Őrzi vezető helyét a csokoládé

Az éves édességforgalom Magyarországon meghaladja a 150 milliárd forintot. A Magyar Édességgyártók Szövetsége által képviselt vállatok részaránya ebből eléri a 83-85 százalékot, mondja dr. Kanyó Gyuláné, a szövetség titkára. Az egy főre eső édességfogyasztás az előző évekhez képest valamelyest emelkedett, de még mindig nagy a lemaradásunk az Európai Unió gazdagabb országaihoz képest.A Magyar Édességgyártók Szövetsége 1992-ben alakult meg. Tagjai között megtalálhatók az ágazat nemzetközileg is ismert nagyvállalatai (Bonbonetti, Chio-Wolf, Győri Keksz, Ferrero, Kraft Foods, Mars, Nestlé), de jelentős többséget képvisel a közép- és kisvállalati szektor olyan vállalkozásokkal, mint a Detki Keksz, Cerbona, Szamos Marcipán, Sweet Point vagy a Tutti.

Gyártásáthelyezés után
Édesipari termelését a korábbi években több vállalat – Kraft, Nestlé, Candy Hill – a kedvezőbb gazdasági környezetű országokba helyezte át. Ez a tendencia azonban az elmúlt évben már nem folytatódott. Nem növekedett a koncentráció, nem szűntek meg kisebb vállalkozások, bár helyzetük a gazdasági megszorítások miatt egyre nehezül.
Az elmúlt esztendőben a hazai forgalomból mintegy 30 százalékkal részesedett az import, amelynek jelentős részét a szövetség tagvállalatai bonyolították. Az export az ország uniós csatlakozása óta alapvetően nem emelkedett, nem éri el a forgalom negyedét sem. Az eladások szerkezetén belül azonban jelentős növekedés tapasztalható a kereskedelmi vállalkozások úgynevezett saját márkás kategóriájában. Az eladások 20 százalékát már ez a termékkör adja.
Az édesipari vállalatok alapvetően alacsony nyereséggel dolgoznak. Mivel a piaci verseny erős, ezért a cégek többnyire nem tudják még az inflációs hatást sem beépíteni aktuális áraikba.

Forgalom-visszaesésre számítanak
A szövetség adatai szerint növekedett a cukorka forgalma. Az egy főre jutó 1,19 kilogrammos éves fogyasztás azonban még így is alacsonynak mondható. Csokoládés áruból az egy főre jutó magyar fogyasztás idény- és félkész áruféleségek nélkül 4,43 kilogramm. Édesipari lisztesáruból (keksz, ostya, teasütemény) 3,31 kilo­gramm/fő a becsült érték.
A főbb alapanyagok (kakaó, növényi zsírok, tejpor) áremelkedése mellett az energia árának növekedése minden termelővállalatot negatívan érintett. Az emelkedő költségek az árakban nem mindig, vagy csak kis mértékben érvényesíthetők a nagy verseny miatt. A forgalom tekintetében az elmúlt időszakban emiatt még nem jelentkezett jelentősebb visszaesés. A szövetség megítélése szerint a hatás csak később jelentkezik. Ez elsősorban majd a termékszerkezet eltolódását jelenti az olcsóbb, gyengébb minőségű termékek felé. Hátrányosan érinti az ágazatot, hogy az alultőkésítettség miatt a kis- és középvállalatok többsége nehezen juthat az uniós forrásokhoz.

Kismértékű arányeltolódások
Arányait tekintve az egyes termékcsoportok között az eltolódás nem jelentős. Az úgynevezett csokoládés csoport 57-60 százalékkal őrzi vezető helyét. Kissé, 10-12 százalékra nőtt a cukorkafélék részesedése. Jelentősnek mondható az édesipari lisztesáruk, ostyák, kekszek, teasütemények 30-33 százalékos aránya is. Ez utóbbi csoport növekedése a szeletes keksz és ostya áruféleségek választékbővülésével indokolható. Az édes kekszek mennyisége stagnál, az értékbeli növekedés, minden valószínűség szerint, az átlagár emelkedésével magyarázható. A sós kekszek, krékerek, rágcsálni valók forgalma az édesekhez viszonyítva nagyobb mértékben nőtt forintban kifejezve, ami azonban az átlagár jelentős emelkedésének köszönhető.
A csokoládés főcsoporton belül a korábbi stagnálás után újra emelkedett, mind mennyiségben, mind értékben a szeletes áruk forgalma. A csokoládépiac két irányban fejlődik, egyrészt az olcsóbb saját márkás termékek, másrészt a drágább prémium kategóriák erősödnek. A növekedés részben a kedvezőbb árfekvésű kereskedelmi márkáknak, részben a sikeres gyártói innovációknak, egyedi ötleteknek, jó márkakommunikációnak, hatékony marketing- és reklámakcióknak köszönhető.
Táblás áruknál egyre jobb lehetőséget jelent az ét- és keserűcsokoládék „felfedezése”, amit mind a gyártói innováció, mind az egészséges táplálkozásban, életmódban a javuló médiakommunikáció elősegít.

