Ősbártörténet: taberna, fogadó, kocsma, ivó

Egyértelmű bizonyítékkal a régészet szolgál az első kocsmák létrejöttére: a Római Birodalom számos településén, de legépebb maradványaiban éppen Pompeiben találtak rá a tabernákra, vagyis bormérésre, kocsmára. Petronius Satyriconja is emlegeti ezeket a kevéssé elegáns, de igen népszerű helyeket. Az üdülő- és gyógyhelyeken pedig a thermopoliumokban kínáltak üdítőket, frissítőket és persze bort is.

A folyadékok desztillálása arab eredetű lelemény – bár ők illatszerek előállítására használták –, s a kora középkor szerzetesei lettek az igazi előfutárai a bor-, majd a cefrepárlatok készítésének. Ezek a szeszfélék a kereskedelmi hajók rakományaként indultak útnak, hogy tenger háborgását elviselhetővé tegyék, és megolajozzák az üzletkötést.

A kereskedelemmel együtt a vendéglátás, sőt bizonyosfajta turizmus is kialakult, bár az emberek még a XVI–XVII. században is ritkán utaztak kedvtelésből, jobbára csupán azért, mert dolguk volt valahol másutt. Mégis ez az igény teremtette meg a tabernákból a komfortosabb fogadókat, a szállodákat, az éttermeket. Az Európát elérő török hódítás viszont kávézókkal hintette be a kontinens nyugati felét.

A személyszállító hajózás élénkülésével a hajón igyekeztek legalább egy fogadó szolgáltatásait nyújtani az utasoknak. Az ital már nem kizárólag az étel kísérőjeként kerül az asztalra. És valószínűleg itt születnek meg az első kevert italok is. De nemcsak ezek. Itt vált először fontossá, hogy az imbolygó hajón valamiféle korlátba kapaszkodjon a kedves utas.

A különféle források egy véleményen vannak a tekintetben, hogy a szárazföldi kocsmák bárrá válásában az amerikai földrész gyarmatosítása volt a fordulópont.
Ugyanis míg egyfelől a XVII–XVIII. századi Európában a társadalom élete (az épp esedékes háborúságoktól eltekintve) meglehetősen rendezetten folyt, voltak törvények és jogalkalmazás, addig az Újvilágba érkezők között elenyésző volt a Grál-lovag. A szerencselovag annál több.

A társadalmi élet intézményei épp kialakulóban voltak, a kocsma tehát a mindenféle társas érintkezés helyszíne lehetett. Egyszerre volt fogadó és kifőzés, klub és bank, játékterem és kulturális műintézet. A jobb-rosszabb szeszek felszabadították az embereket és az indulatokat. A károk mérséklése végett korláttal (barrier) vették körül a pultot, védendő az italospolcot, néhány asztalt. Itt, a korlátnál, vagyis a barnál zajlott minden fontos dolog: tárgyalás és késelés. Továbbá így jött létre maga a bar, vagyis az italmérő, -keverő mesterség kulcsszava.