltérő feltételrendszerbe került. Az egységes belső piacon kellett versenyeznie azon tagállamokkal, amelyek évtizedekig a versenyfeltételek alakítói és haszonélvezői voltak. 2004-ben és 2005-ben a gabonatermelés évente a rekordközeli 16 millió tonnát érte el, az árak visszaestek, jelentős mennyiségek értékesítése nehézségbe ütközött. A gabonaintervenció hirtelen realitássá vált. Az intervenciós vásárlás két év alatt összesen 8,6 millió tonnát tett ki! Ez óriási raktárépítést igényelt, ami az AVOP- (Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, 2004–2006) források jelentős részét lekötötte.
A piacok mindkét irányba történő teljes megnyitása az első két évben az agrárkereskedelmi mérleg romlását eredményezte. Agrárgazdaságunk ugyan a csatlakozást követően is meg tudta őrizni pozitív külkereskedelmi szaldóját, de miközben a kivitelünk is növekedett, a behozatal annál jóval nagyobb arányban. Az egységes belső piacon, az intervencióval támogatott gabonaárak és az alacsony szintű marketingtevékenység mellett élesen kijöttek a sertés- és baromfiágazat versenyképességi problémái, de a zöldség-gyümölcs termelésnél is csak a vártnál lassabban jelentkeztek a kedvező hatások. Ebben az időszakban a növénytermesztés és állattenyésztés bruttó kibocsátáson belüli aránya eltolódott a növénytermesztés javára. Az agrárkormányzat eddig ígéreteiben többször is hangoztatta a termelési irány megfordítását. Kérdés marad azonban, mi lenne a sok állattal, mert a feldolgozók száma erősen megcsappant, ráadásul egyelőre gyakran olcsóbb az unión belülről, más államokból beszerezni a húst, amiből azután itthon készül szalámi, kolbász, vagy párizsi.
A hazai piacon a termelők pozícióit kedvezőtlenül érintette a feldolgozóipar és különösen a kiskereskedelem koncentráltsága, a külföldi tőke dominanciája. A kiskereskedelmi hálózatok a fogyasztókért folytatott verseny érdekében egyre kegyetlenebb feltételeket diktáltak beszállítóiknak, amit a magyar termelők és feldolgozóüzemek gyakran nem bírtak. A kiskereskedelemben gyors ütemben növekedett a – gyakran gyenge minőségű, de olcsó árfekvésű – külföldi termékek aránya.
Kiemelt erőfeszítéseket követelt és követel még ma is az állattenyésztésben az állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. Ez komoly pótlólagos beruházásokat igényelt és igényel.
Az idő múltával a hazai agrárgazdaság jobban alkalmazkodott az uniós közös agrárpolitika feltételeihez. Az agrár-külkereskedelem pozitív egyenlege 2006-ban 265 milliárd, 2007-ben 402 milliárd, 2008-ban pedig 482 milliárd forint volt. Euróban 14,3 százalékkal nőtt a mérlegtöbblet. Az élelmiszerexport 2008-ban a 2000-es szint több mint duplájára, mintegy 5,7 milliárd euróra nőtt. A gazdálkodók már kiismerik magukat az uniós támogatási rendszerben, és a kereteket maximálisan kihasználjuk.
Míg 2004-ben a gazdálkodó szervezetek adózás előtti eredménye 35,4 milliárd forint volt, addig 2007-ben már 74 milliárd, 2008-ban a nem hivatalos becslések alapján 76 milliárd forint – ennek jó részét a megemelkedett támogatás adja. Az összes vidékfejlesztési támogatás a 2007–2013-as időszakra 5,3 milliárd eurót tesz ki, ami árfolyamtól függően 1300-1650 milliárd forintnak felel meg.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter különböző fórumokon már számtalanszor elmondta, hogy többre is képesek vagyunk, és a világnak több élelmiszerre van szüksége. Meglévő erőforrásainkat, adottságainkat ehhez vétek nem kihasználni. Ahhoz, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság talpon tudjon maradni, további fejlesztésekre van szükség.
Ezen belül is fontosnak tartják a multinacionális kereskedelem kihívásához igazodva, a termelők érdekérvényesítési lehetőségeinek erősítését. A rendkívül koncentrált élelmiszer-kereskedelemmel és a multinacionális cégek kezén lévő feldolgozóiparral szemben ez az egyetlen út a termelői alkupozíció javítására.