Főszerepben a márkák
Ugyancsak emelkedésről lehet beszámolni a pralinécsoport, díszdobozok és a hűtött édességek forgalmazásánál. A desszert- és pralinétermékek gyártói erőforrásaikat a márkavédelemre fordítják. A gyártói innováció e termékkörben lanyhább, azonban az ajándékozási szezonban egyre inkább lehetőség mutatkozik az erős gyártói márkák, márkázott termékek iránt. Tapasztalatok szerint e területen nő a kereslet a prémium kategóriájú, exkluzív kiszerelésű, sok esetben nagyobb súlyegységű desszertek iránt. Megfigyelhető, hogy a desszerteket Magyarországon elsősorban ajándékozási céllal vásárolják, és az ajándék az ajándékozót is minősíti.
Meglepő, hogy a kategórián belül az alkoholos desszertek aránya az utóbbi időben csökkenést mutatott, mondja Kanyó Gyuláné.
Nagyon fontosnak látszik a márkák arculatának frissítése, hiszen a más kategóriáknál lehetőséget jelentő fejlesztési irány, az ízek változtatása e kategóriánál alig jelent kiutat. Szinte minden variáció jelen van, a lehetőség tehát a csomagolásban, további szezonális kihelyezésben, új „szezonok” teremtésében jelentkezhet.
Az uniós csatlakozás hatása elsősorban a fokozódó piaci versenyben jelentkezik. Ez jelenik meg az import arányának jelentős emelkedésében. Különösen szembeszökő az import emelkedése az újonnan csatlakozott, szomszédos országokból. Ennek egyik okát az ismert régi márkák termelésének „kitelepülésében” találhatjuk, de jelentős részesedéssel bírnak a kereskedelmi láncok olcsó termékbeszerzései is. A minőség több esetben nem éri el a hazai átlagot sem, vagy a közeli lejárat miatt szinte „dömpingáron” is vevőre találnak, jegyzi meg a titkár asszony.

Drága előírások
Az új kereskedelmi törvény sem tudott változtatni a termelők kiszolgáltatottságán, igazságosan rendezni az úgynevezett termékpálya hozamelosztását. Gyakran tapasztalható a kereskedelem erőfölénnyel való visszaélése, ami főként a kis gyártókat érinti hátrányosan. Az ugyanis, hogy nem tesznek panaszt, nem a visszaélések hiányát, hanem a teljes mértékű kiszolgáltatottságot jelenti.
A hazai édességipar számára versenyhátrányt jelent, hogy olyan környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb hatósági előírásokat is meg kell tartani, aminek kihatásai meghaladják a szomszédos országok, versenytársak hasonló ráfordításainak költségeit. Sokszor úgy tűnik, hogy a hatósági ellenőrzés is sokkal szigorúbb a hazai, ellenőrzéssel könnyebben elérhető gyártókkal, mint az importtermékekkel szemben.
Az édesipar jövője nem tűnik rózsásnak. Ezzel együtt több folyamatban lévő élelmiszer-ágazati kezdeményezés, intézkedés segíthet legalább a jelenlegi nívót megtartani. Ilyen például az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetsége által felkarolt TÉT-, illetve Technológiai Platform. Ezek az édességek egészséges táplálkozásban, életmódban betöltött helyének meghatározása és tudományos oktatása mellett elősegítik az eddig az iparban még ki nem használt fejlesztési irányok, innovációk megindítását, a versenyképes stratégia meghatározását